Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Fodor Gábor saját pártot készül alapítani - írja a csütörtökön megjelenő Heti Válasz. Az állítást a hvg.hu - nak megerősítették az egykori SZDSZ-elnök környezetéből is, sőt, a Heti Válasz konkrét kérdésére Fodor Gábor sem tagadta, hogy az általa alapított Szabadságért Alapítvány bázisán kívánja ezt létrehozni. A Kuncze Gábor nevével fémjelzett Szabadelvű Polgári Egyesület azzal, hogy bejelentette csatlakozási szándékát az Együtt 2014 névre hallgató választói mozgalomhoz, elkezdett pártszerűen viselkedni, és hát – mondjanak is bármit – ennek a választási mozgalomnak a tagszervezetei sem lennének mások, mint pártok, nevezzék magukat akár politikai kiscsoportnak is, már ha meg tudnák mondani, hogy kiket akarnak képviselni és milyen program mentén. Komoly dilemma ez, mert ha közös a program, melyet éppen most szülnek meg nehéz nyögések közepette, akkor mi a fészkes fenének ehhez három pártocska, ha meg pártnak azt a politikai szervezetet nevezzük, amelynek programja és választói vannak, akkor a mai helyzet szerint van egy párttá válni képes, programmal és - üdítő kivételként - valós választói támogatottsággal rendelkező mozgalom – a Szolidaritás. Van egy egyesület, mely szellemi potenciálját tekintve képes a programalkotásra, és van Juhász füvész, aki döngő léptekkel megy álmai szerint valaminek az élén valahova, – neki talán ideje lenne a háta mögé nézni. Szintén friss hír, hogy valószínűleg pártot fog alapítani Bokros Lajos, aki az elmagányosodott konzervatív baloldalt, a Fideszből kiábrándult jobboldali szavazókat terelné egy akolba. Ez egy reális elképzelés - attól, hogy valaki jobboldali mentalitású még egyáltalán nem biztos, hogy szellemileg kihívásokkal küzd. Pontosan látja, hogy mire is fut ki a Vezér politikai és gazdasági tevékenysége, szörnyülködik is nagyon, de arra azért mégse vetemedne, hogy mindenféle komcsi-libsi népségnek adja a szavazatát – nekik kell valamilyen alternatíva. De ott a pályán még a 4K! Párt is, suk-sükölő elnökével, - hát, ha Ciccolina pártot alapíthatott 1K! –ra, akkor ő négyre már akár világbirodalmat is építhet, és akkor önmagával még nem is számolt! Szóval alakulnak itt pártok tucatszámra, de ez önmagában még kevés. Most, hogy úgy tűnik, hogy az LMP elindult a kései SZDSZ útján lefelé a lejtőn, a Fidesz valószínűleg megpróbálja megismételni az LMP-vel oly parádésan előadott mutatványát, és nekilátott az új lepkeháló összeszerelésének, meglehet, majd most Fodor Gábor lesz a Schiffer, aki szaladgál a gazdátlan liberálisokat összefogdosni. Neki előnye és hátránya is, hogy van politikai múltja, így aztán valamennyivel hitelesebb, mint az LMP mai vezetője, aki úgy pattant a közéletbe, mint Pallas Athéné Zeusz fejéből, csak itt a fej volt másé… Hátránya, hogy az általa képviselt elvek mögé még azokat sem sikerült soha felsorakoztatnia, akik egyébként mindenféle liberális dumát úgy csipkedtek, mint liba a tarlót. Régi kisfiús bája már a múlté, a Budapest Pride felvonulói sem őt emlegetik már ábrándos tekintettel, politikai elvei pedig nem vonzzák a tömegeket, akiknek elegük van a dumából és enni, meg békésen élni szeretnének, nem a hasukat nézve elvont filozófiai fogalmakkal babrálni. Ha lesz pártja, ha nem, ők sem lesznek képesek egyedül megbuktatni Orbánt, aki csak heherészik ezeken a kísérleteken, mosolyogva nézi őket, mert ő tudja, hogy valóságos ellenfelei a buszok hátulján és az MSZP székházában tekinthetők meg. És itt az én aktuális bajom az Együtt 2014-el. A honlapon az olvasható, hogy a választói mozgalomnak küldetése van, úgymint:   „Az érték- és utat vesztett, mély válságba zuhant Magyarország előtt csak egyetlen út áll: az összefogás. Összefogás a közmegegyezésért, közös értékekért és közös célokért, a legfontosabb nemzeti közös nevezők meghatározásáért, melyre az elmúlt két évtized örökségét meghaladó, hiteles politika épülhet. Összefogás a jó kormányzásért, demokratikus hagyományaink védelméért, nemzeti közösségünkért, melynek éppúgy alapja a magántulajdon védelme, mint a jogállamiság és szolidaritás.  Összefogás a változás legfőbb akadályát jelentő kormány leváltásáért. Összefogás Magyarországért, a demokráciáért.” Ehhez képest még az alapítók sem képesek megegyezni egymással. Habár írtak egy erkölcsi, elvi alapvetésnek nevezett irományt, mely hosszú, mint a vonatfütty, de annál azért lényegesen unalmasabb. Ezt Mari néni Bácsbokodon soha el nem fogja olvasni, és bár tudom, hogy nem is neki készült, de arra azért talán oda kellene figyelni, hogy a szavazófülkében a toll az ő kezében van – már, ha egyáltalán el hajlandó odáig menni a fájós lábával. Ő pedig csak akkor lesz erre hajlandó, ha egy olyan célt tudnak megjelölni a tudós politikai erők, mely számára egyértelmű, vonzó, egyszerűségében is nagyszerű. Ilyen lehet például az együttműködés a jogállam helyreállítása és a gazdaság rendbetétele, a szegények nagyobb támogatása érdekében, melyhez az út Orbán leváltásán keresztül vezet. Küldjük Orbánt pihenni! – ez egy vonzó cél lehet, ezt lehet aztán cifrázni, de ennél több cél csak megzavarja a gondolkodást. Ez már megint a szokásos értelmiségi nyavalygás, pedig azt azért már ennyi év után észrevehették volna a politikai élet szereplői, hogy Orbán éppen azzal nyerő, hogy roppant egyszerű üzeneteket küld szavazóinak, nem pedig tizenoldalas dolgozatokat, melyek minden pontját mindenki a saját szája íze szerint értelmezheti. Márpedig, ha ezt az irományt Orbán olvassa fel, akkor hívei dörgő vastapssal fogadnák. Aki sokat markol, keveset fog, tartja a közmondás, és ez ebben az esetben is igaz. Nem kellenek itt nagyon közös értékek, legfőképpen nem kell ideológiai egyetértés, ráér a nemzeti együttműködés minimumának kidolgozása is – nem is szólva az alkotmányozásról. Jelen esetben tökéletesen elegendő lenne célként a visszatérés az Alkotmányhoz, a versengő jogállam helyreállítása, az utóbbi két évben hozott törvények hatályon kívül helyezése, de minimálisan is felülvizsgálata és az egyszemélyi hatalom kialakításában bűnösök bíróság elé állítása, vagyonvizsgálati eljárással egybekötve. Sajtószabadság biztosítása, közmédia rendbetétele, a közteherviselés visszaállítása a szegények érdekeinek figyelembevételével – aztán rövid időn belül új választások kiírása, ahol már a pártok mérethetnék meg magukat. Mert most, ha elkezd minden tömörülés az elveken rugózni, megette az egészet a fene. Mellesleg azt sem értem, hogy hogyan lehet elképzelni azt, hogy egy MSZP nagyságrendű párt elviseli, ha az együttműködés alapelveinek kidolgozásából kihagyják és majd Juhász füvész eldönti, hogy eléggé demokratikus-e az együttműködéshez? Aki ilyet képzel, az nem politikus, még Kávéházi Konrádnak is meglehetősen gyenge. Ha most legutóbb a kérdést úgy teszik fel, hogy akar-e az LMP Orbán világgá kergetésében résztvenni, akkor a kép még a mainál is tisztább lenne - egyszerű kérdésre egyszerű válasz dukál. Ha igen, akkor miután a csatlakozni kívánók válaszolta erre a kérdésre, akkor le kell ülni és választókerületenként felállítani a stábot, kiválasztani a közös, az összefogás nevében induló képviselőjelölteket, befejezni a Bajnaizást, Gyurcsányozást, a „majd eldöntjük, ki jöhet” nevű játékot és lehet marhára örülni minden egyes csatlakozó személynek, szervezetnek. Mert ebben az esetben ez a közös nevező, meg kell elégedni ennyivel, meg a gyakorlati lépések kidolgozásával, melyekre ez az összefogás felhatalmazza a majdani átmeneti kormányt. Tételesen, konkrétan, kegyetlen következetességgel. Ez sem lenne könnyű feladat. Neki is lehetne akár kezdeni…
:O)))