Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Sokat törtem a fejem, hogy amikor Orbán beszél és újra meg újra elmondja rögeszméit a világ dolgairól, akkor komolyan beszél-e, vagy csak a hallgatóságát hülyíti. Noha ez utóbbi sem lenne szép dolog, de a valóság rémisztőbb – arra a következtetésre kellett jutnom, hogy a mi Vezérünk, életünk fénybe borítója (az örök világosság fényeskedjék nekünk…) komolyan is gondolja azt, amit mond, hisz benne és hite alapján akarja szerencsétlen nemzetét boldoggá tenni… Nem is lenne ez talán végzetes számunkra, ha nem társulna szerepzavarral és önértékelési zavarral. De sajnos, ebben sincs szerencsénk. A mindenkori magyar miniszterelnök feladata az lenne, hogy két választás között irányítsa az ország kormányát, vezesse a végrehajtó hatalmat, és biztosítsa az ország alkotmányos rendjét. Orbán beiktatása első percétől kezdve túlterjeszkedett feladatán, kezébe vette a törvényhozást, melynek képviselőit személyesen válogatta ki, megszállta a bíróságokat és az Alkotmánybíróságot, megszállta a médiát és olyan hatalomkoncentrációt hozott létre, mely egy magát demokratikusnak tartó államban elképzelhetetlen lenne. Önmagában ez sem semmi, de gigantomán Vezérünk itt sem állt meg, felfedezte önmagában a nemzetközi nagypolitikust és elkezdett ennek megfelelően ficeregni. Elkezdte minősíteni először a környező országokat, aztán, mikor már az összes környező országot ellenünk fordította, akkor elkezdte itthon már bevált szisztémáját ráhúzni az egész Európára, megpróbálva megosztani az Uniót, nevezetesen meghirdette az Unión belül a hanyatló Nyugat és a feltörekvő Kelet eszméjét. Szép elmélet, csak az a baj, hogy nem igaz, hál istennek, hogy minden épkézláb politikus csak mosolyog rajta: az egér kardot rántott… Nem szeretnék belemenni abba, hogy a mi feltörekvésünk „eredményei” alapján a halódó Nyugat még ezer évig nyugodtan ülhet babérjain, hiszen éppen a minap ugyancsak ő állította, hogy szörnyű helyzetben van az ország. Ha szemügyre veszi őt a választópolgár, csak egyet tud érteni a megállapítással… Ellenben a sok süket duma mellett nekimegy az Unió intézményének is, burkoltan és félnyíltan annak bukását jövendöli, és ami őt illeti, meg is tesz ezért mindent. Saját rögeszméje rabjaként különféle terveket kovácsol szükség esetén létrehozandó, a jelenlegi demokráciától eltérő államberendezkedésről, elénekli egyre kínosabb nótáját az erő és a hatalom viszonyáról, egyre kevésbé ad a látszatra, már egyes szám első személyben fogalmaz, innen már csak egy kis lépés a többesszám első személy: Mi, Isten kegyelméből Viktor Mihály, első ezen a néven, üdvözöljük hű alattvalóinkat… Új gazdasági világrendet vizionál, miközben felséges segge kilóg a gatyából, szerencsétlen népét pedig gazdasági salto mortalékkal szórakoztatja, eltékozolva a nyugdíjra félretett pénzeket, szétszórva vazallusai között a maradék földvagyont, tökéletesen tönkretéve anyagilag és morálisan is a magyarságot. Nem hiszem, hogy egyedül lennék a véleményemmel, hogy a Tündökletes teljes erejével arra törekszik, hogy Magyarországot kivezesse az Unióból, hogy neki aztán ne korlátozhassa senki és semmi a választók egyharmadának döntéséből származó kétharmados hatalmát, hogy úgy tudjon végre játszani az országgal, mint kisgyerek a homokozóban, le-lerombolva a még fel sem épített homokváracskát. Ma is adott ajándékot elmondta ugyanis, hogy Európa a második világháború árnyékában él, és veszélyt lát a nemzetállamban és a nacionalizmusban.  Orbán szerint a nyugati elit valójában a politikailag aktív tömegektől fél: tart fasizmustól arra gondolva, hogy a fasizmus demokratikus úton került hatalomra. – A Nyugat nem az emberek hatalmát, hanem az elvek és intézmények hatalmát hirdeti, mint biztosítékot a diktatúra ellen. Mondta ezt Romániában, melynek nemzetállami törekvései rengeteg szenvedést és könnyet hoztak az ott élő magyarságra, ahol, ha a nacionalizmus ismét virágba borul, akkor egy perc kétség sem lehet, hogy azonnal ellenséget fog keresni, és abban sem, hogy kikben fogja ezt megtalálni. És hát bizony, az intézmények és az elvek hallatlanul fontosak, mert saját bőrünkön érezhetjük, hogy hova vezet az, ha az elveket figyelmen kívül hagyva az intézményeket szétverik vagy kiüresítik, és még jósolni sem lehet, hogy mivé lesz az ország, ha kikerül az Unió védőernyője alól. Kifejtette azt is, hogy meg kell segíteni Oroszországot, „amely nyilvánvalóan képtelen feldolgozni a saját erejéből óriási erőforrástöbbletét.” Hát, azért valahogy majdcsak megbirkóznak vele, és azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt gondolom, hogy Orbán benne lesz az utolsó háromban, akihez Putyin tanácsért fordul. Ez az ember képtelen reálisan felmérni saját helyzetét, az ország helyzetét, hát hogyan is mérhetné fel reálisan a fél földrésznyi Unió helyzetét, lehetőségeit? Hogy képzeli, hogy miközben a kezében tartott sapkácskájával a túlélésért koldul, akkor ezekkel az ostoba és nagyképű szövegekkel rokonszenvet ébreszt maga és az általa képviselt ország iránt? Hogy nem képes szembenézni azzal a ténnyel, hogy a mi gazdasági elsöprésünkhöz nem kell valami egetverő gazdasági vihar, mert az Unió nélkül a legenyhébb nyáresti szellő is eltakarít bennünket? Nem először írom le: ez az ember beteg. Nem kicsit, nagyon. Rögeszméi vezérlik, márpedig a rögeszme rossz iránytű, ha a libák rögeszmések lennének, akkor a Déli-sarkon a pingvineknek már régen libapehely bélésű télikabátjuk lenne… Sajnos, ma úgy tűnik, fogunk mi még dideregni, pedig pingvinek sem vagyunk…
:O)))