Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image]Nos, igen, hát valóban egy kicsit távol áll a stílusomtól ez a hangoskodás, mondta a középkorú, decens hölgy, kezében a bevásárlótáskájával, de mit tegyünk, a világgal együtt változik a stílus is, azt kell figyelni, amit mond, nem a hangerőt!A jólöltözött úr, miközben hazafelé tartott a templomból csak a fejét csóválta – hát nem volt még elég a háborúkból, az egyenruhákból?Weiss bácsi a zsinagógából hazatértében beszámolt az asszonynak arról, hogy már megint belebotlott egy csoportba, akik hangoskodtak és közben vadul zsidóztak, még szerencse, hogy nem kötöttek belé - igaz, igencsak sietősen lépkedett hazafelé.Nü, mondta – már megint megtaláltak bennünket, pedighát tisztességesen élek, fizetem az adómat, nem vagyok tagja semmiféle pártnak és mégis!Vagyok én egy pechvogel? - kérdezte bánatosan és legyintett hozzá a kezével, majd kiszedte magának a sóletből a libamellet.A munkahelyéről hazatérő esztergályos érdeklődéssel figyelte a menetelőket – na, igen, ezek nem tehetetlenkednek végre, ezek kezükben tartják a sorsukat, ezek odacsapnak, ha kell! És talán tudnak munkahelyeket is teremteni – na, nem máról holnapra, de úgy egymillió új munkahely enyhíthetne a feszültségeken, - lassan a gyereknek is munkába kell állnia, hiszen maholnap tizenöt éves.A történelemtanár is elgondolkodott, mikor a lobogó zászlók alatt menetelő, kipirult arcú férfiakat nézte – végre nem lehet velünk büntetlenül kukoricázni, talán még az igazságtalan béke is megkérdőjelezhető, ha a nemzet egységes lesz és erőt mutat!A zenész elgondolkodott: jó az nekünk, ha minden hatalom egyetlen kézben összpontosul? Igaz, a zenekarban is egy karmester dirigál…De mi van, ha csapnivaló a karmester?A villamoson vele szemben ülő középkorú tanárnő is ezen spekulált, de neki tetszett a dolog, tetszett a Vezér is.Mindig szerette azokat a férfiakat, akik határozottan és ellentmondást nem tűrően tették a dolgukat, mégha néha egy-egy ütés az ő fenekén is csattant - de hát ez vele jár a hatalommal!Majd próbál alkalmazkodni, helyesen cselekedni és kételkedés nélkül aláveti magát a döntéseknek, hiszen már csak attól is, ahogy a Vezér beszél, feláll a karján a szőr és hát, szégyen ide, szégyen oda – de meleg nedvességet érez a combjai között.Bárki mondta, de igaza volt: a hatalom a legerősebb afrodiziákum!A paraszt is a változásokon gondolkodott, miközben a lova után ballagott, kérges kezével az eke szarvát fogva – most legalább kell majd, amit megtermeltem, lesz rá vevő, nem a semmiért, meg nem csak önmagam fenntartásáért kell dolgoznom! Igaz, a föld kicsi, de majd lesz megint, ha visszatérnek az elcsatolt területek!A kisgyerek az iskolában füzetébe újra és újra belerajzolta a nemzeti jelképet, a tanítónéni, mikor meglátta, nem merte felháborodottan megtorolni a fegyelemsértést.Hosszasan magyarázott arról, hogy mindennek megvan a helye, és nem szabad az órán mással foglalkozni - de nem merte kitépni a füzetből az ominózus lapokat.A katonatiszt reménykedett, hogy a hadseregnek a feszültségek növekedésével kétségkívül felértékelődik a szerepe, lesz majd pénz, fegyverzet, előmenetel, a bokája csattogtatásához meg már hozzászokott, legyen bárki is az elöljáró.A rendőr nem örült annyira a menetelők látványának, mert a minap is intézkedni kezdett egyikükkel szemben, aki nyilvánvalóan megsértette az érvényes jogszabályt, de felettesei leintették, még érvelni sem engedték, nézzen félre, tanácsolták.A harmadik sorban vonuló férfi elégedetten szemlélte a begyulladt népséget, az általános iskola óta, ahol elismert verekedőként tartották számon, életében először végre valakinek érezhette magát.A múltkor is, mikor sutyiban odanyomott egyet annak a kis nyizige cigánynak, boldog elégedettség öntötte el a lelkét: hasznos dolgot cselekszik, megszabadítja a társadalmat az élősködőktől.Már csak a módszereken kell finomítani, egykupacba terelni őket, oszt ha nem tapasztalható javulás, hát istenem – nem lehet egy népnek az ingyenélők eltartására berendezkedni!Már csak járulékos öröm, hogy lett végre elfoglaltsága, munkája, még ha alakizni is kell néha, és nincs visszapofázás sem.A nyizige kis cigány feltápászkodott a földről és hazavánszorgott a hideg lakásba, gyötörte a bűntudat, hogy ma sem tudott ennivalót szerezni a kicsiknek, elhatározta, hogy még az este elmegy és kerít valahonnan egy bánatos tyúkot vagy csirkét, vagy bármit, ami ehető.Addig is elballagott a közkútra, és hazacipelt egy vödör vizet - majd kér az anyósától egy kis lisztet meg egy csepp zsírt, ha van neki, időlegesen egy meleg rántottlevessel is el lehet verni az éhséget.A politikus nem törődött egyikükkel sem, csak a saját előmenetelével, politikai súlyával és a Vezértől számított távolság csökkentésével.Ez ugyanis ma a hatalomhoz jutás egyetlen módja, márpedig a hatalom a pénzt, a nőket, a társadalmi elismertséget jelenti.A Führer közben gondterhelten ült pincének telekkönyvezett bunkerében a Meise strasszén - egy szebb világról álmodott.Egy olyan Egyesült Európáról, mely az ősi faj dominanciája és az ő vezetése alatt egyesül.Már bele is kezdett tervei ideológiai alapvetésének írásba foglalásába: „Harcom” lesz a címe…Néhányaknak ismerősnek tűnt a szituáció, olyan deja vu élményként élték meg, mintha ez valahol valamikor megtörtént volna velük, vagy szüleikkel, nagyszüleikkel.De ők is legyintettek, - sok a teher rajtunk mostanában, mondták, és befordultak a fal felé…
:O)))