Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image]Panaszkodik a médiasztár, hogy amikor elegy feleségével vacsorázni, akkor az élmény olyan, mintha egy filodendron ülne vele szemben, ugyanis az asszonyka, akiből lázas igyekezettel, ám kevés eredménnyel akar önálló személyiséget csinálni, gyakorlatilag fényevő.
Bár ezzel kapcsolatos bánatát nem fogalmazza meg a fitness hazai pápája, de az ő felesége is olyan, mint egy kockáshasú giliszta, és ilyen alkattal még sokan dicsekedhetnek a mai médiavilágból.
Eltöprengtem, mi lesz ezekkel a nőkkel, ha megrágja őket kissé az idő vasfoga, de aztán belebotlottam a népszerű énekesnő képébe, melyen máig megőrzött hajlékonyságát produkálja Kasza Tibi műsorában, és megnyugodtam: aki akarja, megnézheti.

Soma Mamagésán is álmélkodik a bulvár, merthogy legutóbbi képéről kiderült, hogy vége van vegetáriánus korszakának, viszont mielőtt magához emeli, megköszöni az elfogyasztott állatnak az életét.
Fene egye meg, ezt én mindig elfelejtem megköszönni a bocinak ott a nokedli tetején, aztán mindenféle köszönetet mellőzve én eszem meg, nem a fene.
Ilyen és ehhez hasonló dolgokon edzi testét, lelkét pedig a magas színvonalú televíziós sorozatokon a magyar úri középosztály azon fele, akinek még van lelke - talán, hogy ne kelljen szembenéznie a valósággal.
De vannak olyanok is, akik szemrebbenés nélkül néznek farkasszemet a nyomorral, az elesettséggel és kiszolgáltatottsággal, megrántva a vállukat: lúzerek.
Merthogy a valóság randa, mígellenben ők olyan szépek, mint liba a serpenyőben, csak nekik nem a tűzhely, hanem a szolárium adja meg a kívánatos színárnyalatot.

Nem öt fillérbe kerül girhesnek lenni, és mire az ember lánya eléri a táposcsirke-állapotot, addigra rengeteg pénzt kidob az ablakon azért, hogy megfelelően sovány legyen, ne kelljen szégyenkeznie a celebekkel való összevetés során - nem is szólva a helyi vállalkozónék öntudatos táboráról.
Persze vannak, akiknek könnyen megy az ideális testsúly tartása - erről írt a hír24 portál – ők a nyugdíjasok azon része, akiknek a nyugdíja százezer forint alatt van és egyedül élnek.
Hetvenháromezren élnek ötvenezer forintnál kevesebből, a nyugdíjasok fele él ötven és százezer forint közötti összegből, és hozzávetőleg nyolcszázezer ember az, aki meg tud élni a nyugdíjából.
A nyugdíjminimum összege évek óta változatlan,  huszonnyolcezer ötszáz forint, ez a számítási alap többféle ellátáshoz is.
Mondjuk, én azért azt a hetvenezer embert sem irigylem, akik ötvenezerből, vagy kevesebből akarják fenntartani emberi méltóságuk romjait, nem vagyok biztos benne, hogy mindegyiküknek sikerül…

És ők még csak a nyugdíjasok, akik azt gondolják, hogy relatív biztonságban vannak, merthogy a postás minden hónapban – jó postáshoz méltatlan módon - egyszer csenget, van kis biztonságérzetük.
Nem tudják, hogy ez illúzió, hiszen a nyugdíj átlépett a járandóság tartományából az adhatóság mocsaras terepére.
De még így is jobb helyzetben vannak, mint azok, akiket semmiféle jövedelem nem illet meg, akiket a hatalom a közmunkáról hablatyolva a munkavállalók körébe sorol, jóllehet, az év túlnyomó többségében a közmunka is csak álom számukra.
Ők a nemzet páriái, és ne hidd, kedves olvasó, hogy itt most a cigányokról beszélünk, mert ugyan ők is ebbe a körbe tartoznak, de ebben társuk sokszázezer nemcigány honfitársuk is, akiket Orbán állama rájuk uszított, mintha ők tehetnének az ország nyomoráról.

Látszólag persze minden rendben van, a legszegényebbek nem a középosztály szeme előtt élnek, az a néhány hajléktalan pedig remekül alkalmas arra, hogy éreztessék velük megvetésüket, esetleg kiéljék rajtuk emberbaráti hajlamaikat, gyermekeik pedig rájuk gyújthassák vackaikat vagy halálra rugdalhassák őket.
Az ország többet költ kutya és macskatápra, mint a szegényeire, és ez meglehetősen elszomorító, mivel a kívánatos állapot az lenne, hogy a szegényember is tarthasson kutyát vagy macskát, és fussa neki a megfelelő oltásokra, de ma a saját gyógyszerei kiváltására is képtelen.
Az anyagi megpróbáltatásokon túl ma magasabb szintre emelkedett a pszichikai terror is, mintha a társadalom kedvét lelné a nyomorultak sanyargatásában.

Érpatakon egy elmebeteg terrorizálja a népet, Ózdon - úgy látszik – egy komplett testületet csípett meg a hülye-légy.
A Népszabadság szerint Ózd önkormányzata olyan kamerákat szerzett be, amelyek lehetővé teszik a közmunkások folyamatos megfigyelését.
A lap írása szerint a képviselő-testület döntése értelmében a kamerákat, illetve a szemüvegekbe épített kamerákat nemcsak a közterület-felügyelet, hanem az ózdi Start programiroda számára is biztosítják.
A munkaköri leírásukban a közmunkások tájékoztatást is kapnak arról, hogy „a munkaügyi eligazításokról és a munkaidőben történő munkavégzésről bármikor hang-, video- és fényképfelvétel készülhet”.
A munkaköri leírást a közmunkára jelentkezőknek alá kell írniuk, és arról is nyilatkozniuk kell, hogy a felvételek további felhasználásához is hozzájárulnak – gondolom, ha azt írják az aláírás helyére, hogy "meg a durva anyád", az közmunka tekintetében kizáró ok.

Elképesztő, utoljára ilyet a szolgaságról szóló történetekben lehetett olvasni, hogy a távollevő gazda feltette egy póznára a szemüvegét, jelezve ezzel, hogy rajta tartja szemét a rabszolgáin, erre most tessék…
Hogy aki ezt kitalálta, milyen torz jellem lehet, azt most nem részletezném, mindenesetre jelzem, hogy a hülyeség elérte a társadalom alsóbb rétegeit is.
Ezidáig a hülyék kormányszinten kerültek felhalmozásra, aki végignéz rajtuk, könnybelábad a szeme és visszasírja a veszprémi ügyvédet, meg a körkörös honvédelmi minisztert, akik csak ostobák voltak, de embertelen gazemberek nem.
És ez még mindig csak a felszín, mert ennél durvább lehet a helyzet a kis, eldugott falvakban, ahol ezekhez hasonló jellemóriások kezében van a hatalom, akik ott, helyben, gyakorlatilag élet-halál urai.
Az ő döntésükön múlik, hogy kap-e enni másnap a várandós anya, a beteg öregasszony, meg a suttyó gyerek a falu szélső házából, akiből – úgy tűnik – nem hogy jogász, de írni-olvasni tudó ember sem lesz ebben a szép új világban, sohasem.

Szóval, baj lesz ebből, és a baj azokat is elérheti, akik ma kemény pénzeket fizetnek azért, hogy girhesek legyenek, mint a kóbor macskák.
Most kellene ezen elgondolkodni, mert eljön az a pont, amikor már késő lesz.
De nem is tudom, kinek címezzem ezt a javaslatot, mert a mai hatalom süket, vak, és érzéketlen, mint a tuskó.
Ha elnézegetem a hatalom krémjét, elkeseredek, ez a krém büdös és barna.
Itt lenne az ideje belátni, hogy belőlük nem lehet felépíteni az ország várát.
Ideje lenne váltani.

:O)))