Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

„Amint bejelentették az osztály jogutód nélküli megszüntetését, lekapcsolták a számítógépeket, mindennemű belépési jogosultságunk abban a pillanatban megszűnt. Ezek után inkább nem gondolunk bele, mi történik akkor, ha kinyitjuk a szánkat” – mondta egyik rendőr, aki a rendőrség „átszervezésének” áldozatává vált minap. Pintér belügyminiszter átszervezi a rendőrséget – ez a felhasználóbarát verzió. Azok között, akik nemigen kedvelik a jóarcú és száraz kenyérhéjon tengődő belügyért, akinek portréja olajban rossz nyelvek szerint ott volt Nino Rota zongoráján, mikor a Keresztapa című film zenéjén dolgozott inkább az a verzió a nyerő, hogy folyik a konkurens bandákkal való leszámolás. Ennek része a rendőrség még megmaradt tekintélyének lejáratásával egybekapcsolt vérengzés a szervezett bűnözés elleni harc élvonalában, ahol az e területre specializált szervezeteket legyalulják a térképről és sóval szórják be a helyüket - a Család rendezi tartozásait… Nem okozna valami túl nagy meglepetést, ha a feladatot a Terrorelhárítás kapná meg… A szervezett bűnözés elleni harc a rendőrségi munka csúcsa, a bűnelkövetés elleni harc frontvonala, ahol csak a legfelkészültebb és legmegbízhatóbb rendőröknek lehet helye. Ezzel együtt, ez az a terület, mely a leginkább kitett a kísértéseknek, a zsarolásnak, a korrupciós kísérleteknek, hiszen itt olyan óriási pénzek mozognak, melyet egy átlagos magyar állampolgár még felbecsülni sem tud. Ezen a területen pármillió forint nem tétel a biztonságért, a különféle állami szervezetek tisztviselőinek korrumpálására fordított pénz meg olyan, mint a gépkocsi tulajdonosának a szélvédőmosó folyadékra fordított kiadása – a többi költséghez képest se nem oszt, se nem szoroz. Emellett bele lehet őket lövöldözni a Dunába, de ez mindig macerás és veszélyes, a bűnszervezetek nemigen kedvelik a látványos dolgokat, szép csendesen szeretnek működni, nem hiányzik nekik a felhajtás, mely egy-egy rendőrgyilkosságot követni szokott, jobb a békesség. A szervezett bűnözés elleni harccal foglalkozó szervezetek tagjaihoz nehéz hozzáférni, mert többségük felkészült szakember, aki a munkáját nem a bolti pénztáros mentalitásával, munkavállalóként végzi, hanem hivatását gyakorolja, melynek része az elkötelezettség a bűn üldözése iránt, sok esetben akár a bűnözők iránti zsigeri ellenszenvvel is párosítva. A BRFK szervezett bűnözés elleni osztályának megszüntetése és a teljes állománycsere a Nemzeti Nyomozó Iroda két szervezeténél nemigen fogja elősegíteni a munka színvonalának emelését, és ha a kérdést úgy vizsgáljuk, hogy kinek az érdeke ez a lépés, akkor azt azért bátran kijelenthetjük, hogy nem az állam érdeke, hacsak az állam maga is nem részese a szervezett bűnözésnek, ami a mai viszonyokat tekintve legalábbis kérdéses. A „kinek az érdeke ez” kérdésre a válasz egyértelmű: a szervezett bűnözés keresztapái ünnepelhetik hatfogásos vacsorával a döntést, szertartásosan megölelve Don Alessandrót, aki levette róluk a rontást… A szervezett bűnözés elleni harc során nem először verik szét a területtel foglalkozó szervezetet, van ennek tradíciója errefele. A rendszerváltást követően megváltozott a bűncselekmények jellege is, a politika és a bűnözés világa összeért, jómagam is elképedve néztem akkortájt a televízióban hajdani, gazdasági bűncselekményeiért elítélt beosztottamat, akit Torgyán József tanácsadójaként láthattam viszont. A közbiztonság helyreállítására 1996. szeptember 1-jével létrehozták a Központi Bűnüldözési Igazgatóságot (KBI), mely nem élt hosszú életet, 1998-ban megszüntették, és létrehozták a Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságot, amely egészen 2004-ig, a Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság és a Pénzügyi Nyomozó Igazgatóság összevonásával létrehozott Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) világrajöttéig működött. Ez utóbbi szervezetnek kellett volna betölteni a magyar FBI szerepét, de most ennek is vége. Menet közben a pénzmosással kapcsolatos nyomozások a Rendőrség hatásköréből átkerülnek a vám- és pénzügyőrséghez, a bankinformációk elvételével is segítve a szervezett bűnözés elleni munkát. Úgy látom, hogy a Vezér szerint az egész rendőri szervezet javíthatatlan és nem segít rajta az sem, ha a vezetőkkel elsakkozgatunk, úgy kell szétverni az egészet, ahogy van, Csendőr kellene ide, mert akkor kifognánk a szelet a Jobbik vitorlájából, másrészt meg lehetne új egyenruha saját kalapgyár, a kakasok meg csupasz seggel rohangálhatnának a baromfiudvarban – a libák legnagyobb derültségére. Aztán, majd akit ő nevez ki, az tudni fogja majd a kötelességét abban az államapparátusban, ahol a hozzá való lojalitás törvényszerűen és következetesen felülírja a szakmaiságot. Persze nehéz azt elviselni, ha valaki Vezér, hogy a rendőrök egy jelentős része nem az ő csettintésére ugrik, legyen bár hatalmon vagy ellenzékben – ez megengedhetetlen impertinencia. Még egy dolog zavar engem ebben a történetben. Szó volt itt vezető beosztásban levő rendőrök korrumpálásáról meg védett maffiózókról. Most viszont nem látom, hogy a rendőrség belső elhárításának akár a haja szála is görbült volna, pedig nemigen megy az, hogy ne legyen érzékelhető jele annak, hogy az alvilág érdekei megjelentek a rendőri munkában. Legalábbis ennyi időn keresztül ezt nemigen lehet láthatatlanná tenni, mint ahogy a kisrendőrök mulatókörnyéki munkáját sem lehet éveken keresztül nem észrevenni. Ez is annak a jele, hogy itt most elvitetik a balhét olyan rendőrökkel, akik tisztességgel és becsülettel végezték a munkájukat megalázó fizetésért, rossz körülmények között, akik többé-kevésbé olyanok voltak, mint a gladiátor, akit fegyvertelenül behajítanak az arénába a tigrisek közé. Van ennek a dolognak egy erkölcsi vetülete is – ezzel az eljárással egy laza mozdulattal elvették az érintett osztályokon dolgozó rendőrök becsületét, mintegy azt állítva az intézkedéssel, hogy valamennyien korruptak és becstelenek, de legalábbis gyanakodva kell figyelni rájuk. Ez nagyobb büntetés számukra, mint az, hogy alacsonyabb beosztásban kell folytatni a munkájukat, természetesen alacsonyabb bérért – ez szinte levakarhatatlan nyállal bélyegzi meg őket, akik nem voltak korruptak, elkötelezettek voltak, és akik életveszélyes beosztásban szolgálták az államot éveken keresztül. És hogy ez nem csak szép szlogen, arról az életével tett tanúbizonyságot az a drogdílerek után nyomozó rendőr, akit a Hajógyári-szigeten lőttek főbe. Hogy ezt a munkát megköszönné nekik valaki, az Orbanisztánban elképzelhetetlen, mert itt az ember csak egy figura a Vezér sakktábláján, egy senki, akit a fősenki vazallusok lökdösnek ide-oda kényük-kedvük szerint, és akiktől az emberség olyan távol áll, mint Orbántól a becsület és tisztesség fogalma. Legutóbb, mikor a „kiöregedett” kórházigazgatók utódait kinevezték, az államtitkárnak azért eszébe jutott, hogy amikor az elődöket elzavarták, elfelejtették megköszönni nekik, hogy tíz-húsz-harminc éven keresztül a különféle egészségügyi kormányzatok intézkedéseinek dacára életben tartották az ágazatot. A homlokára csapva azt mondta a frissen kinevezetteknek, hogy amikor majd hazamennek, adják át elődeiknek a köszönetet. Fidesz-elegancia, mint annyi más helyen is. Akik ma szolgálnak nekik, vegyék észre és ne felejtsék el – őket is érheti még meglepetés…
:O)))