Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Tulajdonképpen az Ablak-Zsiráfot kereste, mert érezte azért, hogy hiába a világuralmi ambíció, ha nem tudja felismerni a hódoló szavakat a betűk dzsungelében.
Csak ne lennék ennyire vizuális típus! Mikor elolvastam a hírt, majd megtekintettem a televízióban, hogy a Vezér részt vett egy koncerten, melyet neves hazánkfia, Leslie Mandoki az idő vasfoga által kissé megrágott hajdani sztárokkal hozott össze, nagyon kellett röhögnöm, hiszen nem sokkal előtte Gyurcsány, a parkett ördöge vadai Ágival nyomta az LGT koncerten. Lelki szemeimmel láttam, hogy azonnal összeült a válságstáb és vad brainstormingba kezdett, mivel lehetne ezt überelni. Először arra gondoltak, hogy dekázhatna a parlamenti patkó közepén az ebédszünetben, de aztán valakinek rémlett, hogy a Leslie féle Zenemúzeum a MÜPA baráti környezetében lép fel, és innentől már sima volt a pálya. Kell ugye a Vezérre a szokásos öltönye, melynek zakójának előnyös szabása kidomborítja férfias  fenekét, hogy amikor nem pucsít, akkor is tudják hívei,hogy merre van az arra. Emellett ez bátorította fel kedves ismerősömet, hogy a Nemzet Atyja, a Haza Megmentője és a Tündökletes Vezér címen túl megajándékozza őt a Rucaseggű címmel is. A mohair sál már csak ráadás, a szépségipar leleménye, egyszerre meleg és takarja a tokát. Karjára felfűzték hitvesét, a kívánatos családmodell képviselőjét, a Nemzet Pogácsaszaggatóját, a Családi Gazdálkodót, aki a mi pénzünkkel gazdálkodik a családjában. [Image] A stylistok elégedetten tekinthették meg az uralkodói párt, majd a szakemberek ellátták viselkedési tanácsokkal őket, de miután viselkedni arrafelé senki sem tud, így hát elővették a már jól begyakorolt sémát: a vezér alkalomadtán cuppogja végig a Főméltóságú Asszony kezét, a kisujjától a hónaljáig, mely utóbbi megnyalintásától tartózkodásra intették – mit szólna hozzá a papabilis egyházi főméltóság? Már csak egyetlen dolog maradt hátra: ki kellett találni, hogy mit is tegyen, hogy a bulvárban előkelő pozíciót foglalhasson el? Végül Kubatov a homlokára csapott és azt mondta: Meg kellene ajándékozni Laci papát valamivel, de mivel? [Image]És itt jött képbe Dzsingisz kán, a keleti önkényúr, a Mongol Birodalom megalapítója, ami akár kicsit áthallásossá is teheti az ajándékot, merthogy azért ne legyünk annyira egyszerűek, mint a százas szög, hogy azt higgyük, hogy csak Laci papa hajdani együttesének nevével keresünk párhuzamot, lószart Mama! Itten világpolitikai összefüggések vannak, az egyik világtörténelmi jelentőségű Vezér így emlékezteti népét a Nagy Előddel való hasonlatosságra, beleértve azt is, hogy míg Dzsingisz kán apja Jiszügej csak bátor volt, az ő apja viszont Orbán Győző és azért ez nem semmi! Dzsingisz kán egész népeket irtott ki, de már a Mi Vezérünk is hozzákezdett ehhez, egyelőre velünk kísérletezik! Szóval valami Dzsingisz kános ajándék kellene, amit Kubatov fel is derített a neten, de ez így valahogy túl snassznak tűnt, hát felturbózták kicsit az ötletet, és eladták a baráti (másmilyen nincs…) médiának, imígyen: „Találtam az egyik magyar antikváriumban egy majd’ kétszáz éves könyvet” – mondta a miniszterelnök, miközben átnyújtotta a ritkaságot. Na, itt fordultam le a székről, mert mint említettem, vizuális típus vagyok és felködlött előttem a kis pocakos, amint az antikváriumban böngészi a könyvespolcokat, szótagolja a címeket majd felrikkant: megtaláltam! Antikvárium! Persze, mint a könyvtár Bajor Iminél! Ez a pojáca egyre nevetségesebb, miközben az ország, melyet a gondjaira bíztak egyre élhetetlenebb, menne is világgá, aki csak tud. Ma lehetett olvasni, hogy a kétezres évek folyamatos emelkedő trendje tavaly érte el eddigi csúcspontját: 2012-ben a felnőtt magyarok 19 százaléka tervezett valamilyen típusú kivándorlást. Egy évvel később, 2013 januárjában a lakosság 16 százaléka gondolkodik azon, hogy más országban folytatja életét, a 18 éven felüli diákok több mint fele nem Magyarországon képzeli el közeljövőjét. - derül ki a Tárki 1993 óta tartó kutatásából. Az sem túl jó jel, hogy a fiatalok körében népszerű a jobbik, mégha a radikalizmus mindig is a fiatalokat vonzotta. Ami most az ELTE Hallgatói Önkormányzatáról kiderült, az egyszerre veti fel az állam, az egyetemek és a hallgatók felelősségét, ahogy viszont a hallgatói tiltakozáshoz viszonyul a hatalom, az egyértelműen a jelenlegi rezsim felelőssége. A gazdaság a padlón hever, a mélyszegénységben élők száma egyre nő, míg a középosztály egyre lejjebb csúszik, az ipar, az oktatás és az egészségügy romokban, a nyugdíjrendszer biztonsága és a kiszámítható jövő az idősek számára megszűnt. A mezőgazdaság úgy látszik még nincs felvásárolható állapotban, hát gondoskodni kell arról, hogy a nagyüzemek tönkremenjenek, ezért a társas vállalkozásoknak öt évet terveznek adni, hogy eladhassák 1200 hektáron felüli földterületeiket akkor, mikor ilyen-olyan strómanok neve alatt a kis traktoristalánynak is több van. Eközben Mándoki Laci egóját fényezgetjük, aki amikor sikeres volt, a Mi Lánglelkű Vezérünk egy formás kis zacskóban utazgatott még a világban. Rengeteg művészünk van, kortárs előadók és egyéb művészek is, akikből éppen most akar birkanyájat kovácsolni Vityka, élükre – ahogy ez minden birkanyájnál előírásos – már megtalálta a szamarat. Fekete szamár, de szamár, ez a lényeg. Kételkedem abban, hogy éppen ez a derék Laci érdemelte volna ki az ország kitüntető figyelmét, még ha semmi bajom sincs vele egyébként és irigy sem vagyok rá, csak ugye az igazságérzet, meg a stílusérzék háborog. Csak az enyém?
:O)))