Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image]Mint a pókerben. Orbán lassan mindent  betol a remélt győzelem érdekében. Most például tizenötmillió dollárt. meg még egy kis aprót a folyó költségekre, - hogy ez pontosan mennyi, arról momentán nincs hír. Ez a pénz az amerikai magyarokhoz kerül, hadd ápolják identitásukat! Négymilliárd forint, nem kis pénz, legalábbis annál sokkal több, hogy kiszórjuk az ablakon. Persze mindjárt más a helyzet, ha ezt a jó uralkodó adja jutalmul a múltbéli és a remélt jövőbeni szolgálatokért hű alattvalóinak, kik testben ugyan elszakadtak a hazától, de lélekben annál inkább megmaradtak a magyar állam hű hívének. Márpedig a magyar államot ma Orbán Viktornak hívják, hiszen ő is bátran kijelentheti a Napkirály nyomán: l' etat c'est moi. Magyarország népessége ugyanis ma két határozottan elkülöníthető részre osztható, van ez az egy, aki elmondhatja magáról, hogy az állam én vagyok, és van a többi kilencmillió kilencszázkilencvenkilencezer, aki szintúgy bátran elmondhatja magáról, hogy az állam felkopik. Mindenesetre a Vezér alapítványt tett az Egyesült Államokban, merthogy ott a legnagyobb a szükség - ahol nagy a szükség, közel a segítség, mint tudjuk. Meg aztán itthon alapvetően már minden rendben van, a nem evilági életre való, a Lázár-skála legaljáról is kifagyott népeket az önkormányzatok majd elföldelik, a polgármester meg a jegyző megássa a sírt, merthogy pénzek felett már nemigen rendelkeznek lassan, de övék marad a dicsőség! Amerikával már úgyis kiváló a viszonyunk, hiszen – ne feledjük – a Vezér ámerikai díszdoktor, azt is valamelyik befolyásos magyaron keresztül vették neki, belelökve Amerikát is egy olyan helyzetbe, melybe mi Mohhamad Reza Pahlavi Sahinsah díszdoktorrá avatásával manővereztük bele magunkat hajdan, - éghetett aztán miatta a mi pofánkról is a bőr… Mindenesetre az biztos, hogy az ámerikai magyarok vélelmezett hangadói tudni fogják a dolgukat a választások előtt, dejszen igazuk is van, ki lenne alkalmasabb magyar miniszterelnöknek, mint az, aki odatol nekik tizenötmillió dollárt? Ha nekem tolná ide azt a lóvét, meglehet én is kicsit szebbnek látnám azt a randa, züllött, alkoholistára emlékeztető pofáját, ennyiért mondjuk valahová Danny DeVito és Bajor Imre közé helyezném el, azzal, hogy Bajor Imre azért sokkal rokonszenvesebb… Valamiért igen gyorsan kellett ez a pénz, hiszen a Magyar Közlöny csütörtöki számában megjelent kormányhatározat 3,88 milliárd forint átcsoportosítását rendeli el a rendkívüli kormányzati intézkedésekre biztosított keretből az alapítvány létrehozásának és működési költségeinek finanszírozására. Az azonnali hatályú átcsoportosításért Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter felel, az elszámolás és a fel nem használt pénz visszafizetési határideje 2013. június 30. Ki mit tippel, mennyi kerül vissza az államkasszába? Ha azt mondjuk, hogy a hazai viszonyokat követve húsz százalékot kell ebből a pénzből visszacsorgatni, akkor abból már kifut egy szerény villára való, ha esetleg gyorsan kell felkötni a nyúlcipőt – Dél-Amerikában meg olyan kedves helyek vannak még ma is.   Igaz, a jégcsákányt arrafelé koponyalékelésre is használják, de azért ne tévesszünk léptéket – hol van egy Bajnai Sztálinhoz képest és akkor még az Orbán - Trockij relációt meg sem említettük, ugye. Körülbelül százötvenezer magyarul beszélő honfitársunk él az Egyesült Államokban, a pénz nekik szól, persze nem egyenlő arányban, mert a vastagját majd az okosabbja kapja, az absniclit meg azok, akiknek a hazaffyság többet ér, mint a pénz. Nem mondom, hogy nem lenne itthon ezer helye ennek a négymilliárdnak, lehetne belőle például valamelyik belvárosi használaton kívüli kórházban hajléktalanszállót létrehozni, lehetne a rászoruló hajlékosoknak téli tüzelőt venni, be lehetne vezetni esetleg a gázt az ócsai hitelgettóba, de nem, nekünk ezt a pénzt a diaszpóra magyarsága nemzeti identitásának és a nemzeti összetartozás kötelékeinek erősítése céljából' kell a Dunába hajigálnunk. Nem mondom, ha annyira gazdagok lennénk, mint amennyire nem vagyunk azok, akkor megengedhetnénk magunknak, hogy minden amerikai magyarnak vegyünk egy-két libát karácsonyra, nade most? Mikor stadionokra is alig futja? Vagy a Buggyant komolyan gondolja azt, hogy bárakárhány külföldön élő magyar meg tudja menteni bánatos életművét, a neofeudális Magyarországot? Ugyan… Elfogadom, megtévesztő lehet, hogy ezidáig bármit csinált, semminek semmi következménye nem volt, de valóban komolyan hiheti, hogy ez a végtelenségig menni fog? Hiszen a rugót is össze lehet nyomni egy pontig, de aztán visszarúg – attól rugó. És minél jobban összenyomják, annál erősebben csap vissza, márpedig egyetlen ember sem fog felülni New Yorkban vagy Bostonban a repülőre, hogy megvédje őt. Itt verik fejbe majd a hólapáttal, ott legfeljebb sajnálkoznak, de ott sem mindenki, hiszen a mai fiatal nem túlzottan lelkesedik az önkényuralomért. Hogy mit hisz a vezér ez ügyben, az nagyrészt közömbös, de ha azt hiszi , hogy az amerikai vezetés az ő bértollnokainak fog hinni, hát ebben is téved. Ez azért már a kapkodás jele, szegényke erőlködése olyan, mint amikor a háziasszony a lábas aljáról kaparja ki a vendégeknek a vacsorát – kényszermegoldás. Egyre több tekintetben mozog a mi Lánglelkű Vezérünk kényszerpályán. És egyre rövidebb neki az út és az idő a kényszerzubbonyig…
:O)))