Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image]Beindult a politikai sárdagasztás, Orbán Kötcsén nem mondott semmit, Gyurcsány Pesten, Botka meg sehol sem.
Napersze, egymásnak üzentek azért ezt-azt, de ez kívül esik a választó érdeklődésén, némelyik üzenet jelentőségét - például, hogy a DK nem köt különalkukat senkivel és sehol - nem is igen értik a polgárok, aztán majd természetesen felül is írják itt-ott a helyi okosok, ahogy ez már lenni szokott.
Már két Kövér van a Fideszben, ugyanis Orbán is kövér és enervált, aggódik, hogy nem unják-e meg a pofájukat a választók, én meg megnyugtatnám: ez képtelenség, hiszen alaptulajdonságuk a pofátlanság.
Egyre fokozódó mértékben, olyan nyíltan és szégyentelenül harácsolnak és lopnak, mintha vesztüket éreznék.
Márpedig, ha vesztenek, cudar világ jön, éppen ezért, mielőtt ez bekövetkezne, Rogán Tóni zavargásokat vízionál és valószínűleg szervez is...


Közben szomorúan tapasztalom, hogy a Nőszövetség javaslata egy választási párt létrahozására úgy elszállt a levegőben, mint vándorlibák az égen.
Még akik olvasták, azok is csak azt jegyezték meg belőle, hogy a spinkók már megint nyomulnak, jóllehet a javaslat lényege a pártérdekek átmeneti háttérbe szorításáról szólt, a kis diktátor világgákergetése érdekében.
Azt feltételezné, hogy a pártok ezidáig listás helyen megválasztott képviselői személyes kockázatot vállalnak, ami persze illúzió, ilyesmire politikusok nem, csak államférfiak lennének képesek.
Ilyenből pedig kevés akad, egy kézen meg lehet számlálni őket.
Ami a Nőszövetség javaslatát illeti, tartalmazza a nők létszámának emelését a Parlamentben (is), ez egy teljesen jogos követelés, ami persze sérti a padsorokban elterpeszkedő férfiak aktuális érdekeit, és sérti persze a pártvezérek érdekeit is, de sérti a társadalom több, mint felét kitevő nők érdekeit is, Apu mégse az Isten?.


Mégsincs vevő erre a gondolatra, még a legdemokratikusabban gondolkodó férfiak és a politikával bármilyen szinten foglalkozó nők többsége is egy laza mozdulattal félresöpri a javaslatot, mondván, politikust nem gender-alapon kell választani, hanem rátermettség alapján.
Én meg azt mondom, hogy ahogy a puding próbája az, hogy megeszik, a női politikus tehetsége is csak akkor derülhet ki, ha megválasztják.
Ha nem kap lehetőséget, Churchillből sem lesz politikus soha, de - hogy hazai példát is hozzak - nemigen volt jobb frakcióvezető az elmúlt huszonöt évben Lendvai Ildikónál, és nemigen volt ésszerűbb intézkedés a női kvóta bevezetésénél a szocialistáknál anno.
Persze rengeteg nő is hordoz magában ezeréves társadalmi előítéleteket, melyek szerint a nő nem képes azonos teljesítményre a férfiakkal, és hiba lenne azt gondolni, hogy ez az elv ma nem él - éppen mostanában bukik majd bele ebbe a katolikus egyház, csak még nem jutott el a tudatukig, leszámítva legjobbjaikat, élükön a Szentatyával.
De még ott is évtizedeknek kell eltelnie ahhoz, hogy Szentanyáról beszélhessünk, és az amerikai elnök sem holnap fog meglepődni, mikor megkérdezi az Istennel találkozó űrhajóstól, hogy milyen is az Úr:
Black...
Black?
Yes, she is...


Hangsúlyozva, hogy a Nőszövetség javaslata az egyetlen és kizárólagos reális megoldás a 2018. évi választások megnyerésére, még csak azt sem lehet mondani, hogy az emancipuncik lázadásáról lenne szó, mindössze arányos képviseletről, meg mindarról, amit ez hozna az országnak.
Egyébként is híve vagyok a pozitív diszkriminációnak olyan esetekben, amikor az emberi önzés és előítéletesség megakasztja a normális társadalmi folyamatokat, és erre kiváló példa az Egyesült Államok szinesbőrűekkel kapcsolatos  politikája, az iskolabuszoztatás, a kötelező kvóták.
Lám, egy-két évtized alatt kiderült, hogy a vezérkari főnökök egyesített bizottságát kiválóan el tudja vezetni egy színesbőrű tábornok, Condolezza Rice kisasszony pedig bebizonyította, hogy egy nő, egy színesbőrű nő is képes magas szinten képviselni a vezető világhatalom külpolitikáját.
Nemmellesleg biztos vagyok abban, hogy az amerikai választó valami romlottat ehetett, mikor Hillary Clinton helyett ezt a hőbörgő tahót választotta, de hát ez azért az ő ügyük...
A nők társadalmi és politikai szerepének növelése persze elhatározás kérdése, és ameddig a szegregációt propagáló és támogató tepsiszájú lelkész itt emberminiszter lehet, addig erre azért ne nagyon számítsunk...


Mikor meglátom a televízióban Győzikét, forr bennem a méreg, mikor meglátom Orbán házicigányát, hát sírvafakadok - őket kellene a cigányok elé példaképül állítani?
Vagy velük kell a többségi társadalom előtt a lakosság tíz százalékát kitevő cigányságot képviseltetni?
Miért nincs kötelező kvóta a parlamenti képviseletükre?
Miért nem lehet kötelezni a műsorkészítőket cigány képernyősök alkalmazására?
Szánalmas egy ország az, ahol a tízmillió lakos képtelen normális beilleszkedési lehetőséget kínálni a cigányoknak, a nőknek, a menekülteknek, saját sorsát rontva...
Nem szólva arról, ha azt mondja valaki, hogy ezek a jelenségek már Hitler Harmadik Birodalmából jól ismertek - a fajelmélet, a másság üldözése, a Kinder, Kirche, Küche is arrafelé volt divatban - akkor a jelenleg hatalmon lévők sértett pofával néznek ki a fejükből - hiszen ők demokraták.
Pedig nem azok, nettó nácik a magyar jelmezbálban.


No, nem lapátolgatom tovább a borsót a falra, de el lehetne ezeken a dolgokon töprengeni azoknak is, akik tudnak is tenni valamit a helyzet megváltoztatása érdekében...


:O)))