Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Hugh Grantet írásbelileg lecseszte a kormány, mert azt merte nemzetközi fórumon állítani, hogy baj van a magyar média szabadságával. De hát mit is várhattak tőle, egy olyan csepűrágótól, aki képes volt úgy táncolni egyik szerepében, hogy még Gyurcsány is tudta utánozni, módot adva ezzel az általános oknak arra, hogy személyiségét jópofa színben tüntesse fel a baloldal hívei előtt. Természetesen a jobboldal azonnal megtette a szükséges ellenlépéseket és leszögezte, hogy Gyurcsány egyáltalán nem olyan, mint Hugh Grant, másrészt hogy a mozgása darabos és összerendezetlen, ütemérzéke nincs és egyébként is, mecsoda viselkedés ez egy miniszterelnöktől, még ha illegitim, akkor is! Merthogy akkor még tettünk különbséget a legitim és a legális között - akkortájt naponta számolták a koalíció mögött álló szavazók számát, és ha a szoci szavazó Julcsa néni ágynak esett az alvégen, akkor a gyászos jövőre bazírozva már készült is a felhívás, hogy Gyurcsány illegitim, azonnal monnyon le. Ma már ilyen számolgatás nincs, mint ahogy népszavazás sincs, pedig milyen jól mutatna a kérdőíven: Akarja Ön, hogy Orbán jobbkeze állandóan az Ön zsebében kotorásszon? Mert biztos lennének ennek a variációnak is hívei, de akkor meg mi a bajuk a melegfesztivállal? Na, de félre a tréfával, mert eltévedünk itt, mint nyári lúd a téli tundrán, beszéljünk arról, ami ennek a bejegyzésnek a témája tulajdonképpen. A kormányzati pitiánerségről, meg az ostobaságról. Hugh Grant nyilatkozott valamit a magyar médiaviszonyokról, ami nem volt túl hízelgő a fülkék forradalmárai számára. Ennek utána egy épeszű kormány számára a színész személyében megtestesülő probléma megoldására több megoldási lehetőség nyílik meg. Elsőként a legkényelmesebbet vegyük: a hozzászólást Hugh Grant színészi munkásságának részeként tekinti, mosolyog egyet, majd a Miniszterelnökség portáján beadatja a Klubrádióval a kulcsot. Elegáns, Tesco-gazdaságos megoldás, esetleg lehetne nyilatkozni hozzá, hogy a színész hozzászólásával nem értünk egyet, ellenben a Bridget Jones filmekben fenomenális volt, nem is beszélve a Sztárom a páromban nyújtott alakításáról Lehetett volna esetleg elhallgatni a dolgot, a Vezérhez intézett konkrét kérdésre akár az is lehetett volna a válasz, hogy ilyen nevű labdarugót nem ismerek, vagy valami ilyesmi. Lehetett volna a Klubrádióban fizetett hirdetésben válaszolni, esetleg egy kormányszóvivői nyilatkozat útján csodálkozásuknak hangot adni – végső esetben kérni egy tűhegyű esernyőt a bolgár elvtársaktól, a többi már a TEK dolga. Egyet nem lehetett volna: a magyar kormánynak odaállni a színészt oktatgatni és világ röhejére a postacímét keresgélve nyomozni, hol is lakik tulajdonképpen, nehogy eltévedjen a postás a paksamétával. A mi Vezérünk egy veretes bunkó és a sameszai is olyanok, mint ő. Viselkedéskultúrájuk a nullával egyenlő, Görög Ibolya már évek óta miattuk nem néz Híradót, mert ahányszor feltűnnek a képernyőn, ő annyiszor kap sírógörcsöt, majd ennek csitultával csendes nosztalgiával emlékszik vissza Horn Gyulára, aki ezekhez képest egy békebeli őrgróf volt, Rosztov ide, Rosztov oda. Persze ez nem az első eset, amikor a fideszes kormány-reakció nevetségességbe fullad, hiszen tiltakozott itt már nagykövet is egy külföldi lap cikke ellen olvasói levélben, azon is röhögött a világ, mint ahogy ezen az akción is fog, merthogy végre megtudták valahonnan a színész címét, valószínűleg a Kubatov-listából bogarászták ki. Két súlyos probléma van itt, az egyik, hogy úgy csinálnak, mintha egy XXI. századi demokráciában természetes lenne, hogy az egyetlen jelentősnek mondható rádióadót ellehetetlenítik, az egyetlen valamelyest ellenzékinek mondható televízió tulajdonosával pedig állami szintre emelik a mutyit – mérsékeld magad és egyház lesz belőled jeligére. Ennek utána van pofájuk Hugh Grantot ekézni, ehhez aztán orbáni vastagságú arcbőr szükségeltetik, márpedig az olyan vastag, hogy a víziló sikítozik az irigységtől, ha rátekint. Ha a színésznek nem lenne igaza, érthető lenne a felháborodás, de így azért jobban jártak volna, ha süketnek tettetik magukat. A nagyobb baj, hogy a nemzetközi színtéren az ország maradék tekintélyét is eljátsszák. Ennek az országnak a múlt század hatvanas éveitől kezdve volt respektje a nemzetközi politikai életben, ha egy magyar vezető megjelent valahol, akkor megfelelő tisztelettel és szívesen fogadták, mert tisztelték a mögötte álló ország teljesítményét. Ma meg jobb esetben röhögnek rajtunk, mert ugyan már nem mi vagyunk a legvidámabb barakk, de mi mondhatjuk magunkénak a globalizáció barakkjainak legviccesebb kápóit. Ma lelkendezett Kövér is, hogy az ellenzéki képviselők minősíthetetlen viselkedése miatt mennyire üdvös bevezetni a Házőrséget, melynek ő lesz a fővezére. Hát ez is egy vicc, - igaz, rossz vicc, de röhögni azért lehet rajta. Vagy sírni.
:O)))