Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image]

Kásler: jövőre a kormány 2800 milliárd forintot szán az egészségügy megreformálására

Az összeg egyébként nem a reformra szánt összeg, hanem az egészségügy teljes költségvetése. Hogy aztán ebből mennyi a működtetés valóságos költsége (bérek, közterhek, anyagi kiadások), mennyi az alkotmányos költség, mekkora összeget tesznek ki a túlszámlázások, a csókosoknak juttatott felesleges megrendelések, az ebből nemigen derül ki.
Azt is taglalja, hogy "Ez 1700 milliárd forinttal több, mint ami 10 évvel ezelőtt, 2010-ben volt. És az idei évhez képest a jövő évben 770 milliárd forinttal több."
Azt nem taglalja, hogy 2010-ben pénzügyi világválság volt, azt se taglalja, hogy hihetetlen szakértelmüknek köszönhetően azóta harmincezer - egy kisvárosnyi - halottat sikerült megtermelniük, azt se taglalja, hogy ott, ahol a kórházakban katonák ugrabugrálnak, és a döntéseket nem az egészségügy vezetői gárdája, hanem egy rendőr hozza, ott igazán szükség is van a reformra.
A legszomorúbb az egészben, hogy úgy tűnik, a rendőr jobban is ért hozzá, mint akiknek ez ma a foglalkozásuk.
És az se nagyon derül ki, hogy nem betonba kívánják önteni a pénzt, hanem az egészségügy szereplőit próbálják felhozni erkölcsileg-anyagilag olyan szintre, hogy egyiküknek se kelljen elmenekülnie az országból, ha normális életszínvonalon akar élni.


Arról sem szól a nóta, hogy az egészségügyi ellátás alapját nem a gigamegakórházak és a pénzgyártó automatákká alakított képalkotó eljárások képezik, hanem a zsákfalvak és kistelepülések, meg a panelprolik családorvosai, akik között elvétve lehet csak felfedezni olyanokat, akik még nem nyugdíjjogosultak.
És arról sem esik szó, hogy az egészségügyi ellátás és a szociális gondozás szerencsésebb helyeken kart karba öltve járnak, hiszen hiába ír fel egy orvos világszínvonalú gyógyszert, ha a betegének nem telik élelmiszerre, nincs pénze utazásra és határtalan együgyűségében inkább enni akar, mint bogyót szedni.
Arról sem beszél, hogy a közmunkás beteg ember, de kapirgálja az árkot, ezzel egyúttal ássa a saját sírját, és már ott áll mögötte a gyermeke, aki eleve alultápláltan,  egészségtelen életmódot folytatva (nem eszik egészséges ételeket, bodagot süt és választások idején krumplit zabál, ahelyett, hogy legelne...) veszi ki kezéből a kapát ha meghal, mert a fejlődéséhez szükséges fehérjéket és tápanyagokat nem kapta meg akkor, mikor elengedhetetlenül szüksége lett volna rá.
És nem esik szó korunk új népbetegségeiről, például az időskori demencia által a családokra pakolt elviselhetetlen nehézségekről, pedig éppen Káslernek is már felettébb indokolt lenne gondolni rá, ha még képes lenne ilyesmire...


Az ezerhétszáz milliárdból ötszáz milliárd megy vidékre, nyolcmillió ember életminőségének javítására, ezek szerint ezerkétszáz millió jut a főváros egymillió lakosára, ami arányait tekintve maga a vicc, hiszen a főváros egészségügyi intézményekkel tele van tömve, a közlekedés egyelőre még elfogadható, a fővárosi ember könnyebben talál munkát is magának.
A maradék orvosi állomány is itt csoportosul szakmai, karrier és életminőségbeli okok miatt.
Egészségügyi szakdolgozót is előbb találni errefelé, mint Makkoshotykán.
De ne legyünk igazságtalanok, hiszen a meglévő intézményeket működtetni is kell valamiből, nem lehet mindegyik kórházból OGYÉI, csak a hajléktalanoktól lehet elvenni az ellátást gond nélkül...
Jómagam egy fillért nem engednék reformra költeni, ameddig nincs egy korrekt és végrehajtható elképzelés az átalakításra, mellékelve a szükséges forrásokat is.
Utoljára ebben az országban Molnár Lajos tett le értékelhető és megvalósítható tervet az asztalra, azt a Fidesz sikeresen szétverte, majd a helyére nem tett semmit, és a helyzet azóta csak romlott.
Egyrészt a szakemberek jelentős része világgá ment, másrészt aki közel volt a tűzhöz, az kicsípett egy részt az ellátásból, természetesen a jólfizető részeket (képalkotó eljárások, laborok, stb. ) aztán megjelent a magán-egészségügy, mely döntő részben azok tulajdonában van, akik az állami egészségügyről döntenek, és hát ugye a magán-érdek és a közérdek viszonyában nem kétséges, hogy ki szokott vesztes lenni.
Nem lehet egészségügyi reformot csinálni szociális reform nélkül, gondoskodni illenék az egyre inkább elöregedő társadalom egyre kiszolgáltatottabb tagjairól, kellenének a krónikus ellátást biztosító intézmények, leánykori nevükön elfekvők, a szociális otthonok, a gerontológiai ellátást biztosító intézmények, hogy a kórházak kórházak tudjanak maradni.
Igen, be kell zárni egyes kórházakat és új intézményrendszert kell felépíteni - nem biztos, hogy Budapesten, hiszen az intézményt kell közel vinni a beteghez, nem a beteget kell utaztatni.
Újra  kellene szervezni az alapellátást, meg kellene adni a megfelelő anyagi-erkölcsi elismerést az alapellátásban résztvevőknek, és mint a neve mutatja, arra kellene felépíteni az egész egészségügyi rendszert.


A rendszerbe bele illene tenni azt a pénzt, mely biztosíthatná, hogy a magánellátástól teljesen elszeparált állami betegellátás ne legyen rászorulva "bedolgozókra",  hogy a beteg kapja a pénzt a közös kasszából, pontosan körülírt feltételrendszer szerint, hogy a finanszírozás legyen szektorsemleges, a beteg döntse el, hogy a magánellátás keretében kapja meg az őt ellátó intézmény a vakbélműtétjére megállapított tarifát, vagy az állami intézményt illesse ugyanazon összeg, a hotelszolgáltatások közötti differenciát meg fizesse a beteg saját zsebből, ha akarja.
Szép feladat, és nem okvetlen biztos, hogy professzorokra kellene bízni, miután itt nem egy beteg műtétjéről van szó, hanem egy ellátórendszer műtétjét kellene megszervezni, egy felkészült stábbal, melynek része kellene, hogy legyen az orvos is, de nem alárendelve a jogász, a közgazda meg a rendszerszervező is.
Szép feladat, két ciklusra is elhúzódhatna, de megérné.
Első lépésként mindjárt lehetne akár egészségügyi miniszterünk is, mert az emberügyi miniszter legnagobb sajnálatunkra az intézményével együtt megbukott, és ez már a pandémia előtt is látható volt, sajnos.


Sok múlik a választáson, kire szavaz az ország értelmesebb része.
Reménykedjünk, hogy a nép jól választ, vagy nehéz idők jönnek a NER megtűrtjeire és árokbalököttjeire.
Ha te a nyertesek közé tartozol, akkor ne törődj semmivel, ülj fel a repülőre és irány Dubaj.
Amíg lehet, mert hosszabb távon nem jósolok szép jövőt neked...

:O)))