Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Olyannyira gazdag, hogy veszni vagyunk képesek hagyni az ajándékba kapott pénzt, mert vannak fontosabb dolgaink is, mint, hogy ezekkel a pitiáner összegekkel bíbelődjünk. A HVG által megszólaltatott szakértő szerint el fogjuk veszíteni a még le nem hívott, több ezermilliárd forint uniós támogatás jó részét, ha a kormány nem vezet be „rendkívüli állapotot” a pénzek kiosztását és felhasználását irányító rendszerben. A Vezér 95 százalékos lehívhatóságot vizionált, ezzel szemben a hetvenet sem nagyon fogjuk elérni, ha nem történik viharos gyorsasággal valami, márpedig – ahogy a magyar állam jelenleg működik – azon kívül, hogy a pénzek célbajuttatásával foglalkozó intézmények névtábláit és vezetőit lecseréljük, nemigen fog történni semmi. A következő 3,5 évben 5500 milliárd forintot kellene még kifizetni abból a 8 ezermilliárd forintból, amit az Európai Unió elérhetővé tett Magyarország számára a 2007-2013-as, uniós költségvetési ciklusban. A pályázati pénzekre jövő év végéig kell megkötni az összes szerződést, majd azt követően két évünk lesz arra, hogy ténylegesen fel is használjuk az összeget. „Amit viszont nem tudunk felhasználni, az EU-nál marad” – írja a hetilap. Nekem bőven elég lenne, ami ottmarad, jelzem az ország három legelmaradottabb megyéjét is fel lehetne virágoztatni ebből az összegből, csak tudni kellene felhasználni. De nem tudjuk. Nem tudjuk, mert nem találunk megfelelő célokat, nem vagyunk képesek bekapcsolódni a nemzetközi munkamegosztásba, nincs fantáziánk, ezzel szemben lassan már nincs libaúsztatónk sem, amelyből élményfürdőt lehetne varázsolni - a libák legmélyebb bánatára. A városközpontokat már újjáépítettük, viacolorban úszik az ország, merthogy mi adunk a magas minőségre - most kell még két év, míg jó magyar szokás szerint a szép terek lerohadnak nullára, akkor majd lehet megint pályázati pénzekre utazni, talán. Hiába is végezhetik munkájukat gyermekeik luxusóvodai elhelyezése után a kormánytisztviselők kisimult lélekkel, nyugodtan, békésen, Vezérünkre függesztett tekintettel, mégsem megy valamiért a dolog. Igaz, a szoci kormányok idején az uniós pénzek lehívásában előkelő helyezésünk volt az érdekelt országok között, de hol van az már? Valami homokszem kerülhetett a gépezetbe, lehet, talán mégsem elég a párthűség egy ekkora rendszer hatékony működtetéséhez, talán nem elég gyönyörű, távlatos terveket álmodni? Lehet, esetenként a piszlicsáré aprómunkával is kellene foglalkozni? Most tart ott a dolog, hogy felvetődött: a kormányzatnak rendkívüli állapotot kellene bevezetnie a pályázatok elbírálásánál és kifizetésénél, mivel – állítólag - a rendszer elérte teljesítőképessége korlátait, a még le nem hívott 5500 milliárd kifizetése viszont össztársadalmi érdek. Mivel a rendszer radikális átalakítása 2014-től oldható csak meg, az idő szorításában a gyorsítás külső beavatkozást, erőforrás-bevonást tesz szükségessé – nyilatkozta a MAPI vezérigazgatója. Szóval ez magyarra úgy fordítható le, hogy van egy mozdony, mely behúzhatná a magyar gazdaság vonatát Félázsiából Európába, ezt a mozdonyt ehhez fel kellene fűteni, van szén, melyet be kellene lapátolni a szerkocsiba, mert magától egy istennek sem akar belelapátolódni. Az idő sürget, ezért aztán most létrehozunk majd egy külön Nemzeti Lapátolászati Hivatalt, egy Magyar Lapátolási Tudományos Kutatóintézetet, létrejött a Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottság, és majd ha lesz idő, akkor megvizsgálja tehetséges kormányunk azt az igazán elhanyagolható kérdést is, hogy ki a franc fog itt lapátolni? Merthogy amikor a Vezér kormányra került, akkor első intézkedései között szerepelt a már elbírált uniós pályázatok kifizetésének azonnali leállítása. Szerintem mélységes csalódást okozhatott, mikor rájölt, hogy ezekkel a pénzekkel nem lehet úgy szórakozni, ahogy a mi tahófalvi Csekonicsunk szeretett volna. Aztán ugye az unortodox gazdaságpolitika elvette az időt attól, hogy ezekkel a dolgokkal érdemben és hatékonyan foglalkozzanak, mellesleg a szakemberek jelentős része is világgá lett zavarva és jöttek helyettük az ifjú hitéleti közgazdászok. Ők azt hitték, hogy a tempó, melyet diktálnak megfelelő - mostanra kiderült, hogy nyakig ülünk a bajban. Az összeg, melyről itt szó vagyon, a magyar GDP 20 százaléka felett van, visszaadni az Uniónak olyan mértékű ostobaság lenne, amilyenre csak szeretett Vezérünk lehet képes. A szakértő javaslata az, hogy fel kellene állítani a támogatási alap terhére egy árnyékszervezetet az állami szervezet mögé, melynek hibafeltárási és javaslattételi feladata lenne. A szakértő nagyon udvarias, mert nem azt mondja, hogy zavarjátok világgá ezt a szerencsétlen bandát, aki most ezt a kérdéskört kezeli, pedig ez lenne a leglogikusabb lépés, hiszen az elmúlt két év során csődöt mondtak és ennek Magyarországon kívül mindenhol ez lenne a következménye. Hangsúlyozom: egy működő rendszert örököltek, mely szép eredményeket ért el, és amelyre egyetlen szó vád nem hangzott el, hogy pártérdekek mentén osztogatta volna a támogatási lehetőségeket. Ma már mindegy, az a lényeg, hogy a Vezér álma nyugodt, minden területen az ő megbízható emberei ülnek - a szakértelem meg - mint tudjuk – bolsevista trükk. Hát így jártunk, pedig ez az összeg valóban teremthetett volna munkahelyeket, fejlődést, jövőt. Így meg talán azt is szerencsének könyvelhetjük el, ha nem lesz az Orbándúlás végére olyan az ország, mint a Jurassic-park, talán meg tudunk állni valahol a kerék feltalálása környékén a visszafejlődésben.
:O)))