Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Igazából akkor ijedtem meg, amikor a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium közleményt adott ki: nincs veszély, az ország földgázellátása szavatolt.
Fene tudja, erre a hétre elég lett volna amiatt megnyugodnom, hogy az uniós pénzcsap átmeneti elzárása nem is elzárás, hiányzott a francnak, hogy a gáz miatt is nyugodt legyek.
Sajnos, a dolog nem rajtam múlik, mint ahogy a NFM sem birtokolja azt a bazinagy franciakulcsot, mellyel Moszkva adott esetben elzárhatja az Ukrajnán keresztül vezető gázvezeték csapját, a miniszter is csak úgy lehet vele, mint mi – elolvassa az újságot és megtudja belőle, hogy gáz van.
Pontosabban nincs.
Vagy még elméletileg van, de gyakorlatilag csak addig, míg Putyin mérges nem lesz, ha a Krímben kér egy pohár vizet, de kénytelen helyette vodkát inni, mert a vízcsapot a Krímben az ukránok kezelik, csupa-csupa kis orbánviktor, terjedelmes egóval és rengeteg tartozással.
Mindenesetre úgy tűnik, hogy Vlagyimir Vlagyimirovics rákényszerül az adómentes vodkafőzés engedélyezésére, Orbán keble dagadhat a büszkeségtől.
Közben a Nyugat rituális ijesztgetésbe kezd, ettől Putyin konzekvensen nem ijed meg, hanem jókat röhög, mert a Krokogyil helyett a magyar külügyminiszter nyilatkozatát olvasgatja, mely szerint Magyarország készen áll az Ukrajnába irányuló gázszállításra, ennek technikai feltételei adottak.
A nemzetközi kereskedelemben azt szokás eladni, ami a rendelkezésünkre áll, így hát valószínűleg technikai feltételeket fogunk szállítani Ukrajnának, éppen most vizsgáljuk, hogy megfelelő-e a fűtőértéke.
Azért büszkék vagyunk, hiszen a mi gázvezetékünk bármikor felveszi a versenyt a nyugati államok éveken keresztül forszírozott Nabucco gázvezetékével, sőt!
A mi vezetékünk legalább csövekkel rendelkezik, mégha gázt ugyanúgy nem tudunk bele biztosítani, mint a tervezett néhai Nabuccoba a Nyugat.
De ez errefelé senkit sem zavar, hiszen mit is érdekel bennünket Putyin meg a muszka, így hónapokkal a magyar-orosz gázár – tárgyalások előtt, bizonyára kedvező légkört teremthetünk, ha teljesen feleslegesen nyilatkozgatunk.
Persze félelemre semmi ok, legfeljebb majd megint megnyugszunk, és beígérünk egy Paks III. projektet, mit számít az nekünk, hiszen megígértük már a tizenharmadik havi nyugdíj visszaállítását, sőt, a tizennegyedik havit is.
Hogy nem tartottuk be az ígéretet?
Hát ígértük, hogy be fogjuk tartani?
Naugye!
Állati jól áll az ország, ötezer kilométeres körzetben nincs egyetlen baráti állam sem, viszont arra kiválóan alkalmasak vagyunk, hogy minden szomszédos állam velünk etesse hülye nacionalistáit, miközben a mi hülye nyilasaink boldogan cigányoznak meg zsidóznak, sunyiskodnak, randalíroznak, trianonoznak.
Hogy mi lesz ennek a vége, azt senki sem tudja, mindenesetre a nemzeti burzsoázia Lázártól Demjánig gennyesre keresi magát, és ha eljön az államcsőd szép napja, akkor majd előszedik a ládafiából a nagy szakértelemmel összegyűjtött vagyont, és mindent felvásárolnak, amit eddig még nem, vagy nem ők vásároltak fel.
Csak az első három napot kell túlélniük, mert a negyedik naptól már ismét érvényesül a bamba magyar szolgalelkűsége és megkezdődik a Nagy Magyar Tájékozódási Futóverseny az Aktuális Nagy Segg felé. De szép is lesz!
Addig persze még kiadnak majd egy-két közleményt, mi meg megnyugszunk, csendben lapítunk és csettintésre nyelvet lógatva, farokfelcsapva rohanunk szolgálni, mint tették apáink, nagyapáink, dédapáink, ükapáink, szépapáink meg a sok Köbüki – fel egészen Ádámig, aki ránk jellemző módon almát evett, mikor ott sétáltak körülötte a szépen hízott paradicsomi libák is.
Minden ellenkező híreszteléssel szemben, amikor az észt osztogatták, nem mi álltunk ott a sorban – mi akkor is valószínűleg stadiont építettünk a mennyei libalegelőn, azt tartottuk időszerűnek.
Most is, mikor a legfrissebb felmérések szerint a magyar szurkolók körében a legnépszerűbb labdarúgó-csapat a Barcelona.
Ami azt illeti, ezt elhiszem - házi felméréseim szerint a fiam a Barcelonának, az unokám a Reál Madridnak drukkol, míg hajdan Dózsa szurkoló édesanyám a Manchester United lelkes híve.
Ő már csak tudja, kinek kell drukkolni, Göröcsön, Fazekason és Benén szocializálódott.
Olvasom, valamelyik polgármester udvariasan elhárította Kósa Lali meghívóját a debreceni stadionavatóra, ebből is látszik, hogy a jobboldali nem mindenképpen az idióta szinonimája, vannak még, akik gondolkodnak azon az oldalon is.
Majd amikor rákovácsolják lábára a bilincset a focilabdányi vasgolyóval, együttérzéssel gondolunk rá.
De legyünk optimisták – a felcsúti stadion lelátóinak fagerendáit már elkezdte rágni a szú, Viktor nemsokára már nem fog tudni aludni a percegéstől.
Az idő nekünk dolgozik…

:O)))