Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image]Obama szerencsés ember volt, ő már megválasztása napján történelmi figura lett, az embernek az ősi vicc jutott róla eszébe:
A halálból visszatérőt faggatja az amerikai elnök:
- Találkoztál Istennel?
- Yes, Mr. President:
- How looks the God?
- Black, Mr President!
- Black?
- Yes, she is...
Fekete és nőnemű, maga a rettenet!
És ezt így gondolta az amerikai fehér választó egészen Obama megválasztásáig, aztán hálát adott az Úrnak, hogy legalább nem nőnemű, majd hozzászokott és beletörődött.
Obama pedig bebizonyította, hogy a bőrszín nem határozza meg a gondolkodást, és tovább folytatta elődei politikáját, ami bizonyos állandóságot, stabilitást  is jelentett abban az instabil világban, melynek labilitását éppen ő és azon elődei okozták, akiknek példáját és politikáját követte.
És most vége Obama elnöki periódusainak, jött helyette valaki más, aki lehet, másként gondolja a világot és benne Amerika szerepét.


Nem politikus, hanem üzletember, nincsenek meg azok az elfogultságai, melyeket elődei az anyatejjel szívtak magukba, nem kereszteslovag, inkább kereskedő, aki a kardot inkább árulni szereti, mintsem használni, és aki ehhez meg kívánja teremteni a megfelelő piacteret.
Nem az egész világgal kíván jót tenni, az ő számára Amerika a feladat, Amerika naggyá tétele.
Merthogy valószínűleg érzékeli, hogy minden győzelemnek beállított vereség vagy patthelyzet dacára az Államok helyzete cseppet sem rózsás, és ha őszinte akar lenni, akkor be kell vallja magának, hogy országa nincs felkészülve a világ új kihívásaira, semmiféle téren.
A világ pedig megváltozott, feléledt Oroszország, felágaskodott Kína, nem lehet nem számolni Indiával.
Afrika és a Közel-kelet ezer és ezer gonddal küzd, melyek szinte megoldhatatlan kihívást jelentenek Európa számára, és látható - ezzel a kihívással Európa jelenlegi formájában képtelen lesz megbirkózni.
Különösen akkor, ha politikáját özönvíz előtti politikai elvekkel hadonászó idióták a földrész politikai és gazdasági szétporlasztásával akarják megoldani, előre borítékolható kudarccal.


Amerikának megvannak a maga gondjai, és nem az első eset lesz történelmében, mikor befelé fordul, és a saját gondjaival foglalkozik, természetesen továbbra is figyelve saját érdekeire a világban.
De talán lezárja a beteges russzofóbia sok évtizedes korszakát, megpróbál modus vivendit keresni azzal az atomhatalommal, mely az ő expanziójával és precíziós bombáival szemben párezer hirosímányi atombombával védekezik, és felhagy a teljesen felesleges provokációkkal.
És talán elfogadja, hogy Kína világhatalommá válik, ha nem ma, hát holnap, és követi India is, ha nem holnap, hát holnapután, és megpróbálja a hatalmi vetélkedőből kizárni a fegyvereket.
Talán.
De lehet, hogy nem így lesz, mert az amerikai politikát sokan csinálják, sokaknak van módjuk keresztbetenni törekvéseinek.
Hogy lesz-e ereje végrehajtani elképzeléseit, vagy felfalják a politikai kompromisszumok, ma még nem látható, de ha a világot csak kicsivel is békésebbé teszi, már imába foglalhatjuk a nevét.
Várni kell türelmesen, mert a politikai lépései fogják megmutatni, milyen ember is Donald Trump, akinek elődeit nem lesz túl nehéz felülmúlni, és náluk több politikai baklövést sem lenne könnyű elkövetni.


Hogy ránk hogyan hat ez a változás?
Ma még ezt sem lehet tudni, annál is kevésbé, mivel a kis országok helyzetét nem nagypofájú vezetőik határozzák meg, hanem a nagyhatalmak - tetszik vagy nem tetszik nekünk, akkor is.
Rossz jel, hogy a mi izgágánk világpolitikai tényező szeretne lenni, minimálisan is Európa vezetője, melytől mentse meg az Úr az öreg földrészt.
A bögölyt a termetesebb teremtmények előbb-utóbb agyoncsapják, de addig nem irigylem magunkat...

:O)))