Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Valaki, akinek a nevét nem hozták nyilvánosságra, állítólag meg akarta dobálni a miniszterelnököt aprópénzzel, de Vezér túlélte a merényletet, beült mikrobusznak álcázott tankjába és elhajtott. Na, ez az, ami tulajdonképpen hiteltelenné teszi ezt a történetet, hiszen, ha az lenne a hír, hogy letérdelve keresgélte az elgurult aprópénzt – igaz, már az elgurult gyógyszerével sem volt szerencséje. A Mi Állandóan Körben Forgó Iránytűnk takarékos ember, lehajol az utolsó ötforintosért is, sőt az egyesek és kettesek sem lennének kivételek, majd ha ezt a Simort sikerül végre likvidálni, beváltatja az új jegybankelnökkel, bizonyos Matolcsy nevű bankszakemberrel, aranyból vert példányokra… Így viszont mindjárt indokoltnak látszik a Terrorelhárító Központ finanszírozása, merthogy elképzelni is borzasztó, mi lett volna, ha egy mérgezett ötös eltalálja a szeme sarkát, és kívülnézetből is úgy nézné a világot, mint nagyeszű gazdasági minisztere. Lemerült akkumulátorai utolsó ionjaival még bedobta magát, lássa a nép, hogy mint hajdan Sztálin elvtárs, úgy ő is dolgozik - akkor is, mikor mindenki más pihen. Így aztán egy utolsó nagy roadshow keretében végighaknizta híveit, begyűjtve a még megmaradt hódolatteljes pillantásokat – mecsoda nagy ember vagy te, Keresztapa, különösen így a Farkas Flóri mellett! A sűrű program során sűrűn mondott ostobaságokat is, el-elkalandozott a nemzetközi nagypolitika területére is és bölcs meglátásaival – miként nagy elődje, Ceausescu – irányt mutatott a felserdülő ifjúságnak, kiket saját bevallása szerint is úgy látogatott meg, mint hajdan Csapajev a pionírokat, csak az adjutánsait nem mutatta a televízió. Ha mutatta volna, akkor láthattuk volna tán a nevezetes bőröndöket is a haditervvel, a három krumplival: ez itt Magyarország, ez az IMF és ez vagyok ÉN… Szóval megtudhatta a még ostobácska fiatal, hogy a világ milyen bonyolult, merthogy míg Közgép- Európa diadalmas léptekkel tart felfelé, addig a dekadens és rothadó Nyugat lefelé rohan a lejtőn. Hát egyszer azért csak találkozunk velük tán, az csak a baj, hogy Nyugatnak legalább száz évig kell teljes erőből rohannia lefelé a lejtőn addig, míg dinamikus felfelékapaszkodásunk során félre kell ugranunk előle, nehogy elüssön bennünket. Megtudhattuk azt is, hogy a külföldre menekülő diplomás pünkt olyan, mint a vadliba, csak a vándorlási ciklusa hosszabb kissé, merthogy míg a vadlúd évente vándorol oda-vissza, addig a diák majd öt év múlva fog farokfelcsapva hazarohanni a demokrácia és az anyagi bőség Magyarországnak nevezett honába, biztos jövő ígéretét tudva magának és gyermekeinek. Addigra az állam teremt majd az egymillió munkahelyen túl nekik is még külön munkahelyeket! Merthogy az ifjúság előtt beláthatatlan perspektívák nyílnak ebben az országban, ahol a tandíj fogalmát nem ismerik, ellenben a diákhitelt kedveljük és ahol a felsőoktatás néhány éven belül önfenntartó lesz. A kezdeti eredmények máris láthatóak annak, akinek van szeme a látásra, hiszen a felsőoktatásban a felvételre jelentkezők öntudatosan és önkritikusan korlátozták önmagukat, ezért aztán van hely a főiskolákon, egyetemeken dögivel. Rosszindulatú komcsik ugyan azt terjesztik, hogy nem minden család tudja előteremteni a majd félmilliónyi éves tanulmányi hozzájárulást - merthogy tandíj, ugye nincs, hálistennek - de ez azért még nem lefutott meccs, mert tudjuk, a Kuszaszeműnek még számtalan terv lapul az íróasztalában. Lehet, ezek között van az is, hogy a nehézségekre való tekintettel - melyet az IMF karvalytőkései okoznak virágzó kis hazánknak rohamos felfeléhaladtában - fizessenek a diákok a tanulmányi hozzájáruláson felül valami jelképes tandíjat is, mondjuk további százezret havonta… Csak csendben merem mondani: súlyos nyomot hagytak a Vezéren az elmúlt évek harcai, és hiába, hogy mostanában győzelmet győzelemre halmozva mutatjuk az utat a hanyatló Európának, hiába, hogy ezenközben neki még arra is van érkezése, hogy eljárjon egy-egy pavanét, melyet rossz nyelvek szeretnének vitustáncként feltüntetni, de az kétségtelen, hogy az idő vasfoga alaposan megrágta a Vezért. És akkor most még ez a Gyurcsány se bír magával, csinálja a cirkuszt, ahelyett, hogy örülne, hogy éppen most látogatott ide az EU_IMF küldöttség, akik, ha kicsit késnek, már úgy ül a tömlöcben, mint hajdan Frangepán Bécsújhelyen. Nem könnyű Vezérnek lenni, őt cseszteti mindenki, az Európai Központi Banktól kezdve Anikó nemzetes asszonyig, akinek új gumi kellene a traktorjára, ami halaszthatatlan, hiszen láthatjuk, hogy járt az ország, mikor az idősebb Orbán elfelejtette megvenni a gumit anno, mikor szükség lett volna rá. Szóval pihenni kellene, meg nyugalom, békesség, mert ez az állandó rettegés attól, hogy valamelyik vazallus kirántja alóla a széket, felőrli az idegeket. Merthogy az ellenség a sorainkban van, és nem alszik! De mi még annyit sem! Bízhatsz benne, Magyarország!
:O))))