Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image]


A konteó kifejezés az angol "conspiracy therory" - összeesküvés-elmélet kifejezés rövidítése, melyben annak kiötlője magyarázatot próbál adni a közélet egyes nehezen érthető, vagy titkolt történéseire.
Konteó van száz és ezer, igazságuk nemigen bizonyítható, legfeljebb csak utólag, a feltételezett szándék valóra válása után, de az emberiség már csak ilyen kíváncsi népség, szereti megérteni a történéseket, és ha nincs valós, de legalábbis hihető magyarázat, akkor be akar kukucskálni a színfalak mögé.
Ha erre nincs módja, akkor addig spekulál, ameddig nem talál valamilyen számára is elfogadható magyarázatot, még ha konkrét bizonyítékok elmélete helyességére nem is állnak rendelkezésre.
Összeesküvés-elmélete jóformán mindenkinek van, csak nem mindenki hirdeti azt egzisztenciális vagy egyéb megfontolásokból, de a jelentősebbeket azért általában ismerjük. Tudunk azokról, akik abban hisznek, hogy a világot a zsidók irányítják, esetleg a Bilderberg-csoport, a levegőben szálló repülőgépek kondenz-csíkja pedig tudatmódosító anyagokat permetez a fejünkre, vagy éppen a koronavírust, mely az emberiség felesleges részének kiirtását szolgálja. 
Mindenképpen titkokról beszélünk, vagy olyan dolgokról, melyekről a szokványos magyarázatok nem mindenkit győznek meg, ami nem is csoda, hiszen évtizedek tanulása kell ahhoz, hogy egy ember többé-kevésbé megértse a Golf-áramlat időjárásra gyakorolt hatását, hát még azt, hogy mi lenne a következménye annak, ha az áramlat iránya megváltozna, és hogy miért is változhatna meg, ha megváltozhatna egyáltalán.
Az ember fél az ismeretlentől, szeretné a világot leegyszerűsíteni, de ez nem mindig sikerül, merthogy a világ nem egyszerű, inkább egyre bonyolultabb és összetettebb rendszer, melynek elemei nem minden esetben illeszkednek az elképzeléseinkhez.
A konteók egy része a politika területén virágzik, ennek egy kis kertecskéje a magyar belpolitika sívó homokján ad termőföldet a színes virágú összeesküvés-elméleteknek, melyeket hirdetőik természetesen igaznak vélnek, csak éppen az igazuk bizonyításával vannak nehézségeik, mint ahogy az én kis konteóm sem biztos, hogy teljes mértékben igaz,  de akár részben, vagy a maga teljességében igaz is lehet, függetlenül attól, hogy ez véleményem szerint kedvező vagy sem az általam preferált politikai oldal számára.


Nézzük hát a dolgot konkrétan, már amennyire egy konteó tekintetében konkrét dolgokról beszélhetünk.
Azt gondolom, hogy a Fidesz névre hallgató Orbánviktor mindent megtesz azért, hogy hatalmát a 2022-es választások után is  szinte bármi áron fenntartsa, hiszen pontosan tudja, hogy a hatalom átengedése ellenfelei kezébe az ő politikai végét jelenti, egy számára elképzelhetetlen esetben akár személyes szabadságának végét is.Tudja azt is, hogy számára kedvezőtlenül alakult a bel és külpolitikai környezet, és nem az a rabló, aki tétlenül várja, hogy a csuklóján kattanjon a bilincs, nem egy mártír-típus.
A helyzetre úgy készül fel, hogy egyrészt feltőkésíti a Mészáros Lőrinc és házatája névre hallgató Orbánviktort, zsoldosaival és vazallusaival megszállja az állam stratégiai pontjait, minden létező pénzt besöpör valamelyik zsebébe és erősen reménykedik abban, hogy ellenfelei nem találják meg az itt-ott elásott pénzeket.
Emellett bízik abban, hogy egyetlen ellenfele sem akad, aki olyan gátlástalan lenne, mint ő, merthogy ő nem szeretne erőt látni magával szemben még a távoli kanyarban sem.
Számára az ideális ellenfél a doktriner, széplelkű liberális, aki bízik abban, hogy a hiénából vegánt tud nevelni, a BMW macsó lovasából bringásbarát demokratát, olyat, aki két ütésváltás között a pitypangra borítja két óvó kezét, szét ne fújja a szél a szépséges termést.
Ebből a  típusból a demokratikus oldal dús készlettel rendelkezik, kik zömében azzal vannak elfoglalva, hogy könnyes szemekkel méltatlankodnak mikor kiderül, hogy ellenfelük a bicskát kezében nem a rózsák aktuális metszése céljából tartja.Általában ott követjük el a hibát, mikor azt próbáljuk megfogalmazni, hogy milyen politikai vezetőre lenne szükségünk, mert elveinkkel ellenkezik, hogy olyat jelöljünk meg, akinek a nagybátyja a Börzsönyben ropogtatja a makkot, merthogy ő a vaddisznó unokaöccse, de azért ha hirdetni nem is kell, tudni nem árt, hogy erővel csak erőt lehet szembeállítani.


Orbán ezt pontosan tudja, mint ahogy az összes egyeduralmat megvalósító zsarnok tudta Hitlertől-Sztálinig, utóbbi meg is érdeklődte, mikor a  római pápa tiltakozott valami ellen, hogy tulajdonképpen hány hadosztálya is van Őszentségének? 
Vezérünk felmérte a vele szemben felvonultatott kínálatot, és - gondolom - nem azt vizsgálgatta, hogy ki a legveszélyesebb rá nézve, hanem azt, hogy ki lenne számára a legkedvezőbb ellenfél.
Eleve kiesnek azok, akiket valószínűleg ő küldött - mint kiderült, őket a választói bölcsesség is kiszűrte.
Gyakorlatilag három kihívó-jelölt maradt.
Közülük Dobrev Klára szinte emészthetetlenül nehéz falat, hiszen felkészültségét vitatni nem lehet.
Politikailag - gazdaságilag pontosan tudja, miről beszél, háta mögött pénz is van, bizonyára van egy gazdasági kör is, melynek tagjait irritálja a telhetetlen  kisgömböc gazdaságpolitikája, voluntarizmusa, tolvaj és nepotista tempói.
Adott esetben még a Fidesz berkeiben is akadhatnak támogatói - nem minden jobboldali gazember, aki nem szeret széllel szemben pisilni, ugye...
Dobrev Klára személyes motiváltsága sem elhanyagolható, valószínűleg nem felejtette el a 2006-os puccskísérlet estéjét, mikor gyermekeire golyóálló mellényt kellett adni, nem felejtette el a rengeteg megaláztatást, melyet családilag el kellett szenvedni, és bizonyára az sem tetszik neki, mikor Gyurcsánynéként vagy a bolgár tehénként emlegetik kulturált fideszközeli megmondóemberek.
Nőből van, és a társadalom már nagyon vár valakire, aki emberszámba veszi a kisembert, kiáll a nők mellett és nem azzal van elfoglalva, hogy reggeltől estig vicsorogva gyűlölködjön.


Jakab Péter szintén nem könnyű eset, nem túl szélsőséges radikalizmusra mindig van rétegigény, emellett remek debattőr, személyes bátorsága sem elhanyagolható.
Nem is tud vele mit kezdeni kedvenc ellenfele, a nagybajszú házmester, érdekes megfigyelni, mikor szinte rázkódik az idegességtől, ha Jakab szólásra jelentkezik.
A rá kirótt bírságok kontraproduktívak, csak a személyes népszerűségét és súlyát növelték.
Rá nehéz rásütni a Jobbik tagjaira szívesen alkalmazott sztereotípiákat, végtére is milyen rasszista lehet az, aki cigány középiskolában tanított?
Sem a bátorságát, sem a politikai képességeit nemigen lehet megkérdőjelezni annak, aki egy szélsőjobb, gyakorlatilag neonáci pártot  be tudott kormányozni a jobbközépre, aki a helyzet követelésére felül tudott emelkedni a szűk pártérdekeken és képes volt kompromisszumot kötni korábbi ádáz ellenfelével is.
Ne feledjük, hogy a politika - azon túl, hogy a lehetséges művészete -, a kompromisszumok művészete is.
Ő az, akiről gesztusai alapján hezitálás nélkül el lehet hinni, hogy ismeri azt a közeget, melyből a szavazók jönnek, hiszen ő is egy közülük, és még csak nem is olyan csinált módon, mint a miniszterelnök, aki lassan több gondot fordít határon túli szavazói etetésére, mint ránk, akiknek ősei végtelen szégyenünkre Trianon napján a mai Magyarországon éltek és leszármazottjaikként itt élünk ma is... 


A gyenge láncszem itt Karácsony, és nem azért, mintha bajok lennének a képességeivel, jóllehet habitusa nemigen hasonlít egy ketrecharcoséra.
Gyengesége jelenlegi pozíciójából következik, rohadt nehéz egy majd' kétmilliós várost pénz nélkül vezetni.
Márpedig Orbán minden pénzt elvett Budapesttől, sőt elvette az önkormányzatiságát is és elkezdett kiépíteni egy párhuzamos közigazgatást, mindenféle jogköröket saját bandája kezébe adva.
Emellett persze naponta siránkozik, hogy Budapest koszos, rendezetlen, a hajléktalanok száma szaporodik, tehát Karácsony alkalmatlan a feladatára.
A helyzetet zömében a kormány okozza, jóllehet a mieink is besegítenek időnként, sajnos.
A város a csőd szélén áll, Orbán nem engedi kifizetni a jogosan járó összegeket sem, viszont a Várban számolatlanul szórja a pénzt a magyar Patyomkin-falu álműemlékeinek létrehozására.
Ha azt akarja, hogy választási ellenfele a könnyen támadható Karácsony legyen, akkor első számú ellenfelévé kell tennie, mert ezzel bizonyítja a demokratikus oldal választói számára alkalmasságát a győzelemre.
Tudja, hogy ellenfele személye most kerül kiválasztásra, most kell támadnia, most kell azt az illúziót keltenie, hogy tart tőle, jóllehet - szerintem - nem ez a helyzet. 
Karácsony egyébként egy pesti ember számára rokonszenves személyiség, a nők is kedvelik - vékony, magas a jó kakas, ugye...
Nem csak okos, annak is látszik - de ez a falvakban nem mindig erény, arrafelé jobban szeretik, ha valaki ki tudja húzni a farkánál fogva a disznót az ólból vágáskor, helló Röfi!
Olyan, mintha minden meglenne benne, ami Orbánból hiányzik, és minden hiányozna belőle, ami Orbánban megvan, talán ez is az oka népszerűségének.
Ehhez még egy kis üldözés miatt kiváltott dac és szolidaritás, és már meg is van az Orbán számára kedvező jelölés.
Hozzátartozik kis összeesküvés-elméletemhez az is, hogy a Csüngőhasú valószínűleg ügynököket telepített a demokratikus oldal prominensei közé.
Ahogy ma is nehezen hiszem el, hogy például Fodor Gábor vagy Schiffer András nem feladatot hajtott végre, úgy a mai ellenzéki jelöltek között is vannak, akik számomra gyanakvást keltően politizálnak.
Hogy kinek javára lépnek majd vissza, talán megmagyaráz egyet-mást, mindenesetre a java még csak ezután jön.
Azon roppantmód csodálkoznék, ha Orbán emberei nem az egység szétrobbantásán dolgoznának az utolsó percig.
Aztán, ha végképp szorul a hurok, választ a 133 bátor egy felülmúlhatatlan köztársasági elnököt és ad neki jogköröket is hozzá, gazdagon...

Mindenesetre mindenkit arra biztatok, hogy vegyen részt az előválasztáson, és a számára kedves jelöltre adja a szavazatát.
De arra is, hogy az eredményhirdetés után mindahányan szavazzunk az előválasztás céljának megfelelően, hiszen a legfontosabb mégiscsak a maffiaállam felszámolása lenne.
Ebben reménykedjünk, ezért dolgozzunk.


:O)))