Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

Leváltjuk Rooseveltet.
A Magyar Tudományos Akadémia környékén minden rendben van, a kutatások zavartalanul folynak, az akadémiai intézmények példásan működnek, így aztán Pálinkás Józsefnek az alkotmányozás bagatell munkája mellett maradt még rá ideje, hogy javaslatot tegyen a névváltoztatásra.
[Image]Elképzelem a jelenetet – ül a nagytekintélyű atomfizikus a dolgozószobájában, kinéz az ablakon, elmereng a Lánchíd látványán, aztán tekintete megpihen a Budai Vár impozáns épülettömbjén, vet egy lusta pilantást az álamfő mai és a Viktátor majdani rezidenciájára, aztán tekintete megpihen a tér egyik névtábláján.Hirtelen a fejéhez kap, eszébe jut, hogy ő tulajdonképpen jobboldali elkötelezettségű, és ha ezt nem manifesztálja meggyőzően, akkor a Horn Gyulától kapott kitüntetése marad az egyetlen említésre méltó állami kitüntetése.Okos ember, attól akadémikus, sőt elnöke a többi akadémikusoknak, hát nem kell sokat töprenkednie, a helyzet adja a megoldást, - mi keresnivalója van itten ennek a Rooseveltnek?
Csak a zűrzavart fokozza, hiszen volt ebből a márkából több is, a nép egyszerű akadémikusa meg ahelyett, hogy azon törné a fejét, hogy mi is az a hem-hemoxigenáz-ferritin rendszer, inkább azon töri a fejét, hogy ez a hely itten a Theodore-ról vagy a Franklin Delanoról van elnevezve.
Szerencsére az elnök tudja, hogy ez a hely a ravasz kommunista aknamunka eredményeképpen a magyar katonai dicsőség egyik sárbatiprójáról, Sztálin puszipajtásáról van elnevezve.
Éppen itt az ideje, hogy véget vetve ennek szép példáját lehessen adni a pártos elvhűségnek, hajrá Magyarország, hajrá mogyorók!
Még szerencse, hogy a főpolgármesteri székben olyan ember ül, akinek széles látóköre mellé pompásan illik a névváltoztatások iránti elkötelezettség, - egy amcsi megy, egy amcsi jön, majd iszunk rá egy felest a Prézli téren!
Én ezidáig ugyan úgy gondoltam, hogy az Akadémia elnökének feladata elsősorban az Akadémia működésének biztosítása, akadémikustársai munkájának elősegítése, de mára belső fény és hang meditációval megvilágosodtam, elöntött Buddha békéje, mert beláttam, erre a feladatra egy mindenhez értő szakértő kell, az utolsó magyar poliészter, vagy mi is…
Érdekesek az emberek, a hiúságuk határtalan, így kerülhet aztán egy elismert tudós méltatlan helyzetekbe, csak azért, mert nem tud nemet mondani.
Így kezd el alkotmányozni az atomfizikus, holott az Akadémián belül is minimum ötvenen alkalmasabbak erre a feladatra, így tesz névváltoztatási javaslatot, holott van ott történész zsákszámra, a hatalom meg kihasználja a hiúságát és használja, felhasználja, kihasználja, aztán – ha nincs szerencséje – majd el is dobja…
Merthogy a hatalom meg éppen nem tud mostanában mit kezdeni magával, retteg a népszerűsége elvesztésétől, ezért inkább elővette a Rejtőtől ismert hangszerét, a szimbolát, összecsavarta és most szimbolikus műveket ad elő.
Tereket nevez el és át, alkotmányozgat csendes magányában, meg ha átteszi a ceruzát az asztal egyik oldaláról a másikra, akkor ennek a műveletnek nevet ad, és valamilyen grandiózus terv keretében teszi - már annyi a terv, mint égen a csillag.
A tervek terve a Széchenyi-terv, ennek keretében azt tervezték, hogy a már megítélt uniós pályázatok pénzeit lenyúlják, és lássuk be, a terv már a siker felé tart.
Lehetett volna a magánnyugdíj-pénztárak megmentésére indított akció neve akár Döbrögi-terv is, merthogy a derék magyar nemes vette el Matyitól a libákat ellenszolgáltatás nélkül, hacsak a szerencsétlen libapásztor rojtosra vert fenekét nem tekintjük ellenszolgáltatásnak, de ezt már kihagyták Viktor fantáziadús spin doctorai, sajnos…
Már csak az újratemetések és a zászlóadományozások hiányoznak a repertoárból, de sajnos elfogyott az újratemetési alapanyag, és elfogyott a zászlóselyem is, - na, majd a kínai barátaink biztosan kisegítenek, mintegy melléktermékeként a magyar államadósság finanszírozásának.
Épül szépül Orbanisztán, magyarember boldog, egy Roosevelttel kevesebb, megmutattuk: kicsi a bors de fekete!

:O))))