Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Azért ez az egész egyre borzasztóbb, egyre siralmasabb, egyre pofátlanabb és egyre felháborítóbb. Háromezer millió - három milliárd - forintot kap a Felcsút futballcsapata bizonyos nyereséges vállalkozások által visszatartott adóból, - az érintett vállalkozások listája meg üzleti titok lehet, ahogy én ezeket ismerem. Nem lenne szavam sem, ha a pénzt az iskolai sport fejlesztésére fordítanák, nem napi tornaórákkal akarnák megutáltatni a sportot mindenkivel, még azzal is, aki szeret mozogni. Nem vagyok oda a labdarúgásért, a profi labdarúgásról meg ugyanaz a véleményem, mint a pártokról és az egyházakról is: tartsák el híveik. Aki akarja, magánembereként támogassa őket adózott jövedelméből, hogy a labdarúgásnál maradjak, a klubok éljenek meg a belépők árából, a televízió-közvetítések jogdíjából, az emléktárgyak árusításából meg a szurkolói támogatásokból. De ahhoz azért ragaszkodnék, hogy az ilyen támogatásokat senki ne írhassa le az adójából, ne csökkenthesse vele adóalapját – hogy egyszerűen fogalmazzak: nyúljon bele, aki akar a saját pénztárcájába. Amúgy is rengeteg baja van a magyar adórendszernek, teljesen tönkreteszi a közteherviselés igazságosságát az adókedvezményeken keresztül juttatott, szociálisnak nevezett, de inkább a társadalom szétszakadását segítő gyermeknevelési adókedvezmény, nem hiányzott még az is, hogy a miniszterelnök mutyival turbózott hobbiját támogassa az állam, pontosabban az államon keresztül minden magyar állampolgár. Persze tudja azt a sokeszű mutyibajnok is, hogy ha a költségvetésből odatol magának három milliárdot, akkor az csípni fogja az emberek szemét, így aztán azt gondolta, hogy úgy csinál, mintha nemes célt valósítana meg, és elrendezte, hogy az a pénz, melyet magának szánt, be se érkezzen a költségvetésbe, hanem a nyereséges vállalkozások közvetlenül a nemes célra adományozhassák. És mi van annál nemesebb cél, mint magunk felé fordítani Nagyurunk jóságos tekintetét, kinek ábrázata úgy fog fényleni, mint a padisah segge, ha megtudja, hogy kedvenc sportját kedvenc tulajdonán támogatjuk. Merthát Őszerénysége nem csak bölcs és hazafi, de még lokálpatrióta is, ami nem is csoda, hiszen strómanjain keresztül övé már a település, ha nagyon megmérgelik, még a postás sem tud bemenni Felcsútra, legfeljebb Nils Holgerson egy vadliba hátán, ha éppen nincs Őkegyelmessége birtokán vendégségben Semjén. Aki azért most, hogy a madárka-cirkusz lecsengett csak elintézte, hogy puskás barátaival mészárlást rendezhessenek az Úr madarai között, merthogy állítólag nálunk sok a madár, különösen a liba. Hát persze, madárból több van a kelleténél - mindenféle oszlopok tetején ott ülnek a dekoratív dögevők és várják, hogy jóllakhassanak az elhullott szegények húsából - mindegyik karmai között már ott a kés, csak az a félő, hogy a villát majd a nép fogja odavinni gazdáiknak. De vissza a focihoz. Tehát a vállalkozásoknak azt a pénzt, ami normál menetben az államkincstárat gyarapítaná, el lehet vonni az adófizetési kötelezettség elől és olyan célra lehet fordítani, mely nem esik az állami támogatások megszokott körébe nyakigszarbanülés esetén. Ha ehhez még hozzávesszük a százmilliókat kereső Gíró-Szász kormányszóvivő bon-mot - ját a konyakozó pedagógusokról, akkor azért csak sajnálkozik az ember, hogy a mi Szeretett Vezérünk magzatvizében nem úszkáltak pici cápák, bár lehet, hogy ez a virulens kis sperma azokat is megette volna. De az élet nem azért élet, hogy ne legyen bonyolult. A mi Tündöklő Csillagunk attól még, hogy szereti a focit, nem feledkezik meg a jövőről sem, mikor ő már nem lesz, és nem tudja óvó szemeit rajta tartani a Családon. Anikó asszonyról - aki vélhetőleg túl fogja őt élni, mert egyrészt ő mentálisan alapvetően rendben van, - legfeljebb harácsol kicsit, de hát az vesse rá az első követ, aki ellen tudna állni a remekebbnél remekebb lehetőségeknek, másrészt meg egészséges életet is él – már gondoskodott. Ő az a mosolygós traktoroslány, aki vidáman énekelgetve szántogatja a tűpénzéből összespórolt Felcsúti birtokocskát, a szabad levegő pedig csodát tud tenni. Róla már gondoskodott a Vezér, hiszen hitvese elpatkolása esetén özvegyi nyugdíját igen méltányosan fogják megállapítani - ha a felhalmozott vagyonocska hozadéka sem tudja eltartani, akkor se kelljen szégyenszemre segélyért beállni a sorba. Nade a többiek! A gyerekek, az unokák, a dédunokák! Nehogy már elfelejtsék jótevőjüket, az ősi néven kívül rájuk is kell hagyni valamit, hadd emlegessék meg haló porában is a Nagy Elődöt, aki nem volt olyan ostoba, hogy krumplit vessen, mikor megengedhette magának azt is, hogy diófát ültessen! Így aztán ahová a pénz most bevándorol, az a terület a Vezér személyes tulajdona, melyet ötven évre adott ingyenes használatba a labdarúgó-alapítványnak. Anno szántónak olcsó volt, meg nem is ő fizette, de értéke azóta egy hangyányit emelkedett és most aztán éppen az egekbe fog szökni - ötven év meg oly gyorsan elszalad… Aztán majd vagy megveszi a bűnözői körökben csak zsáknak minősített alapítvány, vagy bérleti díjat fizet érte, de az biztos, hogy ha valami, akkor ez aztán tuti befektetésnek tűnik. Hol van ehhez a szőlőbirtok-mutyi, hol van az ezidáig elkövetett ezernyi szemétség, a vörösiszap-károsultaknak felajánlott adakozások egy részéből felépített teljesen szükségtelen gát Kolontár kellős közepén, a Család bányaérdekeltségeiből származó kőből toronymagasra építve – talán a Gripen-ügy mérhető hozzá. De az legalább rendes korrupciós ügy volt, sokat kellhetett bajmolódni, míg kiköthetett az a pénz a megfelelő bankszámlán valamelyik karibi szigeten, mellyel nincs kiadatási egyezményünk, viszont jó a klímája. Ez viszont olyan pofátlanság, mint amikor a rabló - miután megerőszakolja a ház asszonyát és lányát - beletörölgeti a csúnyáját a frissen mosott függönybe, felháborító. Itt már nincs szemérmesség, nincsenek gátlások, ez a minikancsó itt élet-halál urának képzeli magát, aki mindent megtehet, és láss csodát, a nép, melyet folyamatosan retardált baromnak néz, még mindig nem rúgta fenéken. Persze, ami késik, nem múlik. Amikor eszembe jut az akasztói stadion, akkor mindig felháborodok a rettenetes pocsékolás láttán, hiszen ott egy olyan stadiont épített adócsalásból a trükkös juhász, mely a legkényesebb igényeket is kielégíthette a magyar labdarúgás mércéje szerint, Most üresen áll és pusztul, ország szégyenére. Ha Stadler miniszterelnök lett volna, ma ott pöffeszkedne a Soltvadkert díszpáholyában, ugyanúgy köpködné a szotyit, nemmellesleg ugyanúgy nyalnák az ugyanolyan kövér seggét a körülötte álló egyéb tolvajok, és még az is lehet, hogy az ország jobban élne, mint ma. Stadler a lopott pénzből ugyanis adni akart az országnak, ettől meg még tízezer forint sem tellett az általa életre hívott országmentő alapba, pedig az országot azért kell menteni, mert ő porig rombolta, gazdaságilag, erkölcsileg egyaránt. Érdekes dilemma, jó lenne az, ha az új felcsúti stadion Akasztó sorsára jutna? Nem valószínű, hogy arra a sorsra jut, hiszen azokra, akik ott szoktak állni a díszpáholyban Fehérváron, ma még nem haragszik senki, pedig ők szabadították ránk Egyeskét. És a hatalom igazából az ő kezükben van. Úgyhogy a stadion be lesz betonozva, mintha Szalai Annamária lenne és még unokáink is csodálhatják az ott folyó pezsgő sportéletet. Persze, meglehet, hogy tévedek…
:O)))