Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Ezen az országon már a Cavinton sem segít. Elolvastam például ma az ATV hírei között, hogy meghalt Sepsi László. Azt tartotta említésre méltónak megemlíteni róla a szerkesztő, hogy  a tázlári származású nagyvállalkozó korábban Magyarország legnagyobb cigarettakereskedője volt, egy időben a piac 40 százalékát tartotta kezében. Tudom, halottról jót, vagy semmit, meg aztán különben is, nyugodjék békében, nem vele van ma bajom. Hanem a feledékenységgel. Azzal hogy ebben az esetben lenne más említésre méltó dolog is, mely segíthetne abban, hogy a tizenöt évvel ezelőtti eseményeket és a mai állapotokat jobban értse az a fiatal, aki ma legfeljebb szép szónoklatokban hall a daliás időkről, amikor elkergettük a rohadt komcsikat és ránk virradt a szabadság rózsás hajnala. Sepsi László büntetett előéletű volt, de valahogy úgy alakultak a dolgok, hogy ennek dacára remek politikai kapcsolatokra tett szert – hogy mást ne mondjak, az ő tanyájára járt lovagolni az Orbán-család. Rossz nyelvek szerint a Vezér már akkor felismerte önmagában az ősi magyar géneket, a magyar pedig lovasnemzet, így aztán neki saját lova is volt a Sepsi-istállóban, melyet lovagolt és néha-néha kifúrt nádat dugva a ló seggébe nosztalgiából felfújta. De ez persze már a múlté, tekintsük ifjúkori botlásnak. Ami viszont már nem volt játék, az Kastyják János, a kiskunhalasi rendőrkapitány leváltásának ügye, melyet személyesen Sepsi ígért meg neki és láss, csodát, be is következett. Működött a Pintér-Gergényi együttműködés,  de mint minden tisztességes maffiában, a fejig nem lehet eljutni, az ilyen utasításokat nem szokták lepapírozni. Ellenben a kiskunhalasi rendőrkapitány repült, mint a vadlúd költözés idején, az akkor kormányon levő miniszterelnök meg ma délceg léptekkel halad megkoronázása felé. Viszont az összeesküvés-elméletek híveinek roppant jól jön az ilyesmi, például a 2006-os puccskísérlet eseményeinek értelmezése során. A szerkesztő ezeket a dolgokat nem tartotta fontosnak megemlíteni, vagy feledékenysége, vagy a kormányokon átívelő szervilizmus okán, pedig nem ártana időnként beszélni ezekről a dolgokról. Ha a fiatal nem tud eligazodni az őt körülvevő világban, akkor könnyen prédájává válik a szépen szárba szökkenő önkényuralomnak. Vagy itt van a másik példa, Feldmayer Péter, a Mazsihisz elnöke, aki pár pillanatra elfeledkezett arról, hogy ki eresztette rá a Jobbikot a magyar társadalomra, pedig ez neki nem lehet könnyű, hiszen naponta emlékeztetik rá, hogy a veszély, az antiszemitizmus és a rasszizmus a mai Magyarországon súlyos probléma. Mégis elvándorolt ahhoz a miniszterelnökhöz, akiből harapófogóval sem lehetett kihúzni egyetlen elítélő mondatot sem a Jobbikról, és aki azt a Horthyt tekinti példaképének, akinek tudtával és egyetértésével halálba küldték a vidéki zsidóságot. Kicsit morbidnak tartom ezt a dolgot, mert Feldmayer Péter ezzel nem egyetlen dolgot feledett el, hanem ezer és ezer olyan esetet, amikor a hatalomhoz törleszkedő zsidót kijátszották, kifosztották, eszközként vagy prédaként használták. Mint most is, amikor az Orbán – vircsaft legitimizálásához adtak nem lebecsülendő segítséget. A seggnyalás gusztus dolga, de talán túlzásba vinni nem kellett volna, hiszen az antiszemitizmust Magyarországon nem a Jobbik csinálja, hanem az, aki tág tere enged neki a Parlamenttől Gyöngyöspatáig, és ezt az embert történetesen Orbán Viktornak hívják. Ő a kóceráj tulajdonosa, a Jobbik meg csak a samesza. Ahogy kicsit szorult a hurok, rögtön le lehetett állítani a Jobbik által szervezett miskolci „sétát”, érdekes módon addig a rendőrség karbatett kézzel nézte a randalírozásokat országszerte. De az amnézia nem csak a társadalom felső köreit érinti, hanem a magyar társadalom egészét, mely mára szinte már csak ostoba jelszavakat tud visszhangozni, illúziókba ringatva magát, mert elfelejtette, hogy nem is olyan túl régen, de élhetett ebben az országban emberhez méltó életet is. Hogy a gyerekét taníttathatta, hogy munkahelye volt, hogy békességben élhetett és munkája eredményeképpen gyarapodhatott is, igaz nem annyira, mint ma Csányi vagy Demján, akik gyakorlatilag az egész gazdaságot kézben tartják. Ma csak azt hajtogatja felháborodott képpel, hogy a szocialisták loptak. Most, amikor elosztogatták az ország állami tulajdonú földterületeit a rokonok és haverok között, elfelejti, hogy azok a földek hajdan az ő tulajdonában voltak, mint ahogy a gépek, gyárak, üdülők is, ma meg az jut neki, mint a hetedik gyereknek. Nem lenne pedig baj, ha néha emlékezne ezekre a dolgokra is, mert az ilyesmi emeli az öntudatot, talán eszébe jut az is, hogy ezelőtt harminc évvel még volt tartása és nem lehetett vele bármit megcsinálni. Hogy melyik politikus mit művelt, arra aztán meg végképp nem emlékszik senki, mert egyszerűbb azt visszaböfögni, amit a propaganda a nép szájába ad. Pedig ez az út csak a pusztulásba vezet. Az összes sikeres nemzetet öntudatos, jogaikkal és kötelességeikkel tisztában levő, a múltból tanuló polgárok tették naggyá. Az amnézia rabszolgákat és zselléreket csinál, pedig ennek az országnak büszke emberekre és öntudatos állampolgárokra lenne szüksége, nem szolganépre. Sajnos, ma már mindenki elfelejtette, hogy miket ígért Orbán a kétharmad előtt, pedig nem lenne hátrányos emlékezni és emlékeztetni rá, aztán összevetni az ígéreteket a mai állapotokkal és levonni a szükséges következtetéseket. Még mielőtt nem késő…
:O)))