Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] A Vezér felhúzta gumicsizmáját, ez a belpolitikára fogékonyak számára pontosan jelezte, hogy a helyzet elfajult, olyannyira, hogy már nem elég az ő szeme villanása, hanem azonnali és személyes beavatkozására van szükség. Idáig általában elég volt, ha – miként szép emlékű elődje, Nicolae Ceausescu – iránymutatásokkal látja el az ő népét, de most ez a Duna nem bír magával. A TEK jelentése szerint arra vetemedett, hogy meg akarja mutatni, hogy azért a víz az úr, márpedig ez ilyen kényes időkben, a belső és a külső ellenség, az Unió és a zsi… – nemjó, a liberálbolsevikok támadásainak kereszttüzében nem engedhető meg, hogy bárkiben is felmerüljön annak gondolata, hogy nem ő az úr Magyarországon. Így hát kitelepült, hogy személyesen irányítsa a védekezést, elrendelte a veszélyhelyzetet, amit a veszélyhelyzet már a határok előtt toporogva várt - aggodalmában, hogy mi lesz akkor, ha a Vezér esetleg nem rendeli el őt, összepisilte a lába szárát. Majd elfoglalta fővezéri harcálláspontját az „Ürgeerődöt” egy katonai sátorban, mellette ott ült a katasztrófavédelem bizonyítási vágytól remegő parancsnoka, szemben vele pedig maga Vöröskarom árvízvédelmi szakértő, a Piszkos Fred című regényből, akitől köztudomásúlag mindenki rettegett, chuck Chuck Norris és a Vezér nem, de Chuck Norris is csak azért nem, mert ő meg a Vezértől rettegett. Aki mindjárt meg is nyugtatta népét, hogy ha együttműködik a közhatalmi szervekkel, mindenkit meg lehet majd menteni. Aki hallotta, belesápadt, mert eszébe jutott a nyugdíj-megtakarítások meg a vörösiszap-károsultak megmentése, és felkészült arra, hogy az árvíz végére ő is el fog tűnni, mint a pénz. Aztán a Vezér kocsiba pattant, és fel-alá autókázott a Duna mentén – a szakemberek megkönnyebbülten sóhajtva tudták végre tenni a dolgukat -  ő pedig időnként kiszállva autójából  győzelmi célból meg-megfenyegette a piszkossárgán-szürkén hömpölygő ellenséget. Elmorfondírozott, vajh segítene-e, ha nagy történelmi elődje, Caligula példáját követve megkorbácsoltatná a habokat. Mindenesetre még a helyzet bonyolultsága sem vonta el figyelmét a fő feladatról, mert ugye a pénz beszél, a kutya ugat, ezért a Duna két szemmelverése között elrendelte a karitatív szervezetek telefonos szolidaritási adományvonalainak államosítását. Így aztán Juliska néni párnacihájától most egyenes út vezet a vezéri zsebig, és ha még azt is belesuttogja a telefonba, hogy „Imádlak Viktor!”, akkor igazán mindent megtett azért, hogy kiérdemelje a Nemzet Hülye Tojóstyúkja címet. Akinek pedig csípi a szemét, hogy a Fülkeforradalom belegyalogol a magánélet minden szférájába, az bátran törölgetheti a csipát belőle, sokat ma már nem oszt, nem szoroz, hogy mi a véleménye, a választások után pedig még ennyit se fog. Persze úgysem érti, hogy miért is baj az, ha a civil szervezetek helyett a kormány gyűjti be a pénzeket, hanem nyálas frázisokat kérődzve fizet, mert első a bajbajutott emberek megsegítése. Juliska néni odaadja a megtakarított kis ezresét, miközben Csányi meg a többi Csák Máté fejenként négy-öt milliárdot tesz el az ország pénzéből, hadd erősödjön a magyar tőkés. Orbán állama - nem is olyan lassan - kísértetiesen kezd emlékeztetni a XX. század totalitariánus államaira, Sztálin és Hitler államára, ezt ma már csak a vak nem veszi észre. Hogy egyelőre nincsenek koncentrációs táborok, azt tekintsük a sors különös kegyének és adjunk hálát Európának, de ezt azért ne tekintsük vívmánynak, örökkönvalónak pedig végképp ne. Orbán állama szívós munkával tépdesi ki a polgári közösségek és a társadalmi önszerveződés gyenge kis palántáit, melyeknek még megerősödni sem volt igazán idejük az elmúlt negyedszázadban, és máris végük van. Vége van az önkormányzatiságnak, vége van lassan az önszervező közösségeknek, az állam beletolja ótvaros nagy orrát a családi életedbe, a szexuális szokásaidba, a gyerekeid nevelésébe, megmondja mi jó neked, mit tehetsz és mit nem, és elosztja a pénzed. Ehhez a megfélemlítés régi jó módszerét alkalmazza. No, most nem gyilkol meg az utcán, csak elveszi tőled a megélhetésed, ellehetetlenít és kiszolgáltatottá tesz. Ehhez megteremti a maga eszközrendszerét. Nincs hatalommegosztás, nincsenek fékek, nincsenek ellensúlyok, ez egy zsebbőlvezetett ország lett egy potrohos kis despota uralma alatt. A hatalom létrehoz olyan nagy adatbázisokat, melyekből többet tud rólad, mint te önmagadról – most éppen az egészségügyben készül a mű, a bankszektorban már készen van - felkészül az internet világa. Merthogy meg kell védeni a gyerekeket, mondja a gondoskodó állam, ami igaz is, csak az a helyzet, hogy ahol hatszázötvenezer gyerek éhezik, ott nem a gyermekpornográfiától kellene elsősorban megvédeni őket, hanem saját lelketlen uraiktól. A totális állam a kiszolgáltatottságra épül, a félelemre. Nem kell Gyurcsányt vagy Mesterházit becsukni ahhoz, hogy féljen a demokrata, elég néhány hívüket látványosan kirugdalni a munkahelyükről, mert Gyurcsányt legfeljebb sajnálják, de a munkahelyük elvesztésétől rettegnek. Nyakunkon a rasszizmus is, a „humánus szegregáció” a felzárkóztatás helyett, az antiszemitizmus pedig úgy virul, mint Horthy alatt virágzott. Ott vannak a rohamcsapatok az SA mintájára, meg a KGB és az SS korszerű megfelelői, már csak a Leibstandarte Orbán Viktor hiányzik, persze csak elnevezésileg. Hol van már az az idő, mikor az adatvédelmi biztos azon hőzöngött, hogy a személyi számot több helyen használják az okvetlenül szükségesnél? Ma már a Facebookon elejtett megjegyzéseidet elemezgetik, kapcsolataidat nézegetik, ha akarnak, tudhatnak rólad minden kényes személyes adatot a betegségeidtől kezdve az abortuszaid számáig, ezáltal zsarolható leszel. Döntési helyzetben pedig csak annyiban vagy, hogy felemelheted a kezed, mikor a Vezérre kell szavazni, vagy felemeled a másikat is, ha nem őt választod. A mi szeretett Vezérünk olyan, mint Chaplin diktátora, félelmetes és nevetséges egyszerre. Egy egészséges társadalomban soha nem jutott volna hatalomra, de ha mégis, legkésőbb akkor mikor először emlegeti a fülkeforradalmat, világgá zavarja a nép. A mi társadalmunk persze nem egészséges, elvesztette minden ellenállóképességét, számba jöhető orvosai ott szerencsétlenkednek körülötte, és még mindig azon törik a fejüket, hogy akkor ez egy demokrácia, vagy tán már nem is egészen az? Közben itt ugrál már a nyakunkon a náci bolsevizmus. Nem lesz könnyű eltakarítani.

:O)))