Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

Úgy látszik, a nyár a gyurcsányvadászat szezonja...

Legalábbis erre utal a vadászterület új bérlőjének szorgalmas cserkelése, a politikai erdő fái között osonó hajtók lázas izgalma, a vadászebek izgatott ugatása.
[Image]Nem könnyű feladat gyurcsányt ejteni, éles szemű és felkészült vadász kell hozzá aki nem adja fel könnyen a keresést és egy véreb szívósságával halad a nyomon az áhított trófea megszerzése felé.A gyurcsányt ravasz vad, életmódja nem teszi lehetővé, hogy a les elé szoktassuk, - nem sétál gyanútlanul a kitett csalétket legelni a vadász puskája elé, hiába bőg neki a vadász, nemigen bőg vissza, vagy ha igen, akkor mindjárt kiderül, hogy mennyire hamis és mű a vadász produkciója.Emellett attól is tartani lehet, hogy szorult helyzetében szembefordul vadászával, akár halálos sebet is ejthet rajta.Felkészültnek kell lenni.És jól felszereltnek.Kellenek például jó vadászebek, melyek csaholásukkal felverik az erdőt, abban reményben, hogy a gyurcsány majd vad menekülésbe kezd, és csörtetése közben könnyű prédává válik.De hiú a remény, - legtöbb, amit ezek a derék jószágok elérhetnek, hogy megvető tekintettel beléjük törli a patáját, majd  fejét büszkén feltartva nyugodtan odébballag.Kellene ugye a vadászathoz muníció is, de a helyzetet nagyban nehezíti, hogy lőszert sehol sem lehet felfedezni, - a ravasz gyurcsány bizonyára elásta azokat.Ezért aztán a vadász kénytelen szőlőbányái jövedelméből vett precíziós fegyverébe a gyurcsány által itt-ott elhullajtott potyadékból galacsínokat gyúrni, és az emígyen létrehozott muníciót saját fenséges nyálának verésével kellően megszilárdítani, - lássuk be, ezidáig kevés sikerrel.
Az sem könnyíti meg a vadászatot, hogy a vadász a saját méreténél két számmal nagyobb vadászzakót visel, és bár vazallusai ezerszer elmondják neki, hogy te vagy Főnök a legnagyobb vadász, azért csak úgy botladozik jártában-keltében, mint Kuka törpe a Hófehérke című filmben.
A külföldi vendégvadászok is igen jókat derülnek rajta, mikor hangos hallalija felveri a nyári erdő csendjét, így remélve elejteni a nemes vadat.
A gyurcsány persze nem akarja magát önként puskavégre juttatni,  nem mutat tiszta célpontot, így aztán vadászunk csak  áll tanácstalanul, mint liba a keresztútnál - merre is van a tó?
És ott vannak még a gyurcsányvédők, akik szerint a gyurcsány kihalása felborítaná a biológiai egyensúlyt, emellett azt is kétségbe vonják, hogy a vadász állna a tápláléklánc csúcsán, - szerintük könnyen zsákmányállattá válhat, ha - amúgy melléktevékenységként - folytatja maga körül az árnyat és enyhet, rejteket adó erdő teljes kiirtását.
A gyurcsányvédőket is ki lehet persze lőni, de roppant macerás dolog lenne, - körvadászatot kell szervezni, hajtókat felfogadni, vendégpuskásokat invitálni, durrogtatni, szaladgálni, - nem lehet feltünés nélkül végbevinni, és lehet, hogy az uniós fővadászok is meghallanák, - minek a feltünés?
Viszont az elfoglaltság kellemes, - vadászunk tud szigorú arccal, kezében fegyverrel, legendás jobblábát hű szóvivőjén nyugtatva fényképezkedni, népe pedig ájult tisztelettel hallgathatja, hogy a gyurcsány már tulajdonképpen el is van ejtve, már csak apró technikai részletek vannak hátra.
Csak ne kellene percenként hátranézni, és megrezzenni, ha egy gally reccsen a pagonyban.
Vadászsors.
Lássuk be - nem méznyalogatás...
:O))))