Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

A stílus maga az ember, mondják a bölcsek.

Igaz ez akár politikai pártokra is, sőt, talán még - irgalomannyanehaggyel - akár még miniszterelnökökre is.
Akkor gondolkodtam el ezen, amikor Orbán az alcsúti Hegedűs kocsma báljain elsajátított eleganciával kezet csókolt Merkelnek.
[Image]Elegánsan pucsítva, olyan vehemenciával szorongatta az esetleg tán még nála is hatalmasabb (van ilyen?) kancellár-asszony kezét akció közben, hogy én az áldozat helyében azért csak megszámoltam volna az ujjaim, mikor elengedte, - meg van e mindegyik...Tetszik Viktorunknak ez a gesztus, az utóbbi időben többször is alkalmazta és nem hagyhatjuk dícséret nélkül a tényt hogy még egyik áldozatának sem hrapta le a kezét cuppantás után, jóllehet azért Lendvai Ildikó esetében nagy kő esett le a szívemről, mikor végre sértetlenül szabadult...
Párttársai tanulhatnának tőle úri jó modort, egy echte bürger mutat itten példát nekik és szinte alig látszik rajta, hogy Bella néni tánciskolája helyett szülőfaluja fociöltözőjében sajátította el a Görög Ibolya által hozzá képest csak felületesen uralt ismereteket.
Node nem különbek a Család egyéb tagjai sem, Áder képviselőnk például roppant emlékezetes szójátékkal írta be magát a magyar protokoll aranykönyvébe - Dávid Ibolya borotválkozótükrét emlegetve megalázta ezzel -nem a politikust - a nőt.
Az sem volt kevésbé elegáns, amikor a Kósa forintromboló-művész a pártelnök-asszonynak a függőlegestől kissé elhajló nyakát méltatta, vagy amikor a parlament jobboldali része, Lendvai Ildikó Botox-kezelésén poénkodott.
Aztán ugye a Vezér közügyekben is igen kifinomult eleganciával teszi a dolgát, például ha valaki neem tetszik neki, akkor igencsak iparkodik rabosíttatni, mert ebben a felállásban jobban lehet tárgyalni, és valószínűleg igen sajnálja, hogy a külföldi tárgyalódelegációk vezetőivel ezt nem adhatja elő.
Így aztán velük csak símán bunkóskodik, - pédául olyan nemzetközi szervezeteknek, melyeknek a gazdasági válság alatt talponmaradásunkat köszönhettük,  boldogan, de teeljesen feleslegesen  be-beszól.
A diplomáciában kötlező választékos udvariasságba pedig azért nem csomagolja a véleményét, mert az ehhez szükséges ismereteket sehol, soha nem sajátította el.
Orbán udvariassága általában kényszeredett és modoros, úgy lóg a személyiségén, mint tehénen a gatya.
Udvariatlanságaihoz friss kedvencei kontráznak, - mint Lázár például, aki egy laza mozdulattal tolta az ellenség szerepébe a Valutaalapot, amely egyébként a gazdasági világválság idején védőhálót feszített alánk és hitelt nyújtott akkor, amikor bedugultak a pénzpiacok.
Nem elegáns dolog ráütni a seglítséget nyujtó kézre, és ha ősztől ismét drágul majd a hitel és romlik az adósságkockázati besorolásunk, akkor tudnunk kell, hogy kiknek köszönhetjük...
Tudni kell ugyanis udvariasan mondani a nemet, ha a szükség úgy hozza, ehhez pedig ez a politikai garnitúra nem ért.
Aztán itt van a szlovák miniszterelnök-asszony este, akinek munkatársai nem egészen alaptalanul tették szóvá sajtótájékoztatójával kapcsolatban a technikai feltételek hiányát, - a lapok ugyan megemlítik, hogy a házigazda arra sem volt képes, hogy az asztalhoz kísérve kihúzza neki a széket, de ezeket a dolgokat az ember otthonról kell, hogy hozza.
Nála pedig az otthoni  nevelés inkább az ego kiteljesítésére volt kihegyezve, mint a semmire sem jó illem és protokoll elsajátíttatására. 
Ezek persze politikailag másodrendű dolgok, de nem lényegtelenek, hiszen adott esetben a tárgyalópartner személyisége roppant fontos lehet az adott tárgyalás sikere szempontjából.
Ha Orbán kutatja az indokát, hogy miért is nem foglalkoznak vele egyenrangú partnerként, miért lesz magasztos személyiségéből letudni kívánt feladat a nyugati világban, akkor először talán itt kellene keresnie a hibát.
Nem biztos ugyanis, hogy nem vált ki a kívánttal ellentétes reakciót, amikor egy pudli a bernáthegyi lépteivel masírozva kezd félelmetesen ugatni, pöffeszkedni, - az ilyen viselkedés inkább mosolyt és nevelési késztetéseket vált ki, mint empátiát.
Pedig arra roppant nagy szükségünk lesz, amikor ezzel a viselkedéssel végképp bedöntik a forintot...
:O)))