Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Ez a diákok legújabb követelése, melyet – vélhetőleg – önmaguk szórakoztatásukra találtak ki a tüntetők a Lánchídon, saját maguk és a rendőrök legnagyobb derültségére. Ha a szöveget önmagában nézzük, akkor a követelésnek nincs sok alapja, Ketteske alkatilag mégsem egy Schmuckandor, hiszen köztudott, hogy a rosszindulat lezabálja a delikvensről a húst. Így a Házelnök Úr is karcsú, mint a gazdátlan macska, talán csak kerek fején a turbóbajusz hoz rajta valamit. Bajusz nélkül meg olyan lenne, mint a fürösztött kandúr, úgyhogy további fogyásra serkenteni meglehetősen antihumánus dolog, nem az alkata matt nézzük őt aggódó csodálkozással már évek óta. Ha viszont funkcióját nézzük, merőben más a helyzet. Mint a Parlament elnöke állami főméltóságként a törvényhozást testesíti meg, és ha ezt a parlamenti ciklust nézzük, akkor ennek a Parlamentnek igen sok van a rovásán, amit remélem, majd egyszer a büntetőjog is honorálni fog nekik. Ha rosszindulatú lennék, akkor azt is mondhatnám, hogy ő a főnöke annak a rablóbandának, melyet úgy válogatott ki a Vezér, mint a szemelt rizling alapanyagát szokták, a nemesen rohadt szemekből lettek a tisztségviselőik. Hogy a pénz mit tehet az emberekkel, erre igen jó példa ez a társaság, akik a pénzért és a hatalom illúziójáért elvesztették minden emberi tartásukat, pórázon rángatott majmokká degradálták önmagukat. Pedig ezek az emberek valaha bizonyára hittek mindenféle eszményekben, a szabadságban, az igazságos társadalomban, a demokráciában, - némelyik talán még Istenében is - most ott ülnek, és naponta csúfolják meg korábbi önmagukat. A tisztességesebbjének össze-vissza van vagdalva a képe, mert már hosszabb ideje tükör nélkül tud csak borotválkozni. Mint a zombik, nem néznek se jobbra, balra meg aztán pláne nem, csak nyomogatják a gombokat vezényszóra, egységesen. Ami azt illeti, jó pénzért. Pedig tudják ám, hogy amit csinálnak, az amellett, hogy megalázó, még jogtalan is, merthogy felhatalmazásukat nem arra kapták, amit csinálnak, hanem egészen másra. Ők arra kaptak felhatalmazást, hogy intézzék az ország dolgát négy éven keresztül, megfontolt és szakszerű viták után hozzanak okos törvényeket az ország lakosainak érdekében. Képviselőknek választották őket, ehelyett puccsisták lettek, egy parlamentáris puccs végrehajtói, az egyszemélyi uralom kiépítői, akiket nem ment majd az, hogy személyük csak egy kis fogaskerék volt az önkény gépezetében, mert egy gépezetben minden kis fogaskeréknek helye van. Ha egy is hiányzik, a gépezet már akadozni kezd, ha több, akkor meg megáll. Ez a gépezet nem állt le, a kisebb-nagyobb fogaskerekek forognak szorgalmasan, terv szerint, és kitermelték nekünk a XXI. század magyar diktatúráját. Szokás balról azon tipródni, hogy vajon ez már önkényuralom, vagy majd csak akkor lesz az, ha valamelyik stadionban kell ezt fejünk fölé emelt kezekkel megvitatnunk? Rossz hírt kell, mondjak: Orbán Viktor rendszere vegytiszta diktatúra, melyet alig-alig fékez csak a külvilág. Ha rajta múlna, már a látszatot se őrizné, mert neki nem hiányzik a demokrácia, ő nem szereti ezt a népet, csak használja, kihasználja és lenézi. Nem is csodálom, hiszen ilyen emberekkel van körülvéve, mint az általa kiválogatott képviselők, akikkel szemben egyetlen kritérium volt: a feltétlen lojalitás. Nem, nem az országhoz, mégcsak a kormányzó pártokhoz sem, - a lojalitás mindenkit személyesen Orbán Viktorhoz kellett, hogy kössön. Nem csak a parlamenti képviselőket, de az állam általa kinevezett tisztségviselőit, sőt az államapparátus tagjait is, habár ebben a körben azért már lelhető kakukktojás, de igen csendes tojásnak kell lennie ahhoz, hogy ne vágják a falhoz… Mindenki, aki döntési helyzetben van, Orbán vazallusa, neki köszönheti létét, egzisztenciáját, sikerét vagy bukását, családtagjai biztonságát. De ettől még mindegyikük bűnös, és egyikük bűne sem fog feledésbe merülni. És sajnos - lesz még mit megjegyeznünk, hiszen ezek egyszerűen képtelenek már a tanulásra, elkábította őket saját hatalmuk vélt korlátlansága, meg a gátlástalan erőszakba vetett hitük. Hogy mindjárt a bajuszkirállyal kezdjük, amit a házőrséggel kapcsolatban előad, az maga a rémálom. Fenyegetőzik, megenged magának mindenféle, posztjával összeegyeztethetetlen pofátlan beszólást az ellenzéki képviselőkkel szemben, és láthatólag azt hiszi, hogy azok majd megrettennek attól a szigorúságtól, melynek korlátolt bunkóságát képzeli. Tulajdonképpen roppant nevetséges és szánalmas, csak az a baj, hogy ezek a nevetséges és szánalmas emberek, mielőtt eltakarítjuk őket, állampolgárok százezreinek sorsát, életét, jövőjét teszik tönkre, köztük azokét is, akik még ma is hisznek bennük. Most kicsit azért meglepődtek, kőbe ütközött a kasza, mert szembetalálkoztak olyan fiatalokkal, akik nem hajlandók az általuk elképzelt táncrend szerint bokázni, hanem határozottan kiállnak az elveik, értékeik és érdekeik mellett. De ebből sem fognak tanulni, mert a Vezér beteg ember, és a consigliere sem teljesen épeszű. Legalábbis megnyilatkozásaiból komolyabb pszichiátriai tanulmányt lehetne írni, mint amilyet Semjén, korunk Assisi Szent Zsoltija (assisi, hülyék vagyunk…), a madarak barátja kompilált bölcsességét alátámasztandó. Úgyhogy a diákoknak igazuk van, jó lenne Kövér Lászlónak illetve az általa is képviselt modellnek lefogynia, habár szerintem már késő. Mielőtt a libák költözködnének, a csapat összegyűlik és gyakorolják a repülést. Szerintem nem lenne haszontalan a következő ülésszakon napirendbe iktatni ezt, igen könnyen szükség lehet erre a képességre, ma még csak átvitt értelemben. Holnap? Ki tudja?
:O)))