Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Németországban igen pozitívan értékeli a roma integrációval foglalkozó szakma a romák felzárkóztatását célzó magyar stratégiát - összegezte szombaton, egy nürnbergi konferencián szerzett tapasztalatait Balog Zoltán, a Közigazgatási Minisztérium társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára. Meg kell mondjam, én is nagyon pozitívan értékelem a muszlim közösségek nyugat-európai beilleszkedésének kezelésére kidolgozott francia és német stratégiát, de a kívánatos szerintem mégiscsak az lenne, ha Magyarország népe értékelné pozitívan a magyarországi romák felzárkóztatására irányuló törekvéseket, még talán az sem lenne túl nagy baj, ha nem ilyen hangzatos terminológiával írnának le valami érdemit, mit most a semmit [Image]Merthogy azt azért szögezzük le, hogy ez a kormány a pofázáshoz kétségkívül ért, de azon kívül túl sok mindennel nem dicsekedhet, ellenben ha valaki a problémákat szóbahozza, akkor azonnal vad hadonászásba kezd és minden létező fórumon cáfolni igyekszik azokat. Olyan ez a kormány, mint a Magyar Népmesék rajzfilmjének kismadara, gyönyörű szóvirágok nyílnak és burjánzanak csőröcskéjükön, de ezeknek a mese mondanivalójához sok közük nincs, leginkább csak dekorációs kellékek. Olyanok, mint amikor otthon az agyoncsapott csótányok után a falon maradt vérpacákra falvédőt akasztanak, ne lássa senki, hogy a kosz megeszi őket. A mostani nagy felbuzdulás annak köszönhető, hogy díjnyertes játékfilm készült a cigánygyilkosságokról, melyben azért fel-felbukkantak a valóság meglehetősen zord elemei, a film készítői ugyanis elfelejttették cukormázzal leönteni a történetet és ez kormányzati körökből vad reakciókat váltott ki. Merthogy az nem létezhet, hogy a Vezér államában az ábrázoltakhoz hasonló állapotok legyenek. Zsigeri volt a reakció, mint minden ilyen ügyben: először tagadni, aztán támadni és a végén bűvészkedni egy sort a szavakkal - hátha azok, akiknek nincs közvetlen tapasztalatuk erről a hazug és velejéig immorális bandáról, amit ma magyar állami vezetésnek hívnak, beszopják a cumit, melyet mézbe mártanak, merthogy úgy a fincsi. Arról is nyilatkozott a cigányok nagy patrónusa az MTI-nek, hogy fontos, hogy minél szélesebb körben, a politikán túl is megismerjék a magyarországi helyzetet és az annak kezelésére kidolgozott programokat, mert sok az előítélet és a tévképzet Magyarországgal szemben. Ezeket tájékoztatással, a magyar állapotok és a javításukat célzó programok bemutatásával lehet eloszlatni, ami Nürnbergben sikerült is - mondta.   Azt gondolom, ezért kár volt Nürnbergig utazni, itthon is elő lehetett volna adni ezeket a bölcsességeket egy zömében cigányokból álló hallgatóság előtt, például megismertetni a legújabb kutatási eredményeket, melyek szerint huszonnyolcezer forintból is meg lehet élni, hadd röhögjenek már egy jót, amúgy éhgyomorra… A nagyívű stratégia igen jó dolog, merthogy szép is látni a fényt a kút szájánál, Bodri is reménykedve tekint a csillagos égre, miközben átmenetileg még a kútban kapálódzik, de a szomorú valóság az, hogy amúgy az égadta úrvilágon semmi sem történik. A tettek netovábbja, mikor a miniszterelnök fellegekben élő főtanácsadó-asszonya naposlibákat oszt az éhezőknek, hogy azokat majd felnevelve valóságos liba-csányik legyenek. Hogy miért jut eszembe gyermekkorom szomszédsága, ahol a szegény szomszéd verébpörköltet evett… - dicsérete is, csak arra panaszkodott, hogy a pucolásuk kissé macerás. Cigánykodtunk már annyit itt a különféle fórumokon, hogy lassan már hegedülni is tudunk (ki is próbálom, hátha…), volt ezer értelmes ötlet, de megoldás nem született, nemhogy stratégiai, még taktikai szinten sem. Ellenben a cigányság helyzete egyre rosszabb lett. Egy darabig csak a társadalmi változások következtében, mondhatnám automatikusan, de az Orbán-család hatalomra jutásával ez a folyamat felgyorsult, gazdaságilag és társadalmilag is a katasztrófa szélére jutottunk. Azért lett a rendszerváltás legnagyobb vesztese a cigányság, mert a cigány munkavállalók túlnyomó többsége szakképzetlen volt, az elbocsátások első hullámával ki is hajigálták őket, évekkel azelőtt, hogy a többi munkavállaló is lapátra kertült volna. Megszűntek szép lassan a fekete foglalkoztatás lehetőségei is, megjelentek a külföldi feketemunkások, megszűntek a képzések, aki képzetlen volt, az is maradt, mára százezrek ülnek otthon és próbálnak elvegetálni a zsenge articsóka szintjén, zömében a fotoszintézisre utalva. Orbán meg ideológiát keresett a helyzethez és úgy döntött: dögöljenek éhen, ha már cigány létükre nem tudtak miniszterelnökök, lenni – úgy kell nekik, élhetetlen banda! Aztán a mindenkori politika teret adott a szélsőségeseknek, azok meg tették a dolgukat. Először tájékozódtak, hogy mennyi idő alatt ér el légi utántöltéssel egy F-16-os Hatzerim Légibázisról Budapestre, utána úgy döntöttek, hogy a kívánatos célcsoport akkor mégis inkább a cigányság. Való igaz, majd félmilliónyi képzetlen emberrel, akiket cigányfalvakba vagy nemcigány falvak gettóiba zárunk élelem és fűtés, feladat és munka, példa és irányítás nélkül, nehéz bánni, különösen, ha még nem is nagyon akarunk. Egyszerűbb sopánkodni, mint kenyeret adni nekik, különösen, ha a kenyérrevaló a rendszer kedvezményezettjeinek, meg a haveri körnek jut, - persze a visszacsorgatás kötelezettségével. Ezek az emberek lopni fognak, kivágnak erdőket, betörnek és gyilkolnak is, sokszor csak azért, mert primitivizmusukban nem ismerik fel helyesen a célt, kiket kellene agyonverni Mari néni helyett. Kádár huszonöt év alatt tudott erre a társadalmi csoportra némi kulturális és életviteli mázt kenni, ezt aztán az elmúlt húsz évben sikerült lekoptatni, a maradékot meg két éve nagykalapáccsal verik le róluk a velük egy színvonalon álló félcigány és nem cigány idióták, meg a tróger és cinikus hatalom. Aki meg államilag azért felelne, hogy ne így legyen, az most arról értekezik, hogy Németországban a szegregáció-integráció kérdését differenciáltan látják, nem gondolják azt, hogy feltétlenül jó, ha "össze vannak kényszerítve cigány és nem cigány gyerekek", és rossz, ha külön vannak. Ha az ilyen ostobákkal úgy bánna a társadalom, mint a cigányokkal, akkor az igensovány államtitkár nem merné elengedni gebe gyerekeit az iskolába, és szomorúan húzná haza a lopva kivágott nyárfát, hogy legyen mivel fűteni. És liba helyett ürgét enne, nem tisztelve, hogy az ürge védett állat. A cigány ma még az ürge szintjén sincs, szabad préda. Ha az ilyen állami tisztségviselőket elnézegetem, nem is csodálkozom…
:O))))