Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image]Vége hát a húsvétnak.
Akinek jutott megette a megennivalót, megitta a meginnivalót, elcsevegett a rokonokkal, meglocsoltatta magát a rokongyerekekkel (büdös kölykök, a francból szedték ezt a büdös pacsulit, biztos a féleszű vejem…), és most ülünk kissé elpilledten és számadást készítünk.Mit is tojt nekünk a nyúl?Hát tojt először is egy új Alkotmányt, ami szép, mint a havasi gyopár a Hargitán, vagy mint árvalányhaj az árva lány feje búbján (ahol köztudottan terem), okos, mint Harrach Péter és hasznos, mint reszelőn a gépzsír.Már az ünnep előtt nyugodtan elücsöröghetett a mi Boldogságunk a babérjain, hiszen „be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen. Év-milliókig eljár tengelyén”…Hát igen.Vagy mégsem.A parlament természetesen megszavazta a sok bölcs és Szili Katalin áldozatos munkájával egy rendesebb sólet libamellel történő megfőzéséhez szükséges idő alatt létrejött művet, végtére is a magyaros virtus pótolja a szöszmötölést, nix tökölődés, határozott kézzel, egy pillanat alatt nyisszantjuk le az ország tökét.Aztán volt kis pauza, kért-három napig a vízcsapból is Szent István csurgott, mint söröslóból a megfáradt ambíció, de hiába volt a buzgalom, magyarembernek egy Istennek sem jutott eszébe párhuzamot vonni a Szent Király és a Bölcs Vezér között – talán az lehet ennek az oka, hogy eléggé el nem ítélhető módon Szent István nem volt tagja a Keresztesek SC. Labdarúgó-csapatának.Mindenesetre utolsó kísérletként még bevetésre került az István a király, de itt is csak Súr, Solt és Bese remélheti, hogy mondjuk a Lázár, Semjén,  Szijjártó Péter triót azonosítják a figurával, aktualizálva a klasszikus művet.Vicces is ez valahol, hiszen ez a mű Magyarország Európába vezetéséről szól, márpedig itt az útirány ezzel éppen ellentétes, és ami azt illeti a Mi Szemünk Fénye ábrázata is inkább hajzik Vikidál Gyula intellektuális arcélére, mint a nagy király képére.Aztán eljött a nagy nap, a beteljesülés – az álamfő ma aláírta az alkotmányt.Kissé körülményessé tette a dolgot, hogy mellé szép történelmi kosztümben külön őrséget kellett állítani, hiszen erre az alkalomra visszaadták neki a töltőtollat, melyet az utóbbi hetekben a Nemzeti Bank trezorjában őriztek és gumibélyegzőre cseréltek.Az álamfőhöz legközelebbi két őr számára kemény parancsban hagyták meg, hogy amennyiben a magas méltóság a nevénél akárcsak egyetlen szóval többet le mer írni, magas méltóság ide, magas méltóság oda, vágják oldalba a zászló nyelével, mint Jóska bácsi a Riskát a vasvellával – magasabb álamérdekből.Így aztán aláírta az örökkévalóságnak szánt dokumentumot, aláírta a zászlókat, a zászlóvivőket, az asztalt, a széket meg az ablakkilincset, majd az erkélyről integetett híveinek – kevesen voltak – az egyetlen ellentüntetőnek – ő is soknak bizonyult, mert a tábláját a szelídlelkű jobbosok összetörték – meg a katonazenekarnak.Megállapíthatjuk: ez az egész nagyon snassz volt, ennél még az átkosban is szebb ünnepséget tudtak szervezni, ez meg olyan szegényeske volt - azért Viktor mást érdemelt volna egy ilyen történelmi aktus után, ami talán csak a Nemzetvezető eskütételéhez mérhető...Miért van az, hogy ezek még maguknak sem tudnak semmit tisztességesen megcsinálni?Tojt a nyuszi aztán cigány-evakuációt, amiről később kiderült, hogy csak egy kis húsvéti viháncolásra mentek a résztvevők, kaptunk erről belügyminiszteri meg kormányfő-szóvivői nyilatkozatot, tojt a nyuszi őrizetbevételeket meg szinte azonnali szabadlábrahelyezéseket, - ezen ne is csodálkozzunk, hiszen a vád az volt, hogy a nácik nadrágja terepszínű volt, nem pedig az hogy nácik.Lehet, Őkegyelmessége menet közben hatályon kívül helyezte a Párizsi Békeszerződést is, hiszen az is a német megszállás és a fülke forradalma között jött létre, csak elfelejtett nekünk szólni róla.Aztán tojt a nyuszi két jellegtelen, semmitmondó és hazug beszédet, az egyik József Attila feneke tövéből szállt a magyarokhoz, a másik a Sándor-palotából, felejthető – vagy soha nem felejthető? – beszédek voltak.Szóval jó nagy rakást tojt a nyúl, kár, hogy most egy évig várhatunk újabb adagra, hacsak a Mikulásnak nem támad kedve példát venni róla, - állítólag ő a munkavállalók jogainak újraszabályozása ügyében, meg mindenféle sarkalatos törvények megtojására szedi a hashajtót, nem lesz egy könnyű menet, aprófát könnyebb lenne…
:O))))