Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image]
Végre kiderült a trükk, Szájer csak tesztpilóta volt abban a kísérletben, melyben Orbán a vészhelyzeti távozás legelegánsabb módját kereste.
Anya férfi, apa nő, csak úgy füstölt a lefolyócső, mikor a magyar Conchita Wirsli nagy megszorultságában lecsúszott rajta, hátizsákjában az anyaggal, mely általában vidámmá tette estéit, de jelen esetben csak élete megkeserítéséhez járult hozzá.
Viszont a feladatát teljesítette, megbízója számára egyértelműen kiderült, hogy a füstölő gatyaszár még azok számára sem kellemes, akik számára a gatyában tárolt koronaékszerek nem töltenek be  pótolhatatlan identitásképző szerepet.
Ami fáj, az fáj.
A teszt elkésett, a Tévedhetetlen és Emberfeletti eltaktikázta magát.
Azt gondolta, hogy a Néppárt a már megszokott módon még néhány évig töketlenkedik, de nem számolt azzal, hogy akiknek rendszeresen a küszöbjére szart, azok egyszer elfelejtik produktumát kikerülni és fintorgás helyett belelépnek, ezért aztán megmérgesednek.
Tulajdonképpen számíthatott rá, amikor ellenfeleit hülye mamlaszoknak, anyjukat bárcabitorlónak, feleségüket lotyónak, gyermekeiket meg kis faxkalapoknak becézte, hogy előbb-utóbb elszakad a cérna, csak azzal nem számolt, hogy éppen most fog bekövetkezni ez az előbb.
Utóbb még majd megbánja persze, de ezt soha nem fogja beismerni a faluvégi magyar macsó archetípusa, a kocsma réme, a mazochista nők bálványa, a két lábon járó magyar polihisztor, a mi Leonardo da Pincsink...

Az ereszcsatorna kiesésével egyetlen járható út maradt, azon se járni kell, hanem repülni, ebben pedig egyébként is nagy - merjünk nagyot repülni, hiszen csak csapkodni kell a kezeinkkel, otthon ez már hányszor bevált!
Persze Brüsszelben még a levegő is más, ott Soros - magyar hangja Gyurcsány Ferenc - szabja meg az összetételét, emiatt a landolás kissé keményre sikerülhet, de nem reménytelen, hiszen a pálya talaja  arra való, hogy legyen honnan feltápászkodni.
Maradt tehát a kilépés az ablakon, és itt kissé magasabbról kell megoldani az aláereszkedés feladatát, mint az Alaptörvényt formába öntő ereszhuszárnak kellett volt.
A helyzet most olyan, mint a vonatkozó viccben a százemeletes felhőkarcoló tetejéről kiugró koma helyzete, aki a hogylétéről érdeklődőknek a harmincadik emelet táján bátran felelhette: Még jól vagyok!
Persze a kommunikációban ismét győzni fog a Fidesz, Orbán meg olyan, mint az agresszív kismalac a viccben, mikor pofáraesik a bicikliről: Kuss! Én így szoktam leszállni a bicajról!
Már látom lelki szemeimmel a falvak kissé molyrágta szépségeit, akik örökké fiatal lelkük összes szerelmét a politika iránt feltámadt érdeklődésükkel ötvözve tudatják az emberiséggel, hogy éppen ideje volt kilépni ebből a moslék-frakcióból, mely csak lekötözte a mi egerészölyvünk szárnyait, majd keresünk magunknak új fészket, ahol megbecsülik a Nagy Turult, a Világ Megváltóját, a Mi Urunkat!

Nagy kár, hogy a számításba jöhető fészkek a legszélső ágakon találhatók, onnan ki se kell lépni, jön egy kis szél és lepotyoghat a szerencsétlen gatyásölyv, aki ott talált menedékre arra a kis időre, mielőtt átvenné a világ feletti irányítást.
Persze azért ne feledjük, ügyes azért Nemzetünk Megváltója, lehet, vakcinaügyben kapott még két olajkutat meg egy rizsföldet a Távol-Keleten, a bátor százharminchárom meg bármikor nekimegy fejjel a falnak, hiszen Orbán megmondta: nem vakok ők, csak bátrak.
Orbán már megbukott.
Megbukott itthon is, megbukott Európában is és a világpolitikai színpadról is sikerült  beleugrania a süllyesztőbe.
Hívei még nem tudják, hiszen még nő a szakálla, meg a körme, de a már nincs körülötte levegő, amit kapkodhatna, és egyre büdösebb is.
Tudom, most a politikai korrektség jegyében azt kellene írnom, hogy de sajnálom, hogy az ország hajdani reménysége, a hajdani fiatal demokrata ide jutott, de valahogy nem visz rá a lélek.
Pedig én még Ceausescut is megsajnáltam a fallal a háta mögött.
Igaz, ő kevesebb kárt okozott népének...


:O)))