Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

"(…)ha nem tudunk felállni a változás mellett, akkor minden úgy marad, ahogy volt!"


Ezt mondta a miniszterelnök Mezőtúron.
Mezőtúron ugyanis a Kubatov féle nyilvántartás alapján - úgy látszik - még nem 100%-osan biztos a kormánypárt győzelme, ezért rá kell tenni még egy lapáttal.
[Image]A helyzet annyira kényszerítő, hogy maga a Nagy Mozdonyvezető vette kezébe a fűtő munkaeszközét – pattognak is a szikrák vidáman. Szép dolog is az ilyen, amikor maga az Úr száll alá a mennyekből, serkenteni a jókat, félelmet és rettegést lopva a Gonosz szívébe, mondván: "mert ezt az országot nem lehet Budapestről felemelni, (…) mindenhol, minden egyes helyen, így Mezőtúron is meg kell emelni" – mondta. Kifejtette azt is, hogy ha Mezőtúron nem tudnak olyan embereket választani, akik megszervezik ezt a munkát, akkor városuk ott marad, ahol most van, és nem tudják bekapcsolni a fejlődésbe.
Mondjuk azért kellett neki most Mezőtúron bukfencet vetni, mert a város a jelek szerint éppen ott van, ahol lennie kell és polgárai elégedettek az eddigi vezetéssel…
Persze ez nem fenyegetés, - ez csak ígéret, ígéretekben pedig a Nemzet Főmérnöke soha nem volt szegény, meg aztán egykoszból meg is nyugtatta a választókat, hogy ha neadjisten véletlenül és mindennek dacára mégis baloldali többségű önkormányzat alakulna Mezőtúron, ez nem jelenti azt, hogy "a település lekerülne Magyarország térképéről"!
Huhhhh!
Nagy kő esett le a szívünkről, - megúsztuk a napalmot meg a szőnyegbombázást, lesz helyünk a Nap alatt, élhetünk még átmenetileg ebben a gyönyörű új világban, Mezőtúr is és mi is, akiknek egyáltalán nem tetszik ez a bugrisvircsaft.
Persze nem lenne Orbán az - aki, ha nem alapozta volna meg ideológiailag is az elképzelését, merthogy azt találta mondani: "sokkal könnyebben tudok segíteni egy bajban lévő városon akkor, ha az ott lévő emberekkel egy húron pendül a gondolkodásmódunk."
Hát nem is tudom, erre mit is mondjak, mielőtt elmegyek hányni…
Szóval talán azt kellene elsősorban megemlíteni, hogy nem illik egy ilyen magas beosztásban egyes szám első személyben beszélni.
Ezt akkor tehetné joggal, ha a székházpénzből meggründolt kőbányászati vállalkozás hozadékából, vagy a visszanemtérítendő állami támogatásból létrehozott szőlőbánya, esetleg a strómanok nevén futtatott vállalkozásai hasznából adna.
Az is gusztustalan volna ugyan, de az legalább nem lenne közpénz, csak a köztől lopott pénz.
Amit a Magyar Köztársaság nevében állami pénzből – a mezőtúriak pénzéből is - adnak, az egyrészt nem személyes kegy, hanem vagy járandóság, vagy pártatlan testületek által pályázaton vagy más, Európában elfogadott módon odaítélt pénz, aminek az odaítéléséhez a hivatalban levő miniszterelnöknek az égvilágon semmi, de semmi köze sem lehet.
Formálisan ez tilos, informálisan meg hivatali hatalommal való visszaélés bűncselekményét valósítja meg, és ezen az sem sokat változtat, hogy egyszer már megúszta ezt a dolgot.
Mégis hogy képzeli?
Majd odaveti a kormányülésen: aztán nehogy az ellenzéki települések nyerjék a legtöbbet?
Vagy mégis - milyen elképzelései vannak ennek az embernek egy modern jogállam működéséről?
Azt képzeli magáról, hogy ő Mátyás király Gömörben?
Az egyhúronpendülés meg hihetetlenül kellemes dolog tud lenni, leginkább, amikor egy bögyös, csinos, mosolygószemű fehérnéppel pendülünk egy húron, egyszerre mondunk ki gondolatokat, felelünk fel sem tett kérdésekre - de egy miniszterelnök egy település önkormányzatával?
Mi köze van a konkrét napi munkájukhoz?
Mi, Isten kegyelméből I. Viktor Mihály úgy döntöttük, s rettegve lessétek szavunk?
Szomorú ezt mondani, de ennek a komának lövése sincs demokráciáról, jogállamról - tisztességről meg végképp nincs, helyette otthonról a „győzni kell!” jelszavát hozta magával a mi állami szintre emelt Győzikénk.
Pedig ott a példa a szeme előtt: azok a létesítmények, melyekkel Kósa haverja kampányol, a nyolc év szocialista kormányzata alatt Debrecen városának juttatott állami pénzekből valósultak meg.
A fejlődéshez Debrecen azzal járult hozzá, hogy a Kossuth téri szoborról a polgármesterné asszony zord fellépésének hatására lefűrészelték a hiányos öltözetű sellőt, feloldva ezzel a szobor és kritikusa közötti esztétikai vetélkedő frusztrációját…
A miniszterelnöki szerep kabátja igencsak lötyög a benne Kukaként peckesen masírozó és magamagával láthatóan roppant elégedett politikuson, aki egyetlen dologban tehetséges: a népbutításban, - de abban aztán nagyon.
Kövér László is úgy érezte, hogy be kellene szállnia a kampányba, ezzel adott ugyan nekünk egy esélyt, de mostanság nemigen van olyan esély, amivel élni tudnánk…
Azt mondta a bajuszkirály, hogy a nyolcévnyi, egymást érő kampányok véget nem érő sorozata október 3.-val lezárul, kampányok helyett végre foglalkozhatunk az életünkkel.
Mecsoda magvas gondolat, milyen elemzőkészség, - habár én úgy képzeltem volna, hogy a nyolc év alatt mindösszesen négy országgyűlési választás alkalmából, meg a két önkormányzati választás miatt kellett volna kampányolni, aztán egy kicsit lehiggadva élni, dolgozni meg hasznosan politizálni, nem pedig az országot diliházzá változtatva megágyazni a honi neonáciknak.
Azt is gondolom, hogy a nyolc év alatt nem a szocialisták kampányoltak hisztérikusan reggeltől estig, és nem Szekeres Imre növesztett seggigérő hajat, habár ha ezzel hozzá tudott volna járulni a szocialisták sikeréhez, miként Kövér a Fideszéhez, minden bizonnyal megteszi - kerül, amibe kerül…
Orbán pedig hadd mondja a magáét, - az önkormányzati választások után – úgy tűnik – marad a térkép olyan, amilyen volt, és utána eljön majd az igazság pillanata: valamit tenni kell.
Na, akkor lehet aztán majd egy húron pendülni, - nagyon fogok röhögni, mikor erre az IMF-el tesz majd kísérletet.
Attól tartok, hogy azon az egy húron, ami jelenleg van neki, ez nemigen fog menni a mi Rigó Jancsinknak…
És lehet, hogy hamarosan egyre több helyen pattan el az az egy húr...

:O))))