Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Itt a liba is, a család megette... Amikor az élet nehezebbé válik - és ezen nem kell  mindenképpen csak anyagi nehézségeket érteni, az ember visszahúzódik, megszűnik a bizalma másokkal szemben, óvatossá válik.
Ilyenkor felértékelődik az a kis csoport, melynek tagjaiban általában feltétel nélkül bízhat, melyet elárulni mióta ember az ember, azóta a legfőbb bűn, a csoport, melyben azok élnek, akik életet adtak neked és akik az életüket is adnák érted, ha kell.
A család.


Család sokféle van, van ugye a Szent Család, a Corleone család, meg vannak azok a teljesen hétköznapi családok, melyekben sem a magasztos szentség, sem a bűn mértéke nem múlja felül a társadalmilag elfogadott szintet, még akkor sem, ha egy-egy tagja kissé eltérően viselkedik az átlagostól.
Hogy hány tagja van a családnak?
Hát ez bizony eltérő, de boldog az a család, melyben generációk élnek egymás mellett, együtt, ahol a pici gyerek feltétlen bizalommal fogja dédszülője kezét és tudja, nem érheti baj, mert van, aki vigyáz rá.
És boldog a szülő is, ha a gyermekét boldognak látja, meg is tesz ezért mindent, ami csak telik tőle, sokszor akár erőn felül is.
Ahol van, aki segít a tapasztalatlanabbaknak, ha igénylik, aki megfogja az öregek kezét, ha elbizonytalanodnak, ahol biztonság van.


Persze a társadalom besettenkedik még a legzártabb családba is, ott van a szülők mentalitásában, ott van a mindenki által elfogadott erkölcsi küszöb magasságában, a szóhasználatban, a viselkedésben.
Igen, a családon belüli viselkedésben is, mert szinte észre se vesszük már, ha a társadalom vezető rétege agresszív és bárdolatlan, sőt, sokan emiatt felhatalmazva érzik magukat hasonlóképpen viselkedni, és a saját, néhányszemélyes kis miniállamukban is bevezetni ezt a stílust, hiszen...
Ahol sikk bunkónak lenni, ott a család is nehezen tud ellenállni a korszellemnek, a fiatal meg már ebbe nő bele, ezt tartja természetesnek.
Természetesen a társadalom is hozott anyagból dolgozik, hiszen alapvetően a családban sajátítjuk el ismereteink és viselkedésünk túlnyomó részét, a család pedig saját elődeitől veszi át stílusát és életvezetési stratégiáját, de még az ünnepi menüt is.
Ahol a kicsi azt látja, hogy a család tagjai dolgoznak, egymással, ha nem is szertartásosak, de udvariasak, akkor azt a mintát fogja követni mindaddig, míg felül nem írja a tapasztalata, mely sok-sok család még több tagjának viselkedését értékelve és érzékelve formálja át a személyiségét.
De az alapokat nem könnyű felülírni, III. Richárd azt mondta ugyan Shakespeare-nél, hogy "Úgy döntöttem, hogy gazember leszek!" - de még ő sem tudott felülemelkedni magán, hiszen a legújabb kutatások szerint sokkal inkább viselkedett korának gyermekeként, mint vérengző vadállatként.


A kor, melyben élünk, nem kedvez a kulturált viselkedésnek, a közbizalomnak, a barátságoknak, az empátiának, ez az a társadalom, melyben ember embernek farkasa - hirtelen nem jut eszembe, ki is írta ezt?
Ezt a kort túl kell élni, és úgy kell nevelni leszármazottainkat, hogy legyenek mindig, akik őrzik az értékeket, akik emberek tudnak maradni akkor is, amikor ez nem a legkifizetődőbb magatartás, de mégis.
A család, melyről oly sokat beszélünk mostanában és oly keveset teszünk érte, a jövő záloga.
Ezek az ünnepek pedig  nem kis részben a családról szólnak, az összetartozásról, a szeretetről, melyet a család nem méricskélve ad tagjainak, még akkor is, ha nem ért mindig mindenkivel egyet mindenki.


Holnap kezdődnek az ünnepek, a hanukijában már ég egy gyertya, a karácsonyfa feldíszítve, a gyerekek meg izgatottan várják az ajándékokat, ki-ki a saját vallása ünnepét tartja, de valahol ezek az ünnepek - bár egymáshoz semmi közük nincs - összeérnek.
Az érintkezési pont a család, a gyerekek, a szeretet.


Remélem, mindenki meleg lakásban, terített asztal mellett tud ünnepelni, még, ha azt a meleget és fényt a kályhában eltüzelt fenyőfa is adja.
Kívánok mindenkinek boldog, kellemes, szép ünnepeket!


:O)))