Valamikor, talán még 2010-ben mondott egy beszédet Orbán, Kötcsén. A művészettel kapcsolatban kijelentette, hogy csak politikai szempontból megfelelő művészeti alkotásokat kívánja értéknek tekinteni, és elismerni. Akkor sem kapta erre fel a fejét senki (tudtommal), s nem helyezkedett szembe ezzel a szándékkal. Pedig elég abszurd kijelentés volt. Igen, a megalkuvás az egyik tartóoszlopa a diktatúráknak.
2019. december 9. 9:59
1970 írta...
"Ennek dacára olyan művészek is visszamutogatnak Kádár korára, akiket tenyerén hordozott az a rendszer, de mára már elfelejtették, hogy a kultúra területén dolgozók milyen kiváltságos helyzetben voltak azokban az átkos években."
Pupu! Tévedsz: a színházak tele vannak. Ha most akarnál ajándékjegyet venni,a jobb elődásokra 2-3 hónap múlva van jegy. Ha rentábilissá akarnád tenni a színházat, 20-30 ezerbe kerülne egy jegy. Persze van produkció,ami elvisel ilyen jegyárakat, de az nem színházi előadás - pláne nem prózai. Nem vagyok valami vájtfülű teátrum-rajongó. Bűnöm is van: utálom a musicalt. Jelentős ösztönzés, vagy erős fenyegetés tudna rávenni, hogy megnézzem a Macska-kat. De még a legegyszerűbb előadás is milliókba kerül, mire eljöhet a bemutató. A producerek "nyugaton" is pénzt hajtanak föl - ott főként magánmecénásoktól. De képzeld el, amint a mészarosok invesztálnak egy Wass darabba. Nem tudom az illetőnek van-e színműve - a regényei, meg a versei sz@rok - biztos akadna dramaturgnak vállalkozó a sok fényes tollforgató között. Mivel a rendszerváltás után az istennek se kerültek elő remekművek, felajánlom: tisztes honorért írok egy darabot az ingadozó középkáderről. Aki tüntetni járt,amíg egy sötét éjjel meg nem látta, hogy világol a karmelita kolostor ablaka: Ő dolgozik! Elszégyellte magát, hogy ő meg csak a kereket köti. Ja, bocs, ezt Zelk már kitalálta - de mindegy, úgyse emlékszik már rá senki...
2019. december 9. 18:40
1970 írta...
Kedves talalom!
A dolognak van egy - nem kicsi - szépséghibája:
"Persze, azt is tudjuk, hogy szinte ugyanazok a nézők járnak a legkülönbözőbb színházakba." (Karinthy Márton) http://kozonseg.hu/magazin-cikk/muveszbejaro/71/karinthy-marton-az-almodozo-manager/
Sajnos egyre kevesebb ember engedheti meg magának, az értelmiség tágabban értelemben vett rétegei sem.
1970! Látom már, hogy kitartóan véded ellenem a "széles néprétegek" jogait - bár szerintem nem ellenem kéne, de ez mindegy. Hanem: a színház sose volt tömegműfaj: a Kádár-rendszerben sem.(Föl ne hozd az akciókat, mert átéltem - sőt magam is szerveztem párat.) Azért nem tömegműfaj, mert helyszínhez kötött. A legnagyobb befogadóképességű Víg nézőterén 1200 ember fér el - talán az Operáé közelíti ezt meg. Számold ki, hogy az "értelmiség tágabb értelemben vett rétegei" mennyi idő alatt férnének be egyetlen előadásra. Ezért azt ajánlanám: az immár nyolc(!) közpénzből fenntartott állami tévékanális egyikén legyen folyamatosan színházi közvetítés a fővárosi és a vidéki színházak előadásaiból. Szerintem vonzana annyi nézőt, mint a magyar foci. A közvetítési díjakból meg jutna valamennyi a teátrumok költségvetésébe is. Persze, tudom: egy színházi este nemcsak kulturális, társadalmi esemény is. A szünetben találkozni lehet Fontosékkal, az öltözéken le lehet mérni, ki hová jutott. De talán mégis az a fontosabb: egy színielőadás mit tesz hozzá - vagy vesz el - egy műből. Anno magam nagyon megnéztem volna Alföldi István a király rendezését - vajon mit tett hozzá, a valljuk meg, kissé már közhelyessé koptatott rockműhöz. Vagy a Pintér Béla társulat Hazám produkcióját. Mindkettő épp most elevenbe vágó mű: a hazaszeretetről, a magyarságról szól. Márpedig ezt a kérdést nem szabad/na átengedni a nyálas siratóasszonyoknak,mint az Ismerős Arcok (nélkülem/nélküled?).
Emlékszem, 2009- ben hallgattam orbán kötcsei beszédét, melyben a legvészjóslóbb terve a művészetre vonatkozott. Kijelentette, hogy a fidesz hatalomra kerülése esetén a művészetnek a centrális erőteret kell szolgálnia. Ezzel a tervével juttatta tudomásunkra, hogy totális elnyomásra, legsötéteebb alattvalói létre számíthatunk. Csodálkozztam, hogy ennek a beszédnek, és orbán művészetre vonatkozó tervének nem volt visszhangja. Akkoriban még neves politológusok is optimistán nyilatkoztak orbán 20010-es, 2/3-os nyerése után. (Kéri,)
"Egy sincs, aki kikérné magának, hogy olyanok oktassák ki erkölcsből, akik lopnak, hazudnak, csalnak, meglehet, még gyilkolnak is, de mindenki elfordítja a fejét."
Egyértelmű, hogy a színészek, rendezők elleni "erkölcs"-háború a színházak ellen irányul, része a kulturkampfnak. A pályatársaktól elvárható lenne, hogy ez ellen az eltúlzott, gyomorforgató, álszent gyakorlat ellen összefogva fellépjenek!
2019. december 10. 17:37
1970 írta...
Kedves talalom!
Lassan már azt érzem, hogy üldözési mániád van:). Eszem ágában sem volt per pillanat ilyesmikre gondolni ("széles néprétegek jogainak védelme", bár fontosnak tartom, főleg manapság), pusztán arra utaltam, hogy a "tele színházak" fogalma nem egyenlő a "sokan járnak színházba" fogalmával. Azt hiszem, hogy a nemrég elhunyt Karinthy Márton igazán kompetens e tekintetben. Azt ugyan nem tudom, hogy a színház mennyire volt tömegműfaj és mennyire az ma (vagy nem). De emlékszem, amikor iskolával rendszeresen vittek minket a Zeneakadémiára, színházakba, az Erkelbe, volt iskolai hangversenybérletünk, stb. Na, ez már közelebb állt a tömegműfajhoz, arról nem is beszélve, hogy a legerősebb hatása ebben az életkori szakaszban van a kulturális, művészeti szocializációnak.
"Ezért azt ajánlanám: az immár nyolc(!) közpénzből fenntartott állami tévékanális egyikén legyen folyamatosan színházi közvetítés a fővárosi és a vidéki színházak előadásaiból. Szerintem vonzana annyi nézőt, mint a magyar foci. A közvetítési díjakból meg jutna valamennyi a teátrumok költségvetésébe is."
Ezt a gondolatodat szinte meg is tapsoltam, és mondhatom kicsi elégtételt is érzek. Emlékszel, melyik történelmi korban volt ez gyakorlat? Amikor a két csatornán - sőt a rádióban is - egymást érték a kulturális programok, színházi közvetítések, stb. Én akkor gyermekkorú voltam, de jól emlékszem. És azt is pontosan tudom, hogy ez a kor mennyit adott ahhoz, hogy a mi korosztályunk kulturálódjon. Számomra emiatt (is!) undorító és visszataszító annak a kornak a szapulása, főleg olyanok részéről, akik az elmúlt 30 évben - egyéb galádságaik mellett - a totális szellemi sötétségbe taszították a felnövekvő generációkat.
2019. december 10. 22:30
Szánalmasok írta...
Ne szenvedjetek! Orbán legalább két lépéssel előttetek jár.De az EU és az Oroszok előtt is -"Trójai- faló"esetét ismerve tudja hogy mit csinál.Ha majd Ő úgy dönt csak akkor lesz vége az előadásnak.
2019. december 11. 8:34
Attila írta...
Üdv!
Szánalmasnak! Semmi baj a két lépés előnnyel! Szüksége lesz rá. ha majd tömegek rohannak utána hendikeppből. Nehéz lesz ekkora pocakkal tartani az előnyt, utol fogják érni. Nem lesz egy örömteli találkozás Nagyurunk és a tömeg között. :)))))
1970! Nincs üldözési mániám: nem vagyok olyan fontos, hogy bárki is üldözzön. Meg is lepődtem,amikor egy kampány után, amelyikben részt vettem az MszP mellett - fenyegető telefonok érkeztek, meg a fiamat kilökdösték a biciklitárolóból, hogy "az a kommunista kurv@ anyád!" Különben is úgy tartom: ha valakinek negyven éves korára nincs ellensége, nézzen körül, csinált-e valamit egyáltalán az életében. Én meg már a második negyvenhez közeledem: remélem, elérem. Csak megértetni szeretném magam. Például Veled. Hogy attól még, hogy tisztában vagyok azzal, milyen békés, nyugodt, folyamatosan gyarapodó életem volt a Kádár-rendszerben, tudhatom: az nem volt jogállam, nem volt demokrácia - és pont emiatt bukott el. Tehát más utat kell keresnünk: nem elég a nosztalgia. Szánalmasok! Tudjuk: Orbán szerint az EU a szakadék szélén jár. Ő meg két lépéssel előtte...
2019. december 12. 22:15
1970 írta...
Kedves talalom!
Az üldözési mániát arra értettem, hogy olyasmit írtál, hogy "ellened védeném a széles néprétegek érdekeit". Holott semmi ilyen szándékom nem volt. Belelátsz már olyasmit is az írásomba, ami abban nincs. Sajnálom a fiad, de ilyen ostoba és korlátolt emberek mindig voltak, vannak és lesznek. Nem kell az ilyen "szánalmasokkal" foglalkozni. Ellenségei pedig mindig lesznek az embernek.
Látom viszont, hogy még mindig nyomod a mantrát:
"Kádár-rendszerben, tudhatom: az nem volt jogállam, nem volt demokrácia - és pont emiatt bukott el." Valójában emiatt sajnállak, mert ezt alaposan beletömködték a fejedbe liberális "haverjaid" valamikor a rendszerváltás időszakában, és ez aztán oda jól be is fészkelte magát. Szerinted bármikor itt 1990 óta "demokrácia", meg "jogállam" volt? Vagy ma az van? 30 éve pöffeszkedik itt ez a hatalmi elit, politikai, társadalmi teljesítménye szinte minden mutatóban a kanyarban sincs a Kádár rendszerhez képest (inkább a mínusz sávban van, vagyis visszafejlődés látszik), és mégis él és virul. Sőt, egyre embertelenebbé válik. Miközben Te csak nyomod a mantrát tovább... Gondolkozz már egy picit, könyörgöm! (Emlékszel Hofi neves mondatára? "Hallotta mama, jogállamban fogunk élni! Igen? És hova kell ahhoz költözni, Géza?":)))
2019. december 14. 11:31
[Image]
És színész benne minden férfi és nő - továbbá minden politikus is, és nagy szerencsénk van, ha nem bohócot kapunk a nyakunkba, mint mostanság. Rettenetes felháborodás kíséri a színházak működtetésének átalakítására kidolgozott kormányzati terveket, elsősorban a szakma részéről, ami nem váratlan dolog, hiszen komoly egzisztenciákat érzékenyen érinthet a dolog. Nem is lehet ezen csodálkozni, azon viszont igen, hogy érzékeny művészeinknek harminc év kellett ahhoz, hogy eljusson a tudatukig: Magyarországon kapitalizmus van, méghozzá rablókapitalizmus a maga klasszikus formájában, diktátorocskával díszítve. Ha egy kapitalista állam - főként egy diktatúra - támogat egy kulturális intézményt, akkor azt azért teszi, hogy ezen keresztül is támogassa hatalmát - megnézi, hogy miért fizet. Most is ez történik. Orbán lopakodó diktatúrája megunta, hogy a színházi életben a sarkantyúpengetős, bokacsattogtatós műmagyar műlelkesedés nem igazán jut érvényre, hát most megmutatja, hogy hogyan lehet tizenkilencedik századdá formálni a huszonegyedik századot - legalábbis a kultúra területén. Érthető, hogy ez az apróra váltott Sztálin ezen a területen is irányt akar mutatni, végtére is ő a mai illetékes elvtárs, aki illetékes művészeti ügyekben. Is. A tetejében nemhogy Zsdanovja, de még egy egérszürke, mezei Aczél Györgye sincs neki, szegénynek .
Mondjuk, a színésztársadalom is megérdemli sorsát, hiszen éppen olyan, mint Orbán, akinek nem a kádári diktatúrával volt baja, hanem azokkal, akik csinálták - most, hogy ő csinálja, már semmi baja sincs a módszerekkel. Ennek dacára olyan művészek is visszamutogatnak Kádár korára, akiket tenyerén hordozott az a rendszer, de mára már elfelejtették, hogy a kultúra területén dolgozók milyen kiváltságos helyzetben voltak azokban az átkos években. Merthogy színházi társulatot fenntartani nem túl jövedelmező tevékenység, igazi misszió, melynek célja, hogy eljusson a művészet a lehető legszélesebb közönséghez. Ugyanez a kapitalizmusban már nem annyira fontos, elég, ha a színház jövedelmet termel, de minimálisan is megél, megáll a maga lábán. Sajnos, a színházi emberek ezt nemigen ismerték fel, azt hitték, hogy helyzetük az örökkévalóságig biztosított, dől a lé a produkciókra, merthogy ők annyira tehetségesek, hogy ők tesznek szívességet fenntartónak, közönségnek. Persze bele volt ebbe kalkulálva némi gazsulálás, kis megalkuvások meg némi szájkosár is - mix ugribugri, aber langsam spazieren... Nyugaton sem kap állami finanszírozást minden színház és minden produkció, arrafelé a társulatok is ritkábbak, a színészek, rendezők előadásokra szerződnek, aztán vagy profitot termelnek, vagy munkanélküli színészt. Nálunk talán a Macskák állt volna meg a saját lábán ilyen körülmények között is, de hát ez édeskevés a szakma megújításához, különös tekintettel arra, hogy a közönség tetszése nálunk nem túl fontos. Itt a produkciót létrehozó művész herdálhatja a pénzt bátran a lila ködre, és ha valami kasszasikerrel jár, az gyanús, az ritkán kapja meg a művészet címkéjét. Mert a hatalom mai urai szerint is fontos a művészet, csak hát a művészet ma a cigányzenekar kontrásának helyzetében van: jár neki a pénz - csak nem jut. Meg aztán a kor művészei a labdarúgók, a botlábú játékos a semmiért a tízszeresét kapja meg bármelyik vezető színész gázsijának - de ne méltatlankodjunk - ezt is magunknak köszönhetjük...
Most fizeti meg a színházi szakma megalkuvásai árát is, merthogy nem merték megvédeni legnevesebb művészeiket sem, mikor a támadásukkal nevet szerezni akaró tehetségtelen percemberkék támadták őket - nem a művészi tevékenységük miatt, hanem mindenféle, támadóik által álmodott kenetes erkölcs nevében. Most ennek jegyében verik szét a szakmát, beterelve mindenkit a közös akolba, ahol majd a rendszernek kedves művész lesz a számadó, ők meg a birkák, akik ha hangosabban bégetnek, mennek a bográcsba - pörköltnek. Több, mint nevetséges.
Borkai bandája erkölcsöt prédikál, a vak komondor röhög a sarokban, a szakma meg kussol vagy kontrázik, pedig ők pontosan tudják, ki az a művésznő, aki a legmagasabb gatyaszárig is felért. Egy sincs, aki kikérné magának, hogy olyanok oktassák ki erkölcsből, akik lopnak, hazudnak, csalnak, meglehet, még gyilkolnak is, de mindenki elfordítja a fejét.
A színházak - és általában a kultúra finanszírozását természetesen meg kell reformálni, a tervek elkészítésébe bele kell vonni a szakmát is, mert az kétségtelen, hogy a pénzek elosztásában szerepe kell legyen az aktuális politikai garnitúrának is, de ellenzékének is. És nem jó az a módszer, mely szerint Bán Teodórán statuálunk példát, egyáltalán, nem kell példát statuálni, csak értékelni a művészi tevékenységet. Lehet egy előadás jó, akár Vidnyánszky, akár Gothár Péter rendezi, és csak a produkció minősíthet, még ha a döntés az ellenkező ízlésvilágú emberek kezében van, akkor is.
A boszorkányüldözéseket pedig jó lenne befejezni, mert megnyomorítják az egész kulturális életet.
Hogy aztán mi lesz?
Szerintem megint lesz kis óbégatás, aztán sok apró megalkuvás, sunnyogás, szervilizmus, gyávaság.
"SZÍNHÁZ AZ EGÉSZ VILÁG..."
12 megjegyzés -
Valamikor, talán még 2010-ben mondott egy beszédet Orbán, Kötcsén. A művészettel kapcsolatban kijelentette, hogy csak politikai szempontból megfelelő művészeti alkotásokat kívánja értéknek tekinteni, és elismerni. Akkor sem kapta erre fel a fejét senki (tudtommal), s nem helyezkedett szembe ezzel a szándékkal. Pedig elég abszurd kijelentés volt. Igen, a megalkuvás az egyik tartóoszlopa a diktatúráknak.
2019. december 9. 9:59
"Ennek dacára olyan művészek is visszamutogatnak Kádár korára, akiket tenyerén hordozott az a rendszer, de mára már elfelejtették, hogy a kultúra területén dolgozók milyen kiváltságos helyzetben voltak azokban az átkos években."
Kedves PuPu!
Pogány Judit sajnos jó példa erre:(.
2019. december 9. 13:57
Pupu! Tévedsz: a színházak tele vannak. Ha most akarnál ajándékjegyet venni,a jobb elődásokra 2-3 hónap múlva van jegy. Ha rentábilissá akarnád tenni a színházat, 20-30 ezerbe kerülne egy jegy. Persze van produkció,ami elvisel ilyen jegyárakat, de az nem színházi előadás - pláne nem prózai.
Nem vagyok valami vájtfülű teátrum-rajongó. Bűnöm is van: utálom a musicalt. Jelentős ösztönzés, vagy erős fenyegetés tudna rávenni, hogy megnézzem a Macska-kat.
De még a legegyszerűbb előadás is milliókba kerül, mire eljöhet a bemutató. A producerek "nyugaton" is pénzt hajtanak föl - ott főként magánmecénásoktól. De képzeld el, amint a mészarosok invesztálnak egy Wass darabba. Nem tudom az illetőnek van-e színműve - a regényei, meg a versei sz@rok - biztos akadna dramaturgnak vállalkozó a sok fényes tollforgató között.
Mivel a rendszerváltás után az istennek se kerültek elő remekművek, felajánlom: tisztes honorért írok egy darabot az ingadozó középkáderről. Aki tüntetni járt,amíg egy sötét éjjel meg nem látta, hogy világol a karmelita kolostor ablaka: Ő dolgozik! Elszégyellte magát, hogy ő meg csak a kereket köti.
Ja, bocs, ezt Zelk már kitalálta - de mindegy, úgyse emlékszik már rá senki...
2019. december 9. 18:40
Kedves talalom!
A dolognak van egy - nem kicsi - szépséghibája:
"Persze, azt is tudjuk, hogy szinte ugyanazok a nézők járnak a legkülönbözőbb színházakba."
(Karinthy Márton)
http://kozonseg.hu/magazin-cikk/muveszbejaro/71/karinthy-marton-az-almodozo-manager/
Sajnos egyre kevesebb ember engedheti meg magának, az értelmiség tágabban értelemben vett rétegei sem.
2019. december 9. 20:18
1970!
Látom már, hogy kitartóan véded ellenem a "széles néprétegek" jogait - bár szerintem nem ellenem kéne, de ez mindegy.
Hanem: a színház sose volt tömegműfaj: a Kádár-rendszerben sem.(Föl ne hozd az akciókat, mert átéltem - sőt magam is szerveztem párat.)
Azért nem tömegműfaj, mert helyszínhez kötött. A legnagyobb befogadóképességű Víg nézőterén 1200 ember fér el - talán az Operáé közelíti ezt meg. Számold ki, hogy az "értelmiség tágabb értelemben vett rétegei" mennyi idő alatt férnének be egyetlen előadásra.
Ezért azt ajánlanám: az immár nyolc(!) közpénzből fenntartott állami tévékanális egyikén legyen folyamatosan színházi közvetítés a fővárosi és a vidéki színházak előadásaiból. Szerintem vonzana annyi nézőt, mint a magyar foci. A közvetítési díjakból meg jutna valamennyi a teátrumok költségvetésébe is.
Persze, tudom: egy színházi este nemcsak kulturális, társadalmi esemény is. A szünetben találkozni lehet Fontosékkal, az öltözéken le lehet mérni, ki hová jutott.
De talán mégis az a fontosabb: egy színielőadás mit tesz hozzá - vagy vesz el - egy műből.
Anno magam nagyon megnéztem volna Alföldi István a király rendezését - vajon mit tett hozzá, a valljuk meg, kissé már közhelyessé koptatott rockműhöz. Vagy a Pintér Béla társulat Hazám produkcióját. Mindkettő épp most elevenbe vágó mű: a hazaszeretetről, a magyarságról szól. Márpedig ezt a kérdést nem szabad/na átengedni a nyálas siratóasszonyoknak,mint az Ismerős Arcok (nélkülem/nélküled?).
2019. december 10. 9:42
Czékus Lajos
Emlékszem, 2009- ben hallgattam orbán kötcsei beszédét, melyben a legvészjóslóbb terve a művészetre vonatkozott. Kijelentette, hogy a fidesz hatalomra kerülése esetén a művészetnek a centrális erőteret kell szolgálnia. Ezzel a tervével juttatta tudomásunkra, hogy totális elnyomásra, legsötéteebb alattvalói létre számíthatunk.
Csodálkozztam, hogy ennek a beszédnek, és orbán művészetre vonatkozó tervének nem volt visszhangja. Akkoriban még neves politológusok is optimistán nyilatkoztak orbán 20010-es, 2/3-os nyerése után. (Kéri,)
2019. december 10. 17:21
"Egy sincs, aki kikérné magának, hogy olyanok oktassák ki erkölcsből, akik lopnak, hazudnak, csalnak, meglehet, még gyilkolnak is, de mindenki elfordítja a fejét."
Egyértelmű, hogy a színészek, rendezők elleni "erkölcs"-háború a színházak ellen irányul, része a kulturkampfnak. A pályatársaktól elvárható lenne, hogy ez ellen az eltúlzott, gyomorforgató, álszent gyakorlat ellen összefogva fellépjenek!
2019. december 10. 17:37
Kedves talalom!
Lassan már azt érzem, hogy üldözési mániád van:). Eszem ágában sem volt per pillanat ilyesmikre gondolni ("széles néprétegek jogainak védelme", bár fontosnak tartom, főleg manapság), pusztán arra utaltam, hogy a "tele színházak" fogalma nem egyenlő a "sokan járnak színházba" fogalmával. Azt hiszem, hogy a nemrég elhunyt Karinthy Márton igazán kompetens e tekintetben.
Azt ugyan nem tudom, hogy a színház mennyire volt tömegműfaj és mennyire az ma (vagy nem). De emlékszem, amikor iskolával rendszeresen vittek minket a Zeneakadémiára, színházakba, az Erkelbe, volt iskolai hangversenybérletünk, stb. Na, ez már közelebb állt a tömegműfajhoz, arról nem is beszélve, hogy a legerősebb hatása ebben az életkori szakaszban van a kulturális, művészeti szocializációnak.
"Ezért azt ajánlanám: az immár nyolc(!) közpénzből fenntartott állami tévékanális egyikén legyen folyamatosan színházi közvetítés a fővárosi és a vidéki színházak előadásaiból. Szerintem vonzana annyi nézőt, mint a magyar foci. A közvetítési díjakból meg jutna valamennyi a teátrumok költségvetésébe is."
Ezt a gondolatodat szinte meg is tapsoltam, és mondhatom kicsi elégtételt is érzek. Emlékszel, melyik történelmi korban volt ez gyakorlat? Amikor a két csatornán - sőt a rádióban is - egymást érték a kulturális programok, színházi közvetítések, stb. Én akkor gyermekkorú voltam, de jól emlékszem. És azt is pontosan tudom, hogy ez a kor mennyit adott ahhoz, hogy a mi korosztályunk kulturálódjon. Számomra emiatt (is!) undorító és visszataszító annak a kornak a szapulása, főleg olyanok részéről, akik az elmúlt 30 évben - egyéb galádságaik mellett - a totális szellemi sötétségbe taszították a felnövekvő generációkat.
2019. december 10. 22:30
Ne szenvedjetek! Orbán legalább két lépéssel előttetek jár.De az EU és az Oroszok előtt is -"Trójai- faló"esetét ismerve tudja hogy mit csinál.Ha majd Ő úgy dönt csak akkor lesz vége az előadásnak.
2019. december 11. 8:34
Üdv!
Szánalmasnak!
Semmi baj a két lépés előnnyel! Szüksége lesz rá. ha majd tömegek rohannak utána hendikeppből. Nehéz lesz ekkora pocakkal tartani az előnyt, utol fogják érni. Nem lesz egy örömteli találkozás Nagyurunk és a tömeg között. :)))))
Attila
2019. december 12. 17:45
1970! Nincs üldözési mániám: nem vagyok olyan fontos, hogy bárki is üldözzön. Meg is lepődtem,amikor egy kampány után, amelyikben részt vettem az MszP mellett - fenyegető telefonok érkeztek, meg a fiamat kilökdösték a biciklitárolóból, hogy "az a kommunista kurv@ anyád!" Különben is úgy tartom: ha valakinek negyven éves korára nincs ellensége, nézzen körül, csinált-e valamit egyáltalán az életében. Én meg már a második negyvenhez közeledem: remélem, elérem. Csak megértetni szeretném magam. Például Veled. Hogy attól még, hogy tisztában vagyok azzal, milyen békés, nyugodt, folyamatosan gyarapodó életem volt a Kádár-rendszerben, tudhatom: az nem volt jogállam, nem volt demokrácia - és pont emiatt bukott el. Tehát más utat kell keresnünk: nem elég a nosztalgia.
Szánalmasok! Tudjuk: Orbán szerint az EU a szakadék szélén jár. Ő meg két lépéssel előtte...
2019. december 12. 22:15
Kedves talalom!
Az üldözési mániát arra értettem, hogy olyasmit írtál, hogy "ellened védeném a széles néprétegek érdekeit". Holott semmi ilyen szándékom nem volt. Belelátsz már olyasmit is az írásomba, ami abban nincs.
Sajnálom a fiad, de ilyen ostoba és korlátolt emberek mindig voltak, vannak és lesznek. Nem kell az ilyen "szánalmasokkal" foglalkozni. Ellenségei pedig mindig lesznek az embernek.
Látom viszont, hogy még mindig nyomod a mantrát:
"Kádár-rendszerben, tudhatom: az nem volt jogállam, nem volt demokrácia - és pont emiatt bukott el."
Valójában emiatt sajnállak, mert ezt alaposan beletömködték a fejedbe liberális "haverjaid" valamikor a rendszerváltás időszakában, és ez aztán oda jól be is fészkelte magát. Szerinted bármikor itt 1990 óta "demokrácia", meg "jogállam" volt? Vagy ma az van? 30 éve pöffeszkedik itt ez a hatalmi elit, politikai, társadalmi teljesítménye szinte minden mutatóban a kanyarban sincs a Kádár rendszerhez képest (inkább a mínusz sávban van, vagyis visszafejlődés látszik), és mégis él és virul. Sőt, egyre embertelenebbé válik. Miközben Te csak nyomod a mantrát tovább... Gondolkozz már egy picit, könyörgöm!
(Emlékszel Hofi neves mondatára? "Hallotta mama, jogállamban fogunk élni! Igen? És hova kell ahhoz költözni, Géza?":)))
2019. december 14. 11:31