Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] A kitüntetés extra holmi, nem mindenkinek jut belőle.
Jobb esetben a társadalom jelöli meg velük azon tagjait, akiknek tevékenységét elismeri, akiket tisztel, akikről azt szeretné, hogy mások is azonnal  lássák, hogy aki szembejön velük, az egy tiszteletreméltó ember.
A kitüntetést adni szokták, kérni nemigen lehet, habár apám egyszer a kocsmában álldogálva itta a sört, mögötte pedig ott sörözött a párttitkár meg a vállalat szaxervezeti bizottságának elnöke és beszélgettek: Nekem most elég a pénzjutalom, kap a Jóska egy Kiváló dolgozót, kapsz akkor te is egy Kiváló dolgozót, - mire apám hátrafordult és mondá: és kapok én is egy Kiváló dolgozót, majd visszafordult a korsójához..
Kapott.

A kitüntetéseket két dolog minősíti: aki adja, meg aki kapja.
Jobboldalon ezt igen érzékeny kérdésnek tekintik, hiszen egy értékes polgárnak úgy kell kinéznie, mint a karácsonyfának, vagy mint az orosz katonai tanácsadónak az ogadeni sivatagban, akinek elfogyasztása után az oroszlán két hétig jelvényt szart.
Presztizskérdés ez, kérem.
Az állam természetesen azokat halmozza el kitüntetésekkel, akik számára kedvesek, de egy kultúrállam azért vigyáz arra, hogy a kitüntetettek között legyenek jelentős számmal olyanok, akik tettek is valami érdemlegeset az országért.
Ha megnézzük a Kádár-rendszer üldözötteinek névsorát, nem egyet találunk közöttük, aki a zátkosban is fel lett ékesítve.
Ennek legékesebb példája a néhai Antall József, aki 1956 bukása után úgy alámerült, hogy csak a segge látszott ki a szocializmusból, vélhetően arra tűzték rá a Munka Érdemrend arany fokozatát, de Csurka is megkapta a magáét és csodálkoznék, ha Boross Péter olyan fürge lett volna, hogy el tud ugrani a megtiszteltetés elől.
Ebben én nem látok semmi kivetnivalót, a volt vendéglátóipari vezető sokat tett azért, hogy mára már minden ötödik magyar alkoholista lehessen, de a többiek se robbantgattak vonatokat szabadidejükben.

Szóval, ez a kitüntetésesdi soha nem volt egyszerű dolog, volt olyan kitüntetett, aki nem fogott kezet a díj átadásán a kitüntetés átadójával, mert csak a kitüntetést kísérő borítékot tekintette legitimnek, átadóját meg nem, de ettől sem lett nagyobb ember, pedig azt hitte, hogy ez a felülmúlhatatlan gesztus meghozza majd neki a világhírt.
A rendszerváltás előtt az volt a divat, hogy a kitüntetések odaítélésére miondenféle testületek javaslatot tettek, aztán egy újabb testület rangsorolt, majd egy harmadik döntött, ma meg a bürokrácia csökkentésének jegyében egyszerűsítettük ezt a dolgot és racionalizáltuk, továbbá új szempontokkal egészítettük ki az odaítélésre alkalmassá tevő elemeket, például egy köténycsel felér három világhírűvé lett festménnyel, vagy negyven év színészi teljesítményével.
De félretéve a viccet, kitüntetést adományozni ma is felelősség, a kitüntetett ugyanis minősíti a többieket is.
Ki szeretne egy olyan klubban tag lenni, melyben arra méltatlanok is tagok?
Ha ilyenek kapnak kitüntetést, hát az bizony devalválja az adott kitüntetés értékét.

A minap Balog Zoltán miniszter Áder János megbízásából kitüntetéseket adott át.
Már maga a tény is hervasztó, mert a társadalom elvárná, hogy ilyen ünnepélyes alkalmakkor a köztársasági elnöknek ne legyen fontosabb elfoglaltsága, mint, hogy  az ország büszkeségeinek átadja a kitüntetéseket, de hát itt annyi bokros és fontos teendője van egy államfőnek, hogy be kell látnunk: ilyen apróságokra nem pazarolhatja az idejét.
Ami viszont kiverte a biztosítékot, az Bencsik András lovagkeresztje és Tőkés László Magyar Becsület Rend kitüntetése volt.
Bencsik legfeljebb a lóvalagrendet érdemelte voln, már elnézést a profánságért , becsület meg vagy van, vagy nincs, de külön Magyar Becsület - ilyen nincs.
Bánom én, a Vitézi Szék vagy a Hűség Háza tüntesse ki Bencsiket a gyémánt keresztekkel ékesített Kankóval a tölgyfalombbal, esetleg a kardokkal ékesítve, de azt azért túlzásnak tartom, hogy egy köpönyegforgatót sztároljon az állam - szerintem doszt elég neki a júdáspénz.
De ugyanígy nem tetszik Tőkés László aktuális feldíszítése sem, akinek nyilvánvalóan kárpótlásul szánták a magas kitüntetést, a román kitüntetés helyett, melytől - szerintem is joggal - megfosztották.
A tepsiszájú és nagytermészetű vátesz békeidőben végzett tevékenysége az íróasztalán végzett szexmutatvánain túl kimerült abban, hogy besegített az erdélyi magyarság megosztásába, mint ahogy tette ezt Bencsik András is itthon.

Régen úgy csemegéztünk a Kossuth-díjak átadásakor, kerestük azok nevét, akik kiérdemelték volna, de olyannal azért ritkán lehetett találkozni, hogy valakit a nemzet szétszakításában tanúsított eredményes munkájáért tüntettek ki.
Ezt már csak az múlta felül, mikor első miniszterelnöki ciklusában Orbán kitüntette a suszterét.
Sajnálom azokat a kitüntetetteket, akiknél sok esetben egy átdolgozott, értékes élet áll a medália mögött, az ő örömüket rongálják azok, akiknek nyakkendője tuggyukhonnan lóg ki...

Petőfi látta volna ezeket, legyint egyet és összetépi a Nemzeti Dal kéziratát...

:O)))