Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Lemondott Sepp Blatter.
Jól tette, csak nem időben tette.
De még mindig jobban tette, mint Gömöri Zsolt, aki úgy kapaszkodik a pozíciójába, mint Mari néni a libájába, melyet a libaólban vendégeskedő látogató akar a hóna alá kapva kivinni a kapun.
Van az a pénz, amiért erős elhivatottságot lehet érezni a sportélet vezetésére, és van az a befolyás, melyet a sportpályák lelátóin lehet megszerezni.
A mi országunk amúgy is vicces ország, de a sportélete meg egyenesen olyan, mint a kabaré.
Máshol huszonkét játékosra esik egy stadion, nálunk lassan huszonkét stadion esik egy játékosra.
És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a nálunk első osztályban szereplő csapatok máshol a másodosztályú szintet sem ütik meg, ellenben a labdarúgásból tízszer többen élnek, mint ahány igazolt játékos van.
Ezt egyébként mi profizmusnak nevezzük.
Hááát, hacsak a tolvajlás színvonalát nem tekintjük profinak...

Azt idáig is tudtuk, hogy a labdarúgás korrupt, a meccsek jelentős részének komolyabb bundája van, mint egy jegesmedvének, azt is tudtuk, hogy nem mai a probléma, hanem több évtizedes múltra tekinthet vissza, mégis mindenki úgy csinált, mintha az eredményeket komolyan kellene venni, vagy a világtalálkozók színhelyének kiválasztása szigorú szakmai alapon történne.
A dúsabb demokratikus hagyományokkal rendelkező országokban az élsport üzlet, ennek megfelelőek a viselkedésformák is - az adok-veszek, vesztek-nyerek mentalitása a befektetők magánügye, ha nekik ez jó, hát tegyék, az ő pénzük, el is ihatnák végtére is...
Nálunk kicsit más a helyzet, mert az élsportot itt az állam tartja fenn.
Igen, nem támogatja, teljes egészében viseli összes költségét, melyből aztán nagyokat szakítanak a stadionokat építő cégek, a rendezvények szervezői, az adott sportágak körül sertepertélő fotelsportolók, meg a kiöregedett gladiátorok.
Merthogy itt a szponzori pénzek se a teljesítményre jönnek, hanem a politikai, meg az ilyen-olyan más kapcsolatokra.

Ebbe is beletörődtünk, ugyanúgy, mint a FIFA a bundázásokba, meg a rendezvény-bizniszbe, mely egyébként vidáman menne tovább, ha - sejtésem szerint - a Nyugat nem akarná valamilyen módon visszavenni az oroszoktól a 2018-as labdarúgó világbajnokság rendezésének jogát.
Blatter ment, az utódok majd megállapítják a rendezvény odaítélésének szabálytalanságát, volt már ilyesmi olimpiával kapcsolatban is, aztán később sopánkodott mindenki, hogy milyen szemetek az oroszok, miután velük szemben politikai döntést hoztak, a következő olimpiára nem mentek el.
Ez folyik éppen a kitiltások ügyében a nagypolitikában is, először kitiltottak az Unióból meg az USA -ból egy sor orosz potentátot, nemrég az oroszok tiltottak ki nyugatiakat, és  most folyik a nyugati habverés meg méltatlankodás.
Mindenesetre a foci - cirkusz remekül prosperál, a FIFA elnöke lemondott, de ettől még mindenki jól elvan.
A nyugati nagycsapatok reklámértéke magas, a jogdíjak, szponzorpénzek ezután is dőlnek majd a Reálhoz meg a Barcához, a Liverpoolhoz meg az FC Kölnhöz, folyik a játékosok adásvétele aranyáron, a néző is kap valamit a pénzéért.

De nálunk sincs baj.
Nálunk is folyik a pszeudo-foci, amennyiben itt is labdával játsszák, lábbal rugdalják, csak éppen a színvonal, meg a reklámérték éppen nulla.
De kit érdekel ez, amikor dől a pénz a stadionépítésekbe, a cégek az adójukat - amit elvileg közösségi feladatok végrehajtására szedhetne az állam - odaadományozhatják a botlábú gyerekeknek és pióca-jellegű környezetüknek, és nem csak a labdarúgásban.
Előled lopják el a pénzt, hogy kétséged ne legyen.
Ez a sajátos magyar profizmus, merthogy itt a jegybevétel, a jogdíj. a reklámpénz arra sem lenne elég, hogy a szertáros feleségének mosóport vegyenek, hogy ki tudja mosni a mezeket a mérkőzések után.
A magyar labdarúgás most éli aranykorát, mert a mi focibuzi miniszterelnökünk dönti a pénzt az élsportba, gigantomán rendezvényekre feni a fogát, jóllehet lenne éppen mire költeni azt a pénzt, amit pofátlanul erre költ - ellenzéki asszisztálással, persze.

De a legirritálóbb az, hogy ezt a gigalopást a fiatalság egészséges életmódjának előfeltételeként adja elő, miközben a fiatalok túlnyomó többsége nem jut az egészséges és elégséges fehérjéhez, gyümölcshöz.
Helyette bornírt rendszabályokat hoznak az iskolai étkeztetésre, hogy még ott se tudjon a gyerek jóízűen enni, jóllakni - Ceausescu falansztere a példakép, valószínűleg.
A stadionokra fordított pénzből minden iskola mellé lehetett volna építeni - ha már sport - tornatermet - mivel a nagyeszű elrendelte a mindennapos testnevelést anélkül, hogy a feltételeit megteremtette volna.
Minden iskola mellé építhettünk volna sportpályát, öltözővel, zuhanyozóval, és kihasználhattuk volna a közös sportolásból adódó nevelési lehetőségeket, de mi elégedettek vagyunk a lelátón szotyolát köpködő pocakos despotácskával, akit körülvesznek rajongói.
Aki nem tudja, hogy mit jelent a szervilizmus, nézze meg őket.

Kádár azt mondta: a krumplileves legyen krumplileves és ezen azt értette, hogy mindent nevezzünk annak, ami.
A profizmus legyen profizmus, a mocskos rabló meg legyen mocskos rabló, még akkor is, ha állaga leginkább a sűrített tejre - népi nevén Bocigecire - emlékeztet.
Sepp Blatter élvezze szép nyugdíjas éveit - nem tőlünk lopott -, itthon meg adja már össze valaki, hogy mennyi pénzt sikerült ezidáig sport címén kihajigálni az ablakon - alatta persze ott várakoztak a haverok a kifeszített pokróccal.

Aztán vonjuk le a következtetéseket.

:O)))