Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image]Mintha hajszolnák.Mintha maga is érezné, hamarosan véget ér a dínom-dánomnak, vége lesz a kegyelmi állapotnak, amikor azt csinál a kétharmadra hivatkozva, amit akar.Mintha attól tartana, hogy felébred a társadalom a kómából, és véget vet a randalírozásnak.Talán még az is felködlik előtte, hogy mit művelt annak idején Gyurcsánnyal, és attól tart, hogy az általa a társadalomra szabadított szörnyeteg felett elveszíti a kontrollt és vele szemben ugyanúgy fognak viselkedni, mint rettegett ellenlábasával tették.Jönnek a törvények zsákszámra, valóságos társadalmi konzultáció nélkül, a konzultáció fogalmát megcsúfoló ócska kis trükkök bevetésével. Mintha a felszámolt OPNI egyik osztálya az Intézet bezárása után, gyógyszerei és szakképzett ápolók nélkül elhatározta volna, hogy együttmarad és jogot fog alkotni - ha már a terápiás gyurmát kicsavarta kezükből a hatalom…
Az alkotmányozásnak nevezett cirkusz jól demonstrálta, hogy mire is számíthatunk.
Egy olyan testülettel belevágni egy ilyen jelentőségű jogszabály megalkotásába, amelyiknek tagja Pozsgay, maga a közröhej, de ezt lehetett még azzal fokozni, hogy Orbán személyesen is beszállt a jogalkotásba.
Ami azt illeti, innen már csak egy lépés, hogy a felépítendő paksi atomreaktor tervein is otthagyja kézjegyét a mi polihisztorunk, aztán legalább megoldódna a magyarság eliminálásának ezeréves problémája.
De lett is itten alkotmány rekordidő alatt, és hogy milyen minőségű lett, azt mi sem tanúsítja jobban, mint az a nagy egyetértés, mellyel minden nemzetközi fórum fogadta.
Igaz ugyan, hogy a kritika csak arra való, hogy legyen mit visszautasítani, jöjjön bár Európa legképzettebb jogászaitól, - mit értenek azok hozzá, meg mi közük is van ahhoz, hogy a mi Vezérünk milyen államot álmodott itt Európa közepére?
Magyarember meg, akire sűrűn szeret hivatkozni a hatalom, csak a vállát vonogatta, merthogy egyrészt azt sem tudja, hogy az Alkotmányt eszik, avagy isszák, másrészt meg azt hiszi, hogy ez is csak jogászkodás, az pedig úri huncutság, amivel neki nincs dolga.
Hát majd most lesz, mert erre az alapra építgeti rá Orbán kedvenc sarkalatos törvényeit, melyek majd részletesen elmagyarázzák neki, hogy mennyire nagy senki ő a saját hazájában, és mennyire nincs neki joga semmihez, ellenben milyen ütemben kell húznia az evezőlapátot a gályán, ha neadjisten a Vezér vízisízni akar.
Normális országokban a jogalkotás komoly szakmai munka, ahol ilyen tevékenység folyik, oda a Lázár-kaliberű jogászokat még táskahordozónak sem engedik be, jelenlétük megcsúfolása lenne a szakmának.
Normális országokban a törvények komoly egyeztetések után születnek, ezekbe bevonják a törvény érintettjeit, igyekeznek kompromisszumos megoldásokat kialakítani, figyelembe véve azok érdekeit is, akiket a készülő jogszabály érinteni fog.
A mai jogalkotás diktátum, az államnak nevezett Orbánviktor elképzelésein alapuló, formailag egy jogszabályra hajzó parancs, amelynek mintája tán a sztálini vagy hitleri jogalkotásban lelhető fel.
A jogalkotás normális országokban- időigényes babramunka, tapasztalt és hozzáértő szakemberek folytatják az egyeztetéseket, aztán a kodifikációt.
A törvény tervezetét ismét megvitatják, esetleg társadalmi vitát is kezdeményeznek a tervezettel kapcsolatban és, csak amikor már minden oldalról megvizsgálva úgy tűnik, hogy jól fogja szolgálni a társadalom érdekeit, akkor kerül csak a Parlament elé.
Nálunk meg Lázárjanó csak beleköp egyet a tenyerébe, aztán belemártja a kalamárisba a lúdtollat, összecsap két-három törvénytervezetet egy délután, másnap már tárgyalja is a Tisztelt Ház, harmadnapra a Nemzet Gojóstola aláírja, negyednapra megjelentethető a Magyar Közlönyben, oszt magyarember már szívhat is azonnal.
De hát ne csodálkozzunk, forradalmi időket élünk, nincs idő a totojázásra, és ha hibázunk, hát hibázunk, ha érdekeket sértünk, hát annyi az érdekeknek, megmondta már Sztálin elvtárs is, hogy ahhol libát vágnak, ott hullik a toll, vagy hogyis…
Nincs időnk, sietni kell, mert ha nem sietünk, még rájön valaki, hogy átvertük az országot.
Hát rohanunk…
Van is valami Ady nevű komcsi költőnek erről egy verse, ott megírja szépen, hogy hova is rohanunk tulajdonképpen…


:O)))