Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] A mi Tonyánk ismét nagyívű volt. Kétségtelen, hogy lesz ebben a formálódó szép új világban valaki, nekem ugyan  leginkább Göbbels ugrik be, ha meglátom, de ettől lehet ő még akár Berija is. Mindenesetre az kétségtelen, hogy önkényuralmi szakértő, képzettsége is ezt támasztja alá, ami szépen le is jön legújabb megnyilatkozásából. "Az önkényuralmi jelképekről szóló vitát nyíltan fel kell vállalni, a parlamentben külön, önálló javaslat formájában ki kell mondanunk, hogy az, ami annak idején történt, az számunkra elfogadhatatlan, elutasítjuk, és ezért tiltjuk" – idézi a Népszabadság internetes kiadása. Hát ez bizony bölcs megállapítás. Nagy kár, hogy a mondat nyelvtanilag hülyeség, hiszen ő a vörös csillagot akarja tiltani, nem pedig azt, ami annak idején a sztálini Szovjetunióban történt, mert ha azt akarja tiltani, akkor sürgősen keresse fel pszichiáterét, gyógyszerészét – nem kell szégyenkezni, nem ő az egyetlen pszichiátriai eset a Fidesz vezetésében, - már amennyiben beszélhetünk ott vezetésről egyáltalán. Hogy neki nem tetszik a vörös csillag, hát az az ő dolga, nekem sem tetszik a narancs, mégsem rúgom fel a zöldséges standját, elviselem a látványt és mandarint eszem, ameddig csak Vityesz el nem adja egy fületlen gombért országunkat a kínaiaknak. A beszédet, melyben válogatott bölcsességeinek kincsestárát hálás népünk elé szórta, a budapesti Gulag-rabok emlékművénél, a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából rendezett szombati megemlékezésen mondta el… Hát nézzük először a vörös csillag problematikáját akkor a Gulág – táborok oldaláról. Szögezzük le mindjárt az elején, hogy akik Magyarországról szovjet táborokba kerültek, azok többségükben nem a Gulág táborok vendégei voltak, hanem különféle, hadifoglyok számára rendszeresített munkatáborokban dolgozták le a horthysta és szálasista politikai vezetés tevékenységének következtében a Szovjetunióban bekövetkezett károk egy töredékét. Akiket elvittek hajdan malenkíj robotra, azokat is hadifogolynak, szökött katonákként kezelték , - nem egy eset volt, hogy amikor a hadifoglyok között nem volt meg a létszám, akkor elkaptak az utcán egy-két megfelelő korú embert és belevágták a sorba. Így járt apám is a barátjával együtt, csak nekik sikerült aztán később meglógniuk. Amúgy ez a feltételezés nem is volt élettől elrugaszkodott, hiszen a munkaképes korosztályból a háború végére a totális mozgósítás eredményeként mindenki katona kellett, hogy legyen. Magyar szempontból ez rettenetes, csakúgy, mint a rabok sorsa is, de miután mi támadtuk meg a Szovjetuniót, a mi partizánvadászaink vitézkedtek Ukrajnában, szovjet szempontból ez egy racionális reakció volt. Leromboltad, vegyél részt a helyreállításban, meg egyébként is – vae victis, jaj a legyőzöttnek -  ahogy a korai olasz mondaná. Ennek semmi közte nem volt sem a kommunizmushoz, sem a vörös csillaghoz, ennek ahhoz van köze, hogy Horthy és stábja bízott a német győzelemben, és nem akart kimaradni az osztozkodásból. Így jártunk, magunkat hibáztathatjuk, de jobb lenne, ha tanulnánk belőle, de nem tanulunk, sajnos.  Ami a Gulagot illeti, az a sztálinizmus érdekes jelensége volt. Neve  - Glavnoje upralevnyije iszpravitelno-trudovih lagerej, azaz Javítómunka-táborok Főigazgatósága – rövidített formájában fogalommá vált és a rendszerváltás után elkezdett mindenki úton-útfélen gulágozni, ha kellett, ha nem. A táborok a sztálinizmus termékei voltak, Sztálin halálával fel is oszlatták őket. Namármost aki Sztálint és a kommunista eszméket egy lapon emlegeti, az hasonlít ahhoz, aki Orbánnal és a demokratikus eszmékkel teszi ugyanezt. Tonya beszédében hősöknek nevezte a Gulag-táborok túlélőit és a táborokban elpusztult embereket.  Kétségtelen, voltak köztük ilyenek is, de a foglyok többségét egyszerű kétkezi bűnözők alkották, meg akit még elkapott a sztálini önkény, de a politikailag veszélyes elemek nemigen kerültek ide, azokat Sztálin rövid úton kivégeztette. Voltak ott olyanok is, akiket ott tárolt Sztálin, mert a tudásuk értékes volt és így serkentette őket magasabb teljesítményre, mint például a Tupoljev tervezőiroda vezetőjét és munkatársait. De a II. Világháború győztes hadvezéreinek egyike, a későbbi lengyel védelmi miniszter, Rokosszovszkíj marsall is a Gulag egyik táborának lakója volt, onnan hozatta ki Sztálin és bízott rá párszázezer katonát, - zömükben azok is a táborok lakói voltak. Sztálin „megadta számukra a lehetőséget, hogy  vezekeljenek bűneikért”… Szóval szögezzük le: Sztálin – de még Lenin sem volt kommunista, Lenin bolsevik volt, mint ma Orbán, Sztálin pedig despota, mint amerre ma Orbán tart. A jelképekről meg csak annyit, hogy a kereszt jegyében földrészek őslakosságát irtották ki, eretnekek ezreit égették máglyán, de ettől még senki sem akarja betiltani, - adna is nekik Erdő Péter, eltörné a hátukon a pásztorbotot. A nagy törekvés a mai szélsőjobb-fideszes ideológiában egy szintre húzni a vörös csillagot a horogkereszttel. Alapvetően hibás a logika, mert a katolicizmus egy olyan eszme, amelyik az emberért jött létre, a kommunizmus is szép eszme, mely az emberek egyenlőségének és a javak igazságos elosztásának érdekében tevékenykedik, míg a nácizmus fajelméleti alapon magasabbrendűnek hirdeti képviselőit, és ilyen tekintetben mindegy, hogy a náci Übermenschről vagy a turáni magyar fajról van szó. Náci, nyilas, mindegy. Ez egy embertelen eszme, míg azt azért nehéz embertelen eszmének nevezni, mely a felebaráti szeretet, vagy az emberek közösségi tulajdonon alapuló vagyoni egyenlőségét hirdeti, mint a távoli jövőbe vesző célt. Rogán persze csak visszaböfögi azt, amit hallgatói hallani szeretnének tőle. A beszéd után az emlékművet megkoszorúzta a Munka Érdemrend arany fokozatával kitüntetett múzeumigazgató özvegye, meg a kommunisták által üldözött vállaltigazgató az MSZMP Budapesti Pártbizottságának hatásköri listájáról. Rogánnak meg kellene kicsit olvasgatni, mielőtt butuskaságokra ragadtatja magát. Szerintem.
:O)))