Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Debreczeni József szerint akár az is előfordulhat, hogy az ellenzéki pártok bojkottálják a 2014-es választást arra válaszul, hogy a Fidesz be akarja – és Debreczeni szerint be is fogja – vezetni az előzetes választási regisztráció intézményét. Hát, Apukám hajdan azt szokta mondani, hogy ami eddig még nem volt, az még mind lehet, és ebben igaza is volt. Azt is szokta mondani, ha egy szextettet kihagysz, azt már bepótolni soha nem fogod tudni, és bár ebben is igaza volt, de ezt most nem tudom itt összepasszírozni a mondanivalómmal, de sebaj - maradjunk az első intelemnél… Ezt figyelembevéve az sem lenne kizárt, hogy akár be is válik Debreczeni jövendölése, ennek csak az az egy dolog mondhat ellent, hogy az ötletet a Demokratikus Kávéház alelnöke tette közkinccsé, merthogy a reakciók ebben az esetben azonnal kiszámíthatóvá válnak, nem is kell hozzá túl sok fantázia. A Tiszta Gáz a Politika azonnal kifejti, hogy nem adja a nevét az ilyen kalandorakciókhoz, melyet Gyurcsány, az Antikrisztus csak azért talált ki, hogy a tisztakezűek kizárólag az ő pártjukban fellelhető széles tömegeinek hátán lovagolva próbálja meg kiszidolozni megkopott dicsfényét, és különben is! Gyurcsányt ennyi ekézéssel már régen be lehetett volna szántani és a helyét behinteni sóval… A párt már ezer éve kifejtette, hogy küldetéséhez híven akkor is egyedül méreti meg magát, ha ez a megméretés lesz az ellenzéknek a végső, de választóikat nem fogják becsapni holmi álságos egyezkedésekkel, hiszen ők mások, mint a politika. Az érdek pedig, melyet ők érvényesítnek, nem az ő pártjukban lelhető fel…   A Vörös Nyugdíjasklub kettős csapást mér a tervezetre. Egyrészt Szanyi párttag saját Hosszú Menetelésénél is hosszabb blogban taglalja Marxnak a bojkottról szóló álláspontját, melynek során nem felejti el megemlíteni, hogy a nagy gondolkodónak ma Magyarországon egyetlen igazi örököse van. Eredetileg ketten voltak (ketten maradtunk, Tibor!), de a másik igazoltan betegszabadságon. Másrészt Mesterházy pártelnök mond egy ütős beszédet az Alsómocsoládi Nyugdíjasotthonban elkötelezett hívei előtt, melyben kifejti, hogy harcolni fognak az első fadugós kézigránáttól az utolsó vaktöltényig, és igenis, részt fognak venni a választásokon, merthogy aki kimarad, az lemarad. Márhogy a képviselői juttatásokról. Márpedig az hiba lenne, mert habár az Ügyért életüket és vérüket is adnák, de rájuk is vonatkozik a Vitam & Sanquiem örök magyar törvénye, úgyhogy sorry. Annyi szavazat meg csak összejön, hogy én, meg a Puchlaci meg a Szekeresimi bekerüljünk – mecsoda marhaság ez a bojkott-ötlet! Az erre az alkalomra Orbán Viktor hangjával (Hajrá Magyarország! Hajrá mogyorók!) felriasztott nyugdíjasok lelkes tapsától döntésében megerősítve elégedettem parolázgat, majd balra el. A választ a félelmetes debatter, Niedermüller alelnök méri a pályaívet tévesztett, magukat demokratikusnak gondoló ellenzéki pártokra. Ő – megállva a Kertész utca sarkán - kifejti, hogy Marx egy kókler volt, Engels egy balek, Lenin egy izgága alak, ellenben nagy nyereség lenne pártjának Pozsgay Imrét is a soraikban tudni, majd búcsúzóul nagykoalíciót hirdet Bauer Tamással. Miközben a csata zajlik, Gyurcsány elégedetten nézegeti magát egy tükörben – lám, ilyen egy szűk prakticizmuson felülemelkedő, mára már teljesen belvárosivá vált demokrata – ez a jövő útja, ez kétségtelen! Orbán meg ül új dácsájában, eszi a libatepertőt lila hagymával, issza hozzá a jó tokaji száraz szamorodnit (Jéééé, mégis mi nyertük a legtöbbet?), Sárazsadány folyékony aranyát, és miközben nézi az olimpiát (Lehet, mégsem fociznom kellett volna? Cselgáncsban lennének esélyeim, lehet, jobb lennék, mint Putyin, de Angela Merkelnél biztosan…) elégedetten hallgatja a jelentést az ellenzék állapotrosszabbodásáról. Lehangoló. Normális pártok egy ilyen esetben, mikor a választási rendszert tovább manipulálják, mint a dúvad mennek neki a hatalmon levő despotának, aktivistáik (már ha vannak, ugye…) már ott ülnek egy fejtágítón, melyen a párt tömegkommunikációért felelős vezetője (már, ha van olyan, ugye…) már osztja is a feladatot, kinek milyen szervezői hálózat felállításáról kell referálni tíz napon belül. Milyen aktivistákra van szükség a feladathoz, kiket lehet és kell mozgósítani, mekkora legyen egy kiskörzet, melyben az aktivistának el kell végeznie a feladatát, milyen érveket használva kell tudatosítani a választóban, hogy ha valamikor, hát most ott kell lennie az urnáknál. Mikor kapnak erről írásos anyagot, silabizálnivalót a nyugdíjasok, és még ezer dologról, melyhez folyamatosan fog segítséget adni az erre a célra felállított stáb (már ha feláll még nekik valami egyáltalán…). A világ legrosszabb taktikája a passzivitásra épített taktika, demoralizál és közömbössé tesz, az ember ugyanis tevékeny fajta, nem szereti tétlenül várni, míg a sült liba a szájába repül. Szereti azt a libát lelőni, megkopasztani, megsütni, spékelni, fűszerezni és megenni a barátaival, de nem szereti a tó partján tétlenül üldögélve halálra csípetni magát a szúnyogokkal. Egyes belvárosi körökben nagyon divatos teória a „nem kell nekünk mindenáron elhajtani Orbánt!” Persze a seggünket vakarni és bölcseket mondani egyszerűbb, mint harcolni a demokráciáért, meg a baromságok megszüntetéséért, de az a kisember, akit várólistára vesznek halálos betegségével, vagy az a nyomorult, aki nem képes etetni a gyermekét nem ilyen türelmes, és ha nem adunk neki mi perspektívát, akkor meglát egy árvalányhajjal dús mezőt nemzeti zászlókkal és délcegen masírozó fekete lajbis legényekkel, akkor felsóhajt: Hej! ha én is, én is köztetek mehetnék, Szép magyar vitézek, aranyos leventék! – és aláír Vonának, aki persze zárt alakzatban viszi majd el választani, az egész pereputtyával együtt. Ha már szakembert nem keresnek a demokraták, talán lehetne keresni egy józan parasztot (nem könnyű, belátom…), aki kikölcsönzi nekik az eszét alkalmanként. Igen rájuk férne…
:O)))