Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image]


Tisztelt Egybetereltek!
Magyar Testvéreim!
Azért gyűltünk ma itt össze, hogy megemlékezzünk az 1956-os forradalom hatvanötödik évfordulójáról és a 2006-os Nagy Októberi Húgyos Forradalom tizenötödik évfordulójáról!
1956 már lerágott csont, ami vállalható volt a hatórás forradalomból, azt már szorgalmasan összekentük nemzeti fekáliával, hőseinket - a pestis srác Dózsa Lászlót, a bicskájával kolleganője udvarlóját  sikeresen operáló Tóth Ilonát, és a gépkocsizár-szakértő és rendőrt új menetvonalra terelő, raktári eszköz-átcsoportosító szerencsétlen kis deviáns Mansfeld Pétert már megfelelően felmagasztaltuk, ellenben a 2006-os forradalom hőseiről alig esett szó, hát szánjuk nekik ezt a megemlékezést!
Itt állunk hát, hőseink harcának színterén, mely harcot nem oldja békévé semmiféle emlékezés, mert a harc folytatódik, míg csak ki nem gyomláljuk a közéletből mindazokat, akik akadályt gördítenek a nemzeti vagyon és a nemzeti érzelem zavartalan átcsoportosításának útjába! 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!65 évvel az 56-os szabadságharc és 32 évvel a rendszerváltás után már tisztán látszik, bár a nemzet visszanyerte katonai függetlenségét és végre vehettünk néhány tankot, repülőgépet, bár kiharcolta a szabad választások jogát, mégis, milliószám élnek még hazánkban olyan magyarok, akik nem érzik szabadnak magukat.
Hiába szabad kívül a nemzet, ők belül nem szabadok. Számukra a nemzet szabadsága nem hozta el az igazságosságot, sorsuk nem változott, és ha mégis, inkább romlott.
A rendszerváltással kiszabadulniuk sikerült, de felszabadulniuk nem.
Ők ma is kiszolgáltatottak - úgy három-négymilliónyian vannak.
Jó, rendben van ideig-óráig etetjük őket nemzeti maszlaggal, de mi van, ha mégsem fordulnak fel, mi van, ha kinyílik a szemük, mi van, ha meglátják a valóságot?
Hát kell ez nekünk, magyaroknak?
Bátran kimondom - nem kell!
Ezt mi már láttuk 2006 embertpróbáló napjaiban is, mikor oly jó ötletnek tűnt összeütni egy virtigli kis puccsot, amit azóta átkereszteltünk békés tüntetéssé, s melyet azóta is rendületlenül próbálunk beemelni a nemzeti  történelembe.
Hiszen, ha lehetett sörpuccs, ha lehetett "Marcia su Roma", ha lehetett "Kristallnacht". hát miért ne lehetne Hugyos Forradalom, miért ne lehetne a hazafias érzelmeknek eme túlcsordulása nemzeti büszkeségünk része?

Itt volt nálunk látógatóban a világ, mi meg megmutattuk, milyenek is vagyunk valójában.
A Kádár korában kiharcolt elismerés és megbecsülés egy perc alatt odalett.
Azért ez teljesítmény a javából, nemde?
Idézzük fel nagyjaink emlékét, kiknek hajlékuk ugyan nem volt, de napi párezer forintért felhorgadt bennük a nemzeti büszkeség, melytől hajtva napjában többször is körülszarták a Kossuth teret, beleértve az 56-os harcosok szimbolikus sírját is.
Hej, daliás idők, midőn csapágygolyókkal küzdöttünk az Őszödi Rém ellen, mikor a gondosan felhalmozott viacolor kockákkal fordultunk a gyáva rendőrök ellen, akik a főpróbán nem tartották oda bátran orcájukat, sőt, még kenyereket se dobtak vissza, csak szeppenten várták a halált.
Aztán a menet, mely még az Alkotmány (Alaptörvény?) utcában megmutatta, ki is itt a halljakend, és megkéselte a bolond rendőrt, aki nem volt hajlandó szigorú tekintetünktől megrettenve időben odébbcipelni bánatos seggét, pedig hát ismerhette már rohamosztagosainkat még a Fradi-Újpest meccsekről, ha már a TV székház előtt nem is volt szolgálatban!
A bátrak bátrai, kiknek nemzetközi hőstetteire a nemzeti jövedelem jól meghatározható hányadát fizetjük ki a nemzetközi labdarúgó szervezeteknek aztán persze elnyerték jutalmukat.
Lett stadion annyi, mint Kossuth téri húgyos hajában a tetű, és hát a hősök ma is állományban vannak, mint a klubok biztonsági őrei.
Azért nem a beléptető kapuk őrei, mert azokat nem a pályák környékén kell keresni, hanem homályos raktárak eldugott zugaiban...
Aztán a menet elérkezett ide, ahol a dráma egyik csúcspontjaként a rendőröknek küldtünk egy T-34-es harckocsit.
Ha egyszer az volt kéznél, nem egy Trabant?


Amikor a Madách térre értünk, már látszott: a rendszer nem omlik össze, a beszédem is lement már az Astoriánál, ami Szent Föld lett, mióta a lábainkat (arany, büdös, gombás, stb...) reátettük, és ekkor jött a lovasroham, melyet sajnos leginkább csak a rendőrök láttak, mert nem a tömeg felé, ellenkezőleg, a tér oldalán, üres területen hajtottak végre a szervek.
Ez sajnálatos, mert eddigre már kiderült, hogy a ló szerve lesz itt, nem forradalom, ezért én is hősiesen, farokfelcsapva elléptettem  egy erre a célra bérelt páncélozott BMW hátán, nehogy sáfrányos legyen a kevlár gatyám.
Lehetett volna még kicsit fokozni a helyzetet, például kilőni a golyóálló mellényt viselő Gyurcsány-gyerekeket, vagy az utóbbi időben sok bosszúságot okozó bolgár komcsiivadékot, hiszen ott volt a szemeink előtt, minden goj motoros neki bőgette a Harley-t.
De meggondoltam, hiszen ezek vissza is lőhetnek.
Be is csuktam elővigyázatosan a szemem és csak akkor nyitottam ki, mikor már biztos volt, hogy a Nagyorrú nem vitet el, mert amilyen  ugye, azt hitte, hogy a nagyvonalú gesztus, mellyel megmentett a huszonöt éves várfogságtól, majd viszonzásra talál.
Ostoba.
Azóta is nagy hasznát vesszük ennek a helyzetnek, ők meg isszák a levét hajdani túlhajtott demokrácia-felfogásuknak.
Fordított esetben még mindig követ törnének a Fater bányájában, nehéz vasban!


Honfitársaim! Magyarok!
Az út túlvégén azok a beszariak, akik maszkot viselnek nem nyughatnak, hát mi, hősök sem nyughatunk addig, míg ki nem irtjuk az írmagjukat is.
Erre szolgál a vírus, melyet Romániából importálunk székely testvéreink közbeiktatásával!
Hadd hulljon a férgese, mienk a vár, övék meg a lekvár!
Brüsszel, Soros, Gyurcsány!
Idén nem lesz Karácsony, idén a Télanyót ünnepeljétek!
Dolgos népünk győzni fog!Hajrá Magyarország, hajrá Mogyorók!                                                                          
:O)))