Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

Beindultak a gyorsított eljárások a bíróságokon, meg van mentve magyarember.


Az első hírek között szerepel, hogy háromnapi elzárásra ítéltek egy 63 éves kukoricatolvajt, aki háromezer forint értékű kukoricát lopott a határban.
Az elítélt elmondta, hogy gyakorlatilag terménylopásból él, és nem kell látnoknak lenni ahhoz, hogy megjósolhassuk, abból fog élni a negyedik naptól kezdődően továbbra is.
[Image]És ha visszaesőként majd becsukják három hónapra, akkor azzal nagy szívességet tesznek neki, merthogy megoldják az étkezését, nem kell a ruházata hiányosságai miatt szenvedni, melegben és baráti társaságban töltheti a telet.Olvasgathat, televíziót nézhet, - azt a kis kényelmetlenséget, hogy este az ajtót rázárják, igazán ki lehet bírni…Persze a föld gazdája örül, hogy most aztán jól megkapta a magáét az elvetemült bűnöző, de ha azt is gondolja emellé, hogy ennek az ítéletnek visszatartó ereje lesz, nem kell majd tartania bűnismétléstől és a koma ettől kezdve jó útra tér, akkor álomvilágban él.Mint ahogy álomvilágban élt az is, aki ezt a törvényt meghozta, merthogy a szociális és társadalmi anomáliák elleni küzdelemre nem megfelelő fegyver a büntetőjog.Van egy eléggé széles réteg Magyarországon, akiket magára hagyott a társadalom a rendszerváltozáskor, akik 1990 óta nem dolgoztak sehol, akik azóta segélyekből tengődnek, akik, már ha akarnának, sem tudnának beilleszkedni a munka világába.Ez az ember 43 éves korában még valószínűleg dolgozott, - meglehet éppen a helyi termelőszövetkezet növénytermesztési ágazatában, - szakértő kezekkel töri ma a kukoricát, merthogy az utolsó húsz évben nyugdíjalapja sem keletkezett, és ami pénzt kap, az a hideg vízre is kevés.
Nem egyszerű probléma ez, mert ha az állam ad neki annyi pénzt, amennyiből valóban meg is lehet élni, akkor az felháborítaná azokat, akik az utóbbi húsz évet is végigdolgozták, és ugyanannyit kapnának nyugdíjként, mint emberünk megélhetési támogatásként.
Igazuk is lenne, de ettől még a tény tény marad, - az önfenntartás ösztöne a génekbe van kódolva, és ha a kérdés úgy merül fel, hogy erkölcs vagy jóllakás, akkor senkinek ne legyen kétsége, hogy melyik opció lesz a nyertes.
És aki butaságokat kezdene beszélni, az tegyen ki az asztalra egy rúd kolbászt, meg kenyeret és fogja magát 0 kalóriás diétára, - úgy az ötödik nap táján a kolbász üres csomagolópapírja felett visszatérhetünk a kérdésre.
A nyomor felülírja az erkölcsöt.
Az állam egy napi fogvatartására 8350 forintot fordít, a három nap alatt többet fizet ki, mint a becsukdázott szerencsétlen havi segélye, és nyolcszorosát az okozott kárnak – a semmiért, merthogy ennek semmi haszna nincs, azt tekintsük axiómának.
Ennek csak pártpolitikai haszna van, - a két debil vetélkedőjén lehet vele pontokat nyerni, és nincs ember, aki ellene merne szólni az ilyen baromságoknak.
Azt mondta Orbán, hogy a Fidesz felkészült a kormányzásra.
Fel hát - olyan remek káderállományt szedett össze, akik ilyen okos törvényeket tudnak barkácsolni.
Meg akik olyanokat képesek nyilatkozni, mint Lóránt Zoltán, az Állami Számvevőszék főigazgatója szerdán egy budapesti sajtóbeszélgetésen.
Azon sopánkodott, hogy az állam úgynevezett üzleti vagy vállalkozói vagyona könyv szerinti értéken 12.900 milliárd forint, a szakértői becslések szerint viszont 42.800 milliárd forintot ér.
Ez az ember lehet az ÁSZ főigazgatója ma Magyarországon, - félelmetes.
Mindenki, aki akárcsak egy kicsit is konyít a gazdasághoz az tudja, hogy a könyv szerinti érték és a becsült piaci érték között óriási lehet a differencia.
Ha vettem egy ingatlant tizenöt évvel ezelőtt mondjuk hatmillióért – ez a könyv szerinti érték - akkor az ma, ha frekventált helyen van, vagy kiderül, hogy olaj van alatta, vagy akár csak az ingatlanárak kedvező alakulása miatt is - ma érhet akár hatvanmilliót is.
Ha értékbecslést kérek, akkor a szakértő legfeljebb rápillant a vételárra, de nem igazán érdekli, - inkább a környékbeli hasonló ingatlanok eladási ára iránt érdeklődik és az lesz számára mérvadó az ár kialakításánál.
Az ember, amikor ilyeneket hall vagy olvas, legszívesebben beülne egy lefüggönyözött szobába abban reménykedve, hogy amikor elhúzza a függönyöket, akkor már majd valami szépet fog látni.
Ez persze manapság csak akkor következhet be, ha mi magunk előre gondoskodunk a látványról, - mondjuk odaállítjuk a barátnőnket az ablak elé és gyönyörködhetünk benne.
Mert ha ezt nem tesszük, akkor csak Mihály király országában gyönyörködhetünk, az meg mostanában igen pocsék látvány tud lenni…


:O))))