Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Valahogy olyan ez a magyar parlament, mint amikor Rejtő könyvében a rendőrfőnök bejelentette, hogy a rendőrség fenntartja a rendet – erre kitört a pánik.
Itt az Országgyűlés elnöke jelentette be, hogy megvédi az Országgyűlés tekintélyét.
Erre a Parlament tagjai elkezdtek teljesen idétlenül viselkedni.
Úgyhogy az ülésteremből átmenetileg ki is kellett költözködni, hogy a szükséges műszaki átalakításokat – trapézok és védőháló (remélhetőleg nem a szociális védőháló, mert azon csak egy lyuk van, de az akkora, mint a porond…) felszerelése a kupolába, ketrecek felállítása, hogy meg ne harapjon valakit a felbőszült házelnök, fűrészpor a képviselői fejekből a manézsba, miegyéb – el lehessen végezni.

Így kerülhetett sor a mai performance-ra, melynek során a magyar nép végre megtekinthette, hogy mekkora barmokat vett a nyakába, kikre bízta maga és családja sorsát – jelzem, mintha tükörbe nézett volna.
Az ügy, mely miatt kitört a balhé, a paksi atomreaktorok ügye volt, melyet a Fidesz a maga szokásos agresszív sunyiságával vitt döntésre.
A mi kis potrohos betegünknek az a fixa ideája, hogy ravasz törvényekkel előre meg tudja kötni néhány kormány kezét, pedig ha belegondol, hogy ő maga mennyire tisztelte a törvényességet és hogyan élt vissza a joggal, akkor tudhatná, hogy adott esetben mi vár rá.
Igen, cella is, és hogy párnás vagy betonozott lesz, azt csak az igazságügyi elmeszakértői vizsgálat döntheti majd el - de hogy az örökkévalóságnak szánt műve le lesz gyalulva a föld színéig, arra mérget vehet.

Mindenesetre most még gyorsan eladósította az országot, mert már nincs tizenkét állami gazdaság és nincs két választási forduló, úgyhogy a még mindenképpen ellopandó dolgok ügyeinek intézését előre kellett hozni a választások elé - biztos, ami biztos.
Nem szívbajos, nem Nokiás-doboz léptékben gondolkodik, nagyléptékű kisgömböc lett ő az idők folyamán.
Talán maga is elszörnyedhet, amikor végiggondolja pályafutását az első állami pénzből lopott Boss öltönytől a paksi atomreaktorokig…
Állítólagos vagyonát a szakértők ezerhatszáz simongábornyira becsülik, ez hagyóban kifejezve húszezer darab húszezresekkel teletömött nokiásdobozt jelent.
Ezeket mind a Méltóságos Asszony rakosgatta félre a tűpénzéből, mint tudjuk.

No, de vissza a cirkuszba, ahol is a showt ma az LMP és Schiffer vitte el, pedig a házelnök is kitett magáért, úgy lengett a feje, mint úritök a tökindán, közismert türelme is elhagyta és politikustársait olyan kifejezéssel illette, melyért, ha konzekvens, akkor magát is meg kellene bírságolnia, de azért csodát ne várjunk.
Ebben az emberben csipetnyi humorérzék sincs, ez akkor nevetett utoljára, mikor a mángorló bekapta a nagymamája cicijét, hogy a klasszikus idézettel éljek, de hát ez legyen az ő legnagyobb hibája - sajnos van neki több is, nagyobb is.
Mindenesetre Paks ügye kiverte a biztosítékot az ellenzéknél, mely megszokásból ügyetlenül kommunikált, Schiffer viszont tette, amire szerződött - nekiállt elhitelteleníteni az ellenzéket.
Merthogy – mint ez már ezerszer kiderült – magyarember nemigen kedveli a randalírozást, itt esett pofára Orbán puccskísérlete is, mert ugyan sikerült Gyurcsány ellen hergelnie a népet, de az már nemigen tetszett senkinek, mikor talpasai felgyújtották a kukákat és elkezdték lerombolni a fővárost.

Az ellenzék a paksi ügyre azért reagált ügyetlenül, mert elkezdte magát az atomerőmű építésének gondolatát támadni, jóllehet magyarember nem atomenergia-ellenes, Paks meg évtizedek óta megbízhatóan üzemel – hálistennek.
Hogy a nép Orbán mellé álljon, be kellett bizonyítani, hogy az ellenzék egy összevissza hadováló, békétlen csürhe, mely képtelen megfontoltan viselkedni, mely semmibeveszi a parlament méltóságát, mellyel csak az erő nyelvén lehet beszélni.
Erre volt éppen jó a parlamenti cirkusz, melynek során az LMP képviselői szirénáztak, felmásztak az elnöki emelvényre, és megpróbálták ellehetetleníteni a szavazásokat.
Persze nem minden kormánypárti képviselő érti a kommunikációs finomságokat, így ők is akcióba lendültek, vizet öntöttek a megafonba, elcsórták a szirénát – a helyzet óvodai szintre süllyedt.
Ott is ragadt, de már mindegy, ez a parlament már betöltötte szerepét, a mamelukok és bohócok parlamentje felkerült a kifutó termékek polcára.

Az LMP meg csinált valamit, amiről lehet beszélni, ami esetleg hozhat valamennyi szavazatot, mert egyébként arra is szerződtek, hogy elhoznak valamennyit az Összefogás szavazataiból, mint lelkes környezetvédők, akik a környezetet elsősorban Gyurcsánytól, az ősgonosztól akarják védeni.
Mellesleg arra, hogy bejussanak a következő parlamentbe, annyi az esélyük, mint libának a szárnyalásra a tepsiben, de az ilyen akciók egy halvány esélyt azért adnak nekik
.Habár Orbán ügyvédjének nem lesz rosszabb dolga, mandátum nélkül sem, mint a fogorvosának, és kicsivel jobb lesz, mint Kossuth-díjjal, vagy mivel is kitüntetett cipészének.
Orbán propagandája most azt sugallja, hogy csak azóta atomellenesek az ellenzékiek, mióta nem férnek oda a vályúhoz, az ellenzék meg szokás szerint odaáll hülyeségeket beszélni – tisztelet a kivételnek.

Lehet, hogy az atomerőmű nem rossz gondolat, lehet, hogy szükség lesz egy második atomerőműre, merthogy bár a Fidesz most az egész projectet megpróbálja az erőmű felújításának eladni, a tény mégiscsak az, hogy itt most éppen egy második atomerőművet készülünk felépíteni, de erről a nép nem tud semmit, mert senki sem magyarázza el neki.
De az biztos, hogy ezeket a kérdéseket meg kellene vizsgálni, meg kell beszélni, mert a kockázatát nem csak a mindenhez értő és mindenről egyszemélyben döntő Orbán vállalja, a költségeit meg mindahányan viseljük majd.

Végül is jó cirkusz volt, büszke lehet rá a magyar politikai osztály, meg az Összefogás is, melynek ilyen esetekben úgy kellene együttmozogni, mint akiket madzagon rángatnak, ma az egység fenntartása és demonstrálása élet-halál kérdése.
Na, majd a következő parlament, azzal könnyebb lesz bánni, ha szétszalad a csorda.
De addig lesz még egy-két emlékezetes napunk, ahogy látom a Vezér éppen mániás ciklusát éli, a mieink is aktívabbak, most már csak azt várom, hogy a lábukkal nyerjék meg a választást, mert Orbán embereivel már lehetett találkozni az utcán, de a mieinkkel még nemigen.
Persze semmi ok a kapkodásra, hiszen van még két hónap – nem kis idő, magam is azt hiszem, ez most fel fog érni az örökkévalósággal…

:O)))