Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] A Szocialista Párt bejelentette, hogy megünneplik Horn Gyula nyolcvanadik születésnapját. Kellemes a meglepetés, hiszen errefelé nem nagy divat megemlékezni azokról, akik tettek valamit ezért az országért, ha neccesnek tűnik a dolog, akkor inkább a sunnyogás dívik. És most mégis, annak dacára, hogy jobbról – és széljobbról még inkább – hihetetlen gyűlölettel vették körül a pufajkást, akit eltávolítása érdekében éppen csak gyilkossággal nem vádoltak meg politikai ellenfelei, de egy jó kis kínzásos, vallatásos vádra valóhoz azért találtak „tanút”, mégsem jött össze a dolog. Horn szilárdan tartotta pozícióját, melyet nem kevés politikai és taktikai ügyességgel szerzett meg. A rendszerváltás időszakában ő vezényelte le a Szocialista Párt létrehozását, szerintem még Thürmert is ő bíztatta egy az új pártnál balosabb politikai alakzat létrehozására, ravasz volt ő, mint a róka - de hiányzik ma a baloldalról ez a képesség is... Az átlagember, a baloldali kisember szerette, mert tudta, hogy a határok megnyitásának előkészítése során ő sokkal több személyes kockázatot vállalt, mint mikor majdani utódja egy üres koporsó mellett handabandázva verte a döglött lovat. Még a sors is a kezére játszott, mikor az éppencsak megalakult pártnak a második választás során egy szerencsés baleset vitathatatlanul szimpátianyertes és tán ezért is választásnyertes,  „megkoronázott” vezetőt adott. Nagy tekintélynek örvendett párton belül és a hazai politikai életben egyaránt, a nemzetközi életben pedig rendkívül sikeres volt – ez a siker igencsak csípte az egyébként meglehetősen rosszul taktikázgató Németh Miklós szemét, de ő sem tudott mit kezdeni azzal, hogy a német újraegyesítés kezdeményezőjének Horn Gyulát tartotta és tartja az egész világ. Sokat bántották, felhánytorgatták neki pufajkás múltját, szovjet diplomáját, és ha most éppen nincs kórházban, akkor az isten sem menti meg attól, hogy bebizonyítsák, szakdolgozatát Puskintól plagizálta. Kapott nemzetközi elismerést rengeteget, kapott a német államtól is, csak éppen a magyar államtól nem kaphatott, mert egy éppen az államelnöki posztot betöltő, jellemóriásnak nehezen nevezhető korlátolt és kisstílű csinovnyik - aki mellesleg az MSZMP egyik megyei titkárának veje volt - megtagadta ezt tőle. Horn pragmatikus politikus volt, talán az utolsó, aki formálisan és informálisan is kézben tudta tartani a Szocialista Pártot – megfellebbezhetetlen tekintély volt. És nem azért, mert zsarnokocska lett volna, mint a mai ócska zsarnok, hanem azért, mert a baloldalon ő volt az a hajóskapitány, aki látszólag menthetetlen, léket kapott hajóját kikötőbe tudta kormányozni, hogy aztán a következő szezonban elhozza a Kék Szalagot. Olyan vezető volt, aki nem félt a környezetében lévő tehetségektől, ő adott szabad kezet Bokros Lajosnak is, vállalva a népszerűtlen intézkedéseket. És ő volt az a magyar miniszterelnök, aki kétharmados többség birtokában elsőként egy olyan jogszabályt hozott, mely szerint alkotmányt csak négyötödös többséggel lehet módosítani, megkötve saját kezét is, hogy pártjának és koalíciós partnere hebehurgyáinak elvegye a kedvét a demokrácia csorbításától. Nevetségesnek hangzik de így igaz: a pufajkás jobb demokrata volt, mint politikai ellenfelei valamennyien, aki ha a kényszernek engedve végrehajtatott is megszorításokat, soha nem a legszegényebbek rovására.
Nekik ha libacomb nem is, de kenyér azért jutott Történelmi személyiség volt, jó politikus. Keveset lotyogva de következetesen és az ország javát nézve politizált, - van mit megköszönni neki. Betegsége nagy csapás volt a baloldalra, szükség lett volna, lenne még tekintélyére, véleményére, integráló személyiségére. Kívánjunk neki békés, nyugodt, elégedett éveket, kevés szenvedéssel. Köszönjük, amit tett, Miniszterelnök Úr!

:O)))