Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Vonul a május elsejei menet, a felvonulók kórusban harsogják a szakszervezet által kiadott jelszót: Európai béreket stadionok helyett!
A menet a Dózsa György út és a városligeti fasor kereszteződésétől vonul a Városligetbe. A tüntetést a Magyar Szakszervezeti Szövetség és az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés mellett a Százezren az internetadó ellen, a 60ezren a MAGÁN nyugdíjukért, illetve az Új Magyar Köztársaság Facebook-csoportok szervezik, de csatlakozott hozzá a Szolidaritás Mozgalom és a Civil Női Kormány nevű szerveződés is.
Mint írják, elég volt Orbánék felelőtlen politikájából.
Ne szórják a pénzünk presztízsberuházásokra, miközben már a középosztály is lecsúszik.
A tüntetés után páratlan lehetőségként találkozni lehet a rendszerbontó népszavazás kezdeményezőivel, Vajda Zoltánnal a „60ezren a MAGÁN nyugdíjukért” csoport vezetőjével, valamint Gulyás Balázzsal és Lattmann Tamással is.
Én a Civil Női Kormányra lennék kíváncsi, van arrafelé sok kedves ismerősöm, ott biztosan kapnék sört meg virslit!

Székely Tamás, a Magyar Szakszervezeti Szövetség alelnöke kiemelte, hogy szövetségük mögött több mint kétszázötvenezer tag van.
Szerinte a tüntetésük megmutatja majd, hogy ez az az erős szakszervezet, amelyik képes kiállni a dolgozókért. 
A szakszervezet elnöke, Kordás László elmondta, hogy egy tízezres létszám jelentene akkora kritikus tömeget, mellyel a követelésük megfelelő súlyt kapna.
Hacsak úgy nem…
A civilek – mint képviselőjük elmondta - hosszú ideje foglalkoznak a szegénység enyhítésével, és úgy vélte, Magyarországon jelenleg komoly megélhetési válság van.
Szerinte ez az Orbán-kormány miatt következett be, mivel a visegrádi négyek közül egyedül Magyarországon nőtt a szegénység 2011 óta.

Az MSZP is vidám majálist szervez - lesz csocsó, trambulin, gyakorolják az arcfestést, meg még sokféle egyéb játék, itt a piros, hol a piros, miegymás.
A DK a Közlekedési Múzeum előtt tartja majálisát, Gyurcsány beszél délben.
Fodor Gábor Fodor Gábornak maszkírozott élő szoborként, arannyal lefújva idegesíti a felnőtteket, miközben gyermekeik ijedtükben eleresztik a lufijaikat, melyek vidáman szállnak az ég felé.
Biztosan ott lesz még valahol a Ligetben egy nagyobb bokor alatt Thürmer is, de az is lehet, hogy ő majd a Budapesti Nemzeti Majálison vesz részt a Hajógyári-szigeten.
Ezt a rendezvényt a Fidesz hozta létre 2003-ban, hagyományteremtő szándékkal, jól sikerült.
Ma Vonát zigizik itt hívei…
A Fidesz majálisát nem lehet felfedezni, legalábbis nekem nem sikerült, úgy látszik, munkástagozatukat valahová elpakolták, oszt így hirtelen nem találják.
Viszont lesz légi és aszfaltshow a belvárosban, nehogy túl sokan verődjenek össze a Ligetben...
Szóval, olyan majdnem minden, mint régen volt, csak kicsit mégis más az érzés.
Régen ez a munkásság ünnepe volt – mondjuk így, mai terminológiával, hogy a bérből és fizetésből élők ünnepe.
A felvonuláson nem volt semmiféle megosztottság, együtt vonult az orvos és a géplakatos, a Csepel Művek és a Duna Termelőszövetkezet, aztán a közösségek külön-külön tartották a majálisukat, söröskorsókkal bomlasztva az elnyomó rendszert – este meg jött a Felvonulók kérték.
Ma a felvonulás első soraiban kistőkések menetelnek, akiktől a nagytőkések egy Quaestor nevű cég közbejöttével ellopták a tőkét, Marx hemperegne a röhögéstől, ha látná.
Utánuk szorosan felzárkózva, vörösre festett körmökkel a Műköröm Művek dolgozói következnek, őket követik a civilek, akik az úri középosztály lecsúszásán sopánkodnak, majd a saját pénzük érdekében forradalmárok követik őket.

Régebben a szakszervezetek hívták utcára az embereket, akiknek egy része azt mondta, hogy egzisztenciaféltésből vitte a vörös zászlót, - lesz ma vörös zászló egyáltalán? - de azért a virslit meg a sört is elfogadta…
Ma – ahelyett, hogy egy helyszínen gyülekezne mindenki, külön-külön beszélnek az összefogás szükségességéről, majd harcos, ám szánalmas erődemonstrációjuk után elpillednek a sörsátorban.
Hát, ne legyen igazam, de ebből osztályharc mostanában nem lesz.
Pedig lehetne éppen miért harcolni, hiszen az Orbán-éra büszkesége, a közmunka például olyan, hogy hajdan Amerikában, a déli államokban némely gyapotültetvényen a rabszolgák különb helyzetben voltak, mint a mai közmunkások.
Ha valamiért, akkor ma azért kellene harcolni, hogy a minimálbér érje el a létminimum összegét és hogy a közmunkás se kapjon ennél kevesebbet – mondjuk az év tizenkét hónapjában.
Hogy nincs erre pénz?
Dehogy nincs, csak rossz az elosztása, meg talán az Unió milliárdjaival is lehetne célszerűbben gazdálkodni.
De lehetne éppen tiltakozni a kétkezi munkás gyermekeinek hátrányos megkülönböztetése ellen, az oktatási rendszer szegényeket sújtó rendelkezései ellen – ezer és ezer ok van a tiltakozásra.
De ez úgy nem megy, hogy állandóan engedjük magunkat megvásárolni.
Meg halálbüntetéssel és Illatos úti hordókkal etetgetni, hogy eszébe ne jusson valakinek a hatalmat elszámoltatni, megkérdezni tőlük, hogy tolvajbanda, hol a lé?
Hova lett a nyugdíjra félretett pénzünk, hova lett a lakásunk, a megélhetésünk, miért kell az ország harmadának éhezni, hova lett félmillió magyar munkavállaló?
Erről kellene szólnia a munkásünnepnek, a szolidaritásról meg az egymás és az ország iránt érzett felelősségről.
De ma nem erről szól, hanem a vidám családi kirándulásról, meg a kis és nagyobb megalkuvásokról, tehetetlen szakszervezetekről, egoista társadalomról.

Hát éljen május elseje, a söröskorsó mellett azért gondolkodjunk el arról, hogy jól van-e ez így…

:O)))