Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

Agresszív lett a magyar társadalom.


Talán nem is a bűnügyi statisztikákban jelenik ez meg elsősorban, hanem a hétköznapi életben, az egymás közötti viselkedésben, a boltban, a közlekedésben, az utcán.
A helyi rendelőintézet igazgatónője azon töri a fejét, hogy biztonsági szolgálatot foglalkoztat az elszaporodott rongálások és a betegek agresszív viselkedése miatt, merthogy nem a pszichiátrián verik egymást a betegek, hanem a mozgáskorlátozottak verik egymást a reumatológián, ami azért jelzi, hogy nincs rendben valami a közérzetünkkel.
[Image]De ordítoznak az orvossal, verik a pedagógust, verik egymást televízióműsorokban, van, hogy egy-egy banda magával a jelenlétével teszi tönkre egy vendéglátóhely forgalmát, mert senki nem akarja kitenni magát az agressziójuknak.Az emberek többsége bezárkózik és igyekszik kizárni magánéletéből a világot, de persze ez hiú ábránd.
A világ az ordibáló szomszéd vagy a parkolóhelyén a kocsija ablakát beverő kocsitolvaj létével emlékezteti arra, hogy ő is a társadalom része, a társadalom meg pontosan ilyen, és egyetlen szelete sem emlékeztet az ő álomvilágára.
A világ az utóbbi húsz évben igencsak megváltozott, és ezek a változások nem a legszebb tulajdonságainkat hozták ki belőlünk.
A Kádár-kor csendes nyugalma után sokként érte a társadalmat a rendszerváltozás - a csodavárás utáni valóság úgy érte az embereket, mint denevért, ha hólapáttal fejbevágják.
Megindult a harc a hatalomért, pénzért, pozícióért és a harc során sokan teljesen kivetkőztek emberi mivoltukból, átgázoltak mindenen és mindenkin - lekopott róluk az a vékony kulturális máz, amelyet az előző rendszer harminc év alatt kent rájuk.
Megszűntek a társadalomban bevett viselkedési szabályok, a megszólítások körüli bizonytalanságoktól az új politikai pártok identitáskereső durva megnyilatkozásaiig az új szokások azt a képzetet keltették, hogy a demokrácia azt jelenti, hogy mindent szabad, az egyenlőség azt, hogy leordíthatjuk az orvosunk fejéről a hajat ha nem úgy kezel, ahogy mi azt a szomszédasszony instrukciói alapján elképzeltük.
Aztán jött a politika, és rátett még egy lapáttal - a durva parlamenti megnyilatkozásokkal szinte felhatalmazást adtak az átlagembernek, hogy stílusát ő is a politikusok stílusához igazítsa.
Tény, hogy ebben is a társdalom fülkeforradalmi élcsapata járt az élen, a Fidesz honosította meg azt a retorikát, amely az ország elbunkósodását nagyban előremozdította.
Ők mutattak példákat arra is, hogy nem kell figyelembe venni a törvényt, ők ügyeskedtek feltűnésük szinte első percétől, csak akkor még Boss öltönyök "privatizálásával" kezdték, de hamar eljutottak a Néphadsereg Tisztiházának lenyúlásáig.
És hát - sajnos - a szocialista-szabaddemokrata oldalon sem volt mindenki tisztakezű, erről a Tocsik-ügyben érintettek beszélhetnének...
Magyarember meg azt mondta: ezek lopnak?
Akkor nekem is lehet!
Ezek azt mondhatják a miniszterelnöknek, hogy takaroggy?
Akkor én is mondhatom a polgármesternek, hogy köcsög és rá is boríthatom az asztalt esetleg.
Ezek szembeszállhatnak a rendőrséggel?
Akkor én is pofánverhetem a közterületfütyülőt.
Jogellenesen felállított szobor maradhat a helyén?
Akkor én is hozzátoldhatok a házamhoz egy garázst engedély nélkül- úgysem lesz bajom!
Magyarember látnok.
A politikusok meg felelőtlenek.
Viszont a folyamat elrémisztő, ugyanis egyre többen gondolják úgy, hogy önmaguk védelmének dolgát a saját kezükbe kell venni, hiszen az állam nem teljesíti kötelezettségét, nem tudja megvédeni őket.
Sajnos sok esetben igazuk is van, és ez a helyzet vezet el a mindenféle gárdákig, amelyekben egyébként nagyrészt rendes, de tájékozatlan és manipulált embereket haszál fel a politika nemtelen célokra.
Lassan oda jutunk, hogy az utcára kimenni csak kalandtúra keretében lehet és ha beülsz egy vendéglőbe vacsorázni és nem tetszel a helyi kigyúrtnak, akkor lehet, hogy kicsi és rózsás füleid nélkül mehetsz haza - vagy a kórházba.
Ehhez neked semmit nem kell tenned, elég, ha előnytelen a frizurád...
Húsz évvel ezelőtt a szomszédok még a barátaid voltak, odaálltatok a kerítéshez, rátámaszkodtatok és eldumálgattatok kicsit a világ soráról, esetleg egy sörrel is megkínáltátok egymást.
Ma jobban teszed, ha a kerítést fázisceruzával közelíted meg és örülhetsz, ha nem egy maflással kínálnak meg.
Szóval, durva lett a világ, barátságtalan és rideg.
A jobboldal és a kormány azt gondolja, hogy ezen a helyzeten a rendőrök számának emelésével meg a börtönök kapacitásának növelésével lehet segíteni, de tévednek.
Hiszen a rendőrség is olyan, mint a társadalom maga és ameddig a politikus ügyeskedik, a rendőr is ügyeskedni fog, legfeljebb őt letartóztatják és valószínűleg soha nem lesz házi őrizetben, nemúgy mint az, aki a politikusok pénzét fialtatta.
A problémán a jogállam segíthetne, ahol a társadalom nem él állandó izgalmi állapotban tartva, ahol a szabályok kiszámíthatók és mindenkire egyformán érvényesek, ahol az állami tisztségek viselőinek nem kell felfelé pislogva meghozni döntéseiket, hiszen munkájukat csak és kizárólag a jogszabályok szabályozzák - ahol mindenki dolgozhatna és munkájával mindenki el tudná tartani magát és gyermekeit.
Akkor nem kellene az embereket egymás ellen uszítani, és talán vissza lehetne térni ahhoz az állapothoz, amikor az iskolában a gyerekek között nem volt téma, hogy melyik osztálytársuk zsidó, melyik cigány - mert mindenki csak osztálytárs volt, a Jóska meg a Marika meg az Évi.
Ha körülnézünk, sok okunk az optimizmusra nincs, mert a társadalom is olyan, mint egy autó, - egy pillanat alatt totálkárosra lehet törni, aztán a javítása hosszú ideig tart, sok bosszúsággal és költséggel jár és azért soha nem lesz már olyan, mint volt.
Kádárnak húsz év kellett, mire élhető társadalmat teremtett, nekünk az első húsz év a rombolásra kellett, - kell még vagy harminc, mire a társadalom sebei behegednek és létrejönnek azok a finom társadalmi hálózatok, szokások, erkölcsök, melyek egy élhető Magyarországot jelentenek majd.
A gyerekeink kivárják majd...


:O))))