Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Egymásra találtak. De hiszen ez majdnem törvényszerű is, hasonló a hasonlónak örül, így aztán a Vezér is megtalálta a maga számára a legmegfelelőbbet, aki ugyanolyan, mint ő csak egy léptékkel lejjebb. Aki úgy vigyáz rá, hogy mindenkinek tudnia kelljen: Itt megy a Mi Kincsünk, értéke felbecsülhetetlen, láthatjátok saját szemetekkel, hiszen ott áll mögötte a testőr, aki csak értékes személyek mögött szokott állni, hát ebből is tudhatod Untermensch, hogy ki vagyok én! Kivagyok… Nevezetesen pofázni nagyon tud, míg az eredményesség az ugye nagyban függ a zord és kegyetlen külvilágtól, meglehetősen esetleges és inkább csak propagandaszinten létezik. A dandártábornok bukott, mit hajdan Rottenbiller,  Úgy járt, mint a liba, amelyik gyanútlanul sóért kopogtat be szomszédjához, a rókához. A dandártábornok megszegte szakmája szabályait és mozisztár akart lenni, - főnöke mellényzsebéből kikukucskálva a médiát etette saját nagyságának méltatásával. Pedig jobban járt volna, ha szép csendesen meghúzódik és másokra hagyja rohambrigádja magasztalását, de ő nem bírt magával és kihívta a sorsot. A büntetés gyors volt, majdnem olyan gyors, mint amilyen az általa irányított szervezet, a média és a bloggerek pillanatokon belül szedték ízekre a nyilatkozatát, mellyel önmagát tette nevetségessé. A dandártábornokról ugyanis kiderült, hogy hazudott - nem kicsit, nagyot, hogy a klasszikus szavaival éljek - a szíriai túszdráma kapcsán. Melyről kiderült, hogy nem dráma, az elfogottak nem túszok, hiszen szabadon engedésük fejében senki az égvilágon semmit sem kért, az óramű pontosságú túsz-szabadítási akció abban állt, hogy aki kinyitotta a cellájukat (?) és kezükbe nyomta annak kulcsát, az ránézett az órájára és figyelmeztette őket, hogy ha sietnek, még nyitva van a sarki gyorsétterem. A dandártábornok fényezte magát, de úgy járt, mint a háziasszony a rézküszöbbel – annyi Sidolt öntött magára egyszerre, hogy az rászáradt. Most aztán dörzsölgetheti magáról a trutyit, sehogy nem akar fényesebb lenni a helyzet, de az ő reputációja sem. Pedig már mindent kitaláltak, helyettese nyilatkozott, hogy micsoda bonyolult tárgyalások vezettek a foglyok kiszabadításához, hogy vasárnap déli óráktól már a Terrorelhárítási Központ (TEK) kizárólagos felügyelete alatt van a Szíriában augusztus 13-án elrabolt három magyar állampolgár, aztán, hogy hazahozták őket, majd a tudósításokon mutatták a TEK emberét, amint vigyáz a három turistára, amint beszállnak a TEK kocsijába. Éppenhogy csak nem hasaltak az út két szélén a dandártábornok rettenthetetlen harcosai, felkészülten várva, hogy Asszad szíriai elnök vagy a fenetudja ki hasoncsúszva megközelítse és megsemmisítse a damaszkuszi városnézőket, mert mi megvédjük a magyarembert! Mi egyetlen magyar állampolgárért is a térségbe vezényeljük a Hapci repülőgép-hordozót, a Hófehérke romboló kíséretében. A történet egyébként ezer sebből vérzik, átlagos felkészültségű állampolgár úgy is szemléli, mintha a Jóban-rosszban egyik epizódja lenne, de mit keres ebben a történetben a TEK és legfőképpen mit keres itt a dandártábornok? Tulajdonképpen minden megmozdulása kárt okoz a magyar államnak, az általa vezetett szervezetnek, mely mégiscsak egy komoly szervezet illene, hogy legyen, erre kiderül, hogy a tradicionális magyar operettet mostanság a TEK színpadán játsszák, - van benne a dandártábornok belépője, a Vezér és a dandártábornok duettje és a finálé, a nézősereg meg mosolyogva tapsolja a délceg bonvivánt, a mi XXI. századi Bóni grófunkat. Már csak a Fidesz szóvivője hiányzik, vele meglenne Gabika grófnő is - mecsoda kár, hogy most el van foglalva a nyugdíjak megkurtításának cáfolatával, annyi nektek nyuggerek! Nehéz a helyzet, ezt nem vitatom, hiszen a gázóraszerelőkkel szájkaratét folytató, majd két nap múlva a TEK kommandósai által földretepert szerencsétlen elleni küzdelem idegmunkája sokat kivehetett a dandártábornokból. Így következhetett be ez a mostani kirívóan szerencsétlen helyzet, mikor egyet kell értenem a Jobbikkal, nyilaséknak igazuk van ugyanis abban, hogy egy rendőrnek sem egyenruhában, sem gatyában nem dolga, hogy minősítsen egy parlamenti pártot, mint tette ezt a dandártábornok, miközben Egyeskét öntestével oltalmazta, Kőszegen. Mint ahogy a büdösbunkóság minősített esetének tartom azt is, hogy a TEK munkáját bíráló politikusokat is minősítgeti és vindikálja magának azt a jogot, hogy kijelenthesse, hogy nem érdekli a véleményük, melyet mellesleg nem is neki szántak egyébként, hiszen ő politikailag egy senki, ő az állam kutyája – megengedem, pitbullja – de a politikusnak nem ő a vitapartnere, hanem a másik politikus. Nem veszélytelen ez a mentalitás, hiszen ugyanolyan szociopata személyiségjegyeket mutat, mint főnöke, ugyanolyan küldetéstudatos és szerepzavaros, mint a Vezér, meglehet, egyelőre talán még nem lop gátlástalanul, megelégszik azzal, amit a húsosfazékból rá jut. Kedves antipatikus személyiségjegyekre enged következtetni az is, ahogy elődeiről a nyilvánosságnak nyilatkozik, ez is olyan viktoriánus dolog: amit ők csináltak az mind rossz, én meg vagyok a gőzmozdony! Ilyen emberre nem lenne szabad rábízni az ország biztonságát, az ilyen ember nem nőtt fel a feladathoz, megmaradt kisalnizva is annak, ami: egy törekvő és önmagát sem kímélő végrehajtónak, elsőosztályú kommandósnak, esetleg testőrnek, habár ahhoz intelligencia, a feladat iránti végtelen alázat és önkontroll kell. A dandártábornokkal elszaladt a ló, hibát hibára halmoz, miközben lehet, hogy emberei kiképzését remekül szervezi és irányítja. De nem az ő dolga, hogy politikailag értékelje, hogy a Jobbik vagy a jobboldal rohamcsapatai mekkora veszélyt jelentenek a demokratikus államrendre, különösen nem akkor, amikor éppen hülyét csináltak belőle is veszélytelenék, minek következtében a rendőrségen – és igen, rajta röhög az ország, merthát lássuk be: van abban valami vicces, ahogy a Csorda elbújócskázgatott a hős túsz-szabadítókkal, akiktől egyébként felrobbanthatták volna akár az Országházat is. A dandártábornoknak még sokat kell tanulnia. Vegyük úgy, hogy ez egy jó lecke volt számára, és reménykedjünk, hogy még elég fiatal ahhoz, hogy tanulni tudjon belőle. Meg kellene tanulnia például, hogy ő nem a Vezér csicskása, nem egy (golyóálló) bugyivillantó celeb, hanem az ország biztonságáért felelős egység parancsnoka, egy rendőrtábornok, akitől nem vár senki bulvárszereplést, hazudozást, önfényezést, csak tisztességes, felkészült, hatékony és eredményes rendőri munkát a saját posztján, a Rendőrség kötelékében. Ő nem a „Leibstandarte Orbán Viktor” vezetője, ezt jó, ha megjegyzi, mert ha ezt a szerepfelfogást vallja, annak nagyon csúnya vége is lehet, tudnának erről sokat mesélni a budapesti fák. Egyébként, ha azt teszi, ami a dolga, akkor kívánjunk sok sikert a munkájához.
:O)))