Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] [Image]
Cameron errefelé járt, Orbán meg örült, mint majom a farkának - végre valaki, aki politikusnak nevezhető és mégis szóbaáll vele.
Volt is nagy szerelem, a nyelvespuszi csak azért maradt el, mert a KDNP rossz néven vette volna, ha szeretett miniszterelnökünkről kiderül, hogy nem elég, hogy ugye, de megmég hogyismongyam is...
Ez egy keresztény magyar ember számára, aki tagja a megbonthatatlan pártszövetségnek is, szinte feldolgozhatatlan lenne.
Mindenesetre kiderült, hogy van az a világpolitikai helyzet, melyben a majom és a leopárd békésen elvan egy ketrecben, egy jövőbeli jó nagy lócomb reményében.
A lócombot a laza Unió jelenti, erre fáj a foga mindkettőnek.
Az angoloknak már csak megszokásból is, mert mióta a gyarmatbirodalom szétesett, nincs jobb ötletük, mint a Brit Nemzetközösség volt hajdan, melynek roncsain üldögél a kopott sörényű fenevad és időnként ordít egyet-egyet, de már az üregi nyulat se nagyon érdekli.
Anglia esetében mégcsak érthető is a dolog, ők tudják, hogy mennyire macerás egy államban együtt tartani az íreket meg a skótokat sajátmagukkal, ezért eléggé szkeptikusak a - Nagyurunk szerint - brüsszelista törekvésekkel szemben.
No, meg a hajdani nagyság, ugye, az angol font, továbbá Her Majesty the Queen - a tradíciók meg a világjelentőség, meg minden...
Persze köthetnénk kompromisszumot is az ügyben, tőlem lehetne II. Erzsébet az Unió királynője is, nekem tetszik...

Ez egy kegyelmi pillanat: Orbán és Anglia érdekei egybeesnek, több okból is.
Orbánnak más se hiányozna, mint, hogy kivegyék a kezéből a pénzügyeket, meg belepofázzanak abba, hogy mit tehet, meg mit nem, Cameron meg egy bódult pillanatában beígérte népének a népszavazást az Unióról, melyben ő szeretne benne maradni, mindenféle előnyei okán, de a népnek kell adni egy kis nacionalista mutatványt, hadd higgyék, hogy az Unió olyan lesz, amilyennek Cameron képzeli.

Orbán maga is tudja, hogy amikor Cameronhoz dörgölőzik, akkor a viccbeli  egér és elefánt baktat a hídon, és ő büszkén hirdeti, hogy együtt dübörögnek, de azért látja az aránytalanságot, ezért megpróbálja magát a visegrádi négyek vezetőjeként pozicionálni.
Ezt rajta kívül senki sem veszi komolyan, de igen jól hangzik, belföldön hívei meg egyenesen elalélnak - biztatják is: most finom Főnök, most ne hagyd abba!
Szóval, Cameron megveregette a vállát, a kezébe nyomott egy marék üveggyöngyöt meg kicsi tükröket, talán még egy spulni rézdrótot is, aztán elment.
De előtte Orbán eladott még neki párszázezer szüzet, akik Londonban a szállodákat takarítják, meg pártízezer kemény elszántságú magyar legényt, akik ugyanott az étterem feketemosogatójában hasznosítják diplomájukat,  mondván, jó lesz azoknak az angol szociális ellátás fél évtized angliai munkálkodás után is!
Addig meg dolgozzanak csak, elősegítve ezzel is az Unión belüli szabad munkavállalás szép elvének sikereit.

Cameronnak ez színtiszta takarékoskodás, a Pocistának viszont életmentő beavatkozás lehet, merthogy fogy a magyar, a munkaerő meg még gyorsabban, és ha ez így folytatódik, akkor nemsokára azon veheti észre magát, hogy itthon ül négymillió nyugdíjas, kétmillió állami alkalmazott  és egymillió közmunkás társaságában, és már csak azt tudja ellopni, amit a Londonban dolgozók hazautalnak.
Neki tiszta haszon, ha a külföldre igyekvő megretten és mégsem indul neki.
Sajnos téved, mert ebből az lesz, hogy a népességnek az a része, aki a segélyekért indult neki a világnak hazajön és itthon szaporítja a gondokat, aki meg nem migránsnak ment ki, az ottmarad, mert nem a munkát rühelli, hanem a magyar körülményeket, lehetőségeket, kereseteket.

Migránsoknak ő nevezi a menekülteket, hát valaki elmondhatná már neki, hogy akik innen elmenekülnek, azok nem migránsok, hanem menekültek - az ő elképesztően ócska gazdaság és társadalompolitikája elől menekülnek,.
Menekülnek, mert unják a hazai gyűlölködő légkört és azt gondolják, nekik is csak egy életük van, ezt kellene viszonylag békésen, nyugodtan, relatív jólétben végigélni.
Nemmellesleg a gyerekeikre is gondolnak.
Van közöttük olyan bátor is, aki el tudja képzelni, hogy a gyerekében betanított munkásnál esetleg több is van.
De azt is tudja, hogy erre otthon mostanában nemigen derülhet fény...
Keleteurópa császára elvitte Cameront a vascipőkhöz is, a Dunapartra, nem tudom, hogy azt említette-e neki, hogy a Dunapartra vezető utat olyan politikusok kövezték ki hajdan, mint amilyen ma ő.
Az ebéden volt libamáj ( vagy kacsamáj, úgyse tudja megkülönböztetni a majom angol, ezeknek egy rendes ételük nincs, pacaltot nem is láttak...), ettünk ittunk, jót mulattunk, kicsik voltunk, székre álltunk, világpolitikát csináltunk, löktünk egyet az országon - a szakadék felé...

:O)))