Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Csak a vak nem látja, mire megy ki a játék. Addig kell feszíteni a húrt, míg el nem pattan, míg valaki nem bírja tovább a feszültséget és meg nem öl valakit. Vagy valakiket, merthogy itt a véráldozat maga nem elég, itt derékig kell gázolnia a vérben annak, aki úgy képzeli, hogy neki kell megmentenie azt a magyarságot, melyet éppen ő tesz menthetetlenné. Ma megverték egy antifasiszta demonstráció szervezőjét, Hanti Vilmost, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének elnökét, neonácik, a nyílt utcán, Budapesten. Tulajdonképpen a verés maga nem volt nagy, az egyik náci ököllel belevágott az elnök arcába, de azt azért tudjuk, hogy minden gyilkosság az első ütéssel kezdődik, és innentől kezdve ez egy megszokott és tolerálható eljárás lesz - lehetséges, még a bíróság is hivatkozni fog egy más ügyben majd arra, hogy egy ilyen eset a tüntetések megszokott kockázatai közé tartozik. Ebben az országban nem volt elég figyelmeztetésnek a cigánygyilkosságok szerintem tisztességesen még ma sem felderített és bíróságilag lezáratlan ügye, sem Budaházy szintúgy lezáratlan terrorista bűncselekményei, itt addig nem lesz nyugalom, míg a csőcselék ki nem tombolja magát. Az ügyben az a nevetséges, hogy itt ezek a derék, bohócnak öltözött fiatal és kevésbé fiatal neonácik is áldozatok, akik közül még a legöregebbek sem élhették át 1944 poklát, a történelemről meg fogalmuk sincs, így aztán a jövőbe vezető követhető utat sem képesek felismerni. Ha a libák is csak így ismernék költözési útvonalukat, akkor a Szahara tele lenne libacsontvázakkal. A mi neonáci csürhénk álomvilág rabja, érzelemviláguk sivárságát felelőtlen politikusok írják felül matyómintás-árvalányhajas mesékkel, ők ültetik el a lelkükben a gyűlölet és a félelem magvait, mert amellett, hogy választott ellenfeleiket gyűlölik, rettegnek is tőlük. Félnek, hogy elveszik tőlük a földet, a vizet, a levegőt, a megélhetést, jóllehet már húsz éve semmijük sincs, és húsz évvel ezelőtt az ő tapsaik mellett fosztották ki őket ugyanazok, akik ma vezetik őket. Potenciális gyilkosok és áldozatok egyszemélyben, ők Magyarország szerencsétlen alja, maga a büdös posvány. Az állam meg asszisztál a dologhoz, mert képtelen összeegyeztetni a demokratikus viselkedést és a szavazatoptimalizálást, hát inkább csinál egy olyan államot, mely ezeknek tetszik, miközben már mindenki látja, hogy a helyzet Horthy 1921-es államának állapotaihoz, vagy a weimari Németországhoz közelít. Persze még mindig vannak, akik hisznek, pedig itt már régen a tények beszélnek. Egyszemélyi uralom van Magyarországon? Igen, hiszen mindent a Vezér irányít és a demokrácia kulisszái mögött – mostanában sokszor már a látszatra sem adva - minden kérdésben ő dönt. A törvényhozásban olyan képviselők ülnek, kiknek mandátumát az ő kegye biztosította, a kormányban az egyes területeket nem irányítják vezetőik, csak a Vezér minden apró részletre kiterjedő szakszerű akaratát tolmácsolják. Megszűnt az önkormányzatiság, a Parlamentben megszűnt a törvény-előkészítések normális rendje, megszűntek a valóságos viták. Orbán villámháborút folytat saját népe ellen. A kétharmad áll, mint a cövek, mondja a Vezér, ami azért vicces, mert ő ezt úgy adja elő, mintha a nép kétharmada tüntette volna ki őt bizalmával, holott a választási rendszer hibájából következett be az a sajnálatos helyzet, hogy a Parlamentben kétharmados többségre tehetett szert. Ő persze tárgyalhatott titkosan a sukorói befektetőkkel, most egyszemélyben tárgyalhat az E.ON - al, ugyanígy megvásárolhatta és eltőzsdézhette a MOL részvényeket, felszámolhatta a Malév-et – senki nem teszi szóvá, miközben Gyurcsányt meghurcoltatta, mert a volt miniszterelnök azt találta mondani az illetékes munkatársak véleményének kikérése után, hogy egy munkahelyek ezreit teremtő beruházást támogassanak - a jogszabályoknak megfelelően. Demokrácia van Magyarországon? Nem is kétséges, már régen nincs. A Vezér felszámolta a demokrácia intézményrendszerét, és bár formálisan léteznek az intézmények, de vagy kiüresítette őket vagy telerakta madzagon rángatható bábúival. Megszűnt a hatalommegosztás intézményrendszere, az Alkotmánybíróság bohóctestületté silányult, megszűnt az önkormányzatiság, a polgármesterek kezéből kivette a pénzt és a valóságos döntési lehetőségeket, és mint a tyúk, mindent maga alá kapart. Most meg kezd kiderülni, hogy nemigen tud mit kezdeni a zsákmánnyal, az egészségügy romokban, a közigazgatás gyakorlatilag szétesett, a mezőgazdaságban a vazallusok kapják a földeket, míg, akik a földön termelnének is, azoknak nem jut semmi. Ha egyszer az Unió eltörli a területalapú támogatások rendszerét, akkor a magyar paraszt éhen fog dögleni, vagy zsellér lesz a félországnyi Csányi uradalomban. Neonáci állam Magyarország? Még nem teljesen, de minden jel arra mutat, hogy arrafelé tartunk. Nem azt kell ugyanis nézni, hogy Julcsa néni a konyhácskájában mit gondol az utcán randalírozó csőcselékről, hanem azt, hogy a hatalom mit szól hozzájuk. A hatalom meg támogatja őket, és erre a következtetésre nem csak mi, hivatásos bérrettegők jutottunk, hanem a kanadai állam is például, amelyik leállította a cigány menedékkérők kitoloncolását, mert a legutóbbi események kapcsán bizonyítottnak látta, hogy a magyar állam kollaborál a szélsőjobbal és cigánynak lenni Magyarországon ma veszélyes. Mindenesetre neonáci különítmények már vannak, döngő léptekkel masíroznak, rettegést keltve – nem csak a cigányok és legfőképpen nem a bűnözők között. Az országban dühöng a sovinizmus, valamennyi szomszédunkat sikerült már magunkra haragítanunk külpolitikai sikertörténetünk keretében. Nem túl nagy büszkeség ma magyarnak lenni. A nácizmus mindig így kezdődik. Egyszemélyi uralommal, paramilitáris alakulatokkal, félelem gerjesztésével és a tömeg fanatizálásával. Hogy mire mentünk vele a múltban, az le van írva a történelemkönyvekben – már amit nem ma adtak ki, azokban, mert a mai történelemtanításban dicsfény és babérkoszorú övezi lúzer vezéreink homlokát. A nép szenvedéséről, a halottak százezreiről meg csak per tangentem esik szó, mintha vezetőinek köze sem lett volna ahhoz, hogy egy évszázadon belül kétszer-háromszor is a szakadékba hajtották a nemzetet, és hogy ez az évszázad is így kezdődik. A történelem azt tanítja, hogy nem az állam vezetőjének, hanem magának az államnak kell erősnek lenni, és ez nem azt jelenti, hogy a Vezér parancsára a TEK majd szétveri – ha szétveri - egyik vagy másik neonáci bandát, hanem azt, hogy a hétköznapokban normális, békés, nyugodt hangulatban, zavartalanul dolgozik mindenki a maga munkahelyén. Az elkeseredettség utat nyit a szélsőségeknek, az emberek fogékonyabbá válnak a lózungokra, és ma a szélsőséges eszmék tekintetében a jobboldal szinte kizárólagosságra tett szert. Ehhez tegyük hozzá, hogy az embernél kegyetlenebb állat nincs a földön. Szóval ne legyintsünk lekicsinylőleg akkor, mikor megvernek valakit az utcán politikai nézetei miatt, hanem kényszerítsük rá az államot, hogy tegye a dolgát. Persze úgy nehéz, ha a rend fenntartására létrehozott szervezeteket maga a hatalom veri szét, sározza be, lehetetleníti el. Hova vezet ez az út? A kérdés költői, de azért érdemes azon elgondolkodni, hogy szüksége van-e a világnak egy ilyen hőbörgő, gyújtogató, örökké békétlen, sikertelen országra? A választ mindenki próbálja maga megadni…
:O)))