Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image]Kissé morózus hangnemben értékelte a magyar miniszterelnök tüneteit az Európai Parlament elnöki tiszjének várományosa, Martin Schultz.
Meglehetősen szókimondó módon adta a közvélemény tudtára, hogy Orbán Viktor egyetlen szavával sem ért egyet.
 A magyar kormányfő álláspontja szerint az Európai Unió és a közös fizetőeszköz mély válságba került, amire a megoldás szerinte a nemzetállam erősítése - ez a megfogalmazás váltotta ki a kemény kritikát. 
Orbán hazai pályán már csömörlésig unt handabandázásait van még, aki komolyan veszi, főleg, ha azok gyakorlati lépésekkel és nyilvánvaló szándékokkal is társulnak.
Nem az első eset, hogy amikor az Unió legnagyobb országai éppen valamilyen aktuális probléma megoldásán fáradoznak, akkor Orbán szembemegy velük, vagy legalábbis sunnyog egy sort és kétértelmű kijelentéseket vagy az uniós irányvonallal ellentétes lépéseket tesz, és a német képviselő ezt a megfogalmazást is ilyennek tekinti.
Orbán meg óvatosan kezdi az elszakadást az Uniótól, ezért nemzetállamozik és ezért szeretné megteremteni azt a gazdasági mozgásteret, melyben egy számára megfelelő pillanatban búcsút inthet Európának, hogy valamiféle matyómintás, csikósch-fokosch-gulasch álomvilágot próbáljon létrehozni az Európához millió szállal kötődő országunkban.
Schultz nem köntörfalazott: Orbánnak hamarosan döntenie kell:  hamarosan el kell döntenie, hogy Magyarországot Európa fő vonalához vagy Oroszországhoz és Kínához akarja közelíteni. 
A kettő együtt nem fog menni.
Vagy egyik sem fog menni.
Merthogy egyrészt Kína számára Magyarország nem tétel, értéktelen figura a sakktáblán, számára egy olyan Magyarországnak lehetne értéke, amely masszívan beágyazódott tag az Unuióban, akinek szavára odafigyelnek és javaslatait fontolóra veszik.
Egy olyan Magyarország, amely az Unió páriája, melynek vezetőivel nem állnak szóba az Unió vezető politikusai inkább zavaró tényező, mint potenciális szövetséges, mely fogalom a kínai külpolitikában egyébként is a használat után eldobandó papírtermékekkel van egy kategóriában.
Ami Oroszországot illeti, Putyin és apparátusa jól ismeri a Mi Reménységünket, jókat röhög rajta, időnként még tréfálkozik is a rovására, de Oroszország érdekei nem esnek egybe Orbán érdekeivel, emellett hiába igyekszik most oroszbarátnak mutatkozni, folyvást kibújik belőle a primitív russzofób, amit aztán természetesen az orosz diplomácia nem felejt...
Viszont az könnyen megeshet, hogy kijátssza magát az Unióból, a pénzcsapokat elzárja valaki, a gazdasági kapcsolatok hirtelen megnehezülnek, a bürokrácia lelassul, Orbánon meg még az eddigieknél is jobban keresztülnéznek, már ha ez egyátalán lehetséges.
Orbán egyre hülyébb helyzetbe hozza magát és sajnos ezzel egy ütemben az országot is.
Egyrészt igényt tartana a Nagy Külpolitikus címre, de erre esélyes sincs a dolgok mai állása szerint, másrészt a Nagy Nemzetmegmentő címére, de ezt a címet nem valószínű, hogy megkapná - két okból is.
Az egyik, hogy a nemzet nem szorul megmentésre, ennek a nemzetnek csak békesség és nyugalom kellene, meg hozzá egy higgadt, átgondolt, mindenkit emberszámba vevő vezetés.
És ez a másik ok, hogy ehelyett egy neuralgikus, ad hoc ötletekből építkező, következetlen gazdaságpolitikát folytató, állandóan ideologizáló és össze-vissza beszélő kormánya van egy pszichopata vezetésével, akitől saját emberei jobban rettegnek, mint politikai ellenfelei.
A Mi Szépségünk olyan emberre hasonlít, aki azt álmodja, hogy döntenie kell a liba meg a tyúkpörkölt között, aztán mikor felébred meglátja, hogy ameddig álmodozott, megbuggyant a maradék bablevese is.
Nagy baj lenne, ha Orbán nem venné észre magát és folytatná a külpolitikai ámokfutást, még nagyobb baj, ha az Unió úgy döntene, hogy neki kell ezt megállítani.
Már így is szinte valamennyi gazdasági mutatóban sereghajtók vagyunk, bennünket tönkretenni nem művészet, hiszen a kormány maga teremti meg a feltételeket ehhez, miközben maga is a spekulánsok rögös útját járja.
Álomország lettünk, egy őrült ember álmainak áldozata.
Keserű lesz az ébredés.

:O)))