Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Rohadt gazdag falu lehet ez a Csókakő, hogy már csak a Horthy szobor hiányzott nekik, gondolom, de lelkük rajta. Hogy miért szeretik Horthyt és korát, azt a fene se tudja, de hát a legrandább férfi is találhat magához illő párt - gyakran elképesztően csinoskát, Csókakő pedig csinos kis falu. Trendi ma ez a horthyzmus, repedtsarkú zsellérek és gatyából kilógó seggű nincstelenek unokái hajbókolnak Őfőméltósága relikviái, szobrai és emléke előtt, bizonyítva azt, hogy az emberi butaság oly végtelen, mint a világegyetem. Márpedig ameddig a fejekben nincs rend, addig lehet itt papolni demokráciáról meg jogállamról, úgyse jutunk egyről a kettőre. Merthogy – miként az okosok állítják a szexről is – minden fejben dől el. Ameddig a zsellér dédunokája sem képes kilépni a zsellér-mentalitásból, addig ne várjunk csodát, ne várjunk semmit szerintem, csak vegyük tudomásul, hogy a népnek Horthy és Rákosi kell. Szálasi azért talán ippegcsak a harmadának – azért ő kicsit durva volt, de azért van rá is igény. Kádár meg még annyinak sem, mert az nem volt egy természetes állapot, hogy lehetett eleget enni, nyugalomban lehetett élni, lehetett szerényen, de kiszámíthatóan gyarapodni – nem természetes állapota a magyarnak az ilyen helyzet. Ellenben Horthyt piedesztálra emelni az teljességgel magyarkonform ügy. Neki is lendültek jobboldali barátaink számtalan karikatúra-szobrot emelni neki az ország minden pontján, hacsak rájuk néz az ember, máris vidám mosolyra húzódik a szája.. Legjobban az epolett – a vállrojt - cizellált megmunkálása tetszik, ezt valamennyi szobron fantasztikus technikai és művészi ráfordítással mintázza meg a művész, aki egyelőre nem bronzba gyúrja a hős lovastengerészt, aki egy vécécsészén üldögélve írta alá a hatalomátadásról szóló nyilatkozatot, az ország nyakára szabadítva Szálasit. Akinek – eléggé el nem ítélhető módon - még csak egy szobra létezik Magyarországon, nem is tudom, hogy bírjuk ki… Szóval van már fábólfaragott, leöntött Horthy, van kőből megszobort, bronzírozott Horthy, ezt Dániel Péternek már csak lakkoznia kell, most szándékozom javaslatként bedobni a köztudatba a kiürült PTE-palackokból vákuumszívott Horthyt, a gipszhorthyt, illetve a napon száradt libaszarból megmintázott kormányzót, ha már tevék sajnálatos módon nem élnek tömegesen errefelé… De nem is ez, ami engem igazán foglalkoztat, hanem a legutóbbi események - a Csókakői Csata. A Demokratikus Koalíció aktivistái ugyanis meglátogatták a frissen felavatott szobrot, hogy kifejezzék – kultúremberek vagyunk, mi koalákok – egyet nem éretésüket a kissé vicces kultusszal és a festett gipszjézuskára hajzó kormányzói emlékmű felállításának tényével, de – merthogy a feszes tervezés és kivitelezés a párt immanens lényege, mint várható volt, az utat nem a megfelelő időpontban, nem a megfelelő létszámmal és nem a megfelelő módon szervezték meg. A hibát ott követték el, hogy nem vették figyelembe azt a nyilvánvaló tényt, hogy az avatás után legalább három hónapnak kell eltelnie ahhoz, hogy okoskáék beletörődjenek, hogy Rettegett Dániel nem akarja megönteni vörös festékkel vagy valami – a kormányzó nácizmussal szembeni engedékenységét jobban kifejező –melegbarna matériával a műremeket. Pedighát számítani lehetett arra, hogy a falu határában ellenőrző-áteresztő pontot állít fel a Nemlétező Gárda, riadóláncot szerveznek, mint Timúr és csapata, hogy szükség esetén körkörösen tudjanak marconázni. Így aztán, mikor a koalisták elhelyezték durva táblácskáikat a szobornál („Csúnya bácsi!”, „Függönytolvaj!”  – utalva a vállán akadt rojtokra –„ Nem teccel nekünk Miki!” és egyéb durvaságokat), egyszercsak azon kapták magukat, hogy be vannak kerítve, mint Paulus Sztáliingrádnál. De bíztak a jogállamban és nem is csalatkoztak, mert amikor már letépték róluk a gatyát és híradósuk akkordban küldte az SOS jeleket a helyi rendőröknek, akkor azok megjelentek, majd bekísérték őket a kapitányságra, kárelhárítási indíttatásból. A Nemlétező Hárompofonos Gárda meg ott maradt, este a kutyák is feketekávét ittak, mikor a hősök a helyi kultúra fellegvárában a tizenötödik feles sorbakapcsolása után elmesélték, hogy milyen savanya pofákat vágtak a komcsizsidrákok, mikor a gárdakapitány bajtárs a fogai közé kapta Szarvas Koppány Bendegúzt és hóna alatt további két aktivistával eljárta a rókatáncot vagy mit is. Elspekuláltam, ha én vagyok a rendőri intézkedés parancsnoka, akkor én ezeket a koalákat igazoltatom, felkérem, hogy a szoborról távolítsák el a rácelluxozott Trianon Hőse feliratot, majd a Nemlétező Hárompofonos Gárdára fókuszálom az intézkedést és őket állítom elő a kapitányságra, merthogy – ellentétben a koala naiv, de harcos aktivistáival – ők bizony törvénysértések sokaságát valósították meg magatartásukkal, aztán akkor hadd menjen minden a maga törvényes útján. Merthogy ezek után ezek a helybéli suttyók méginkább elpofátlanodnak majd, és még az is megeshet, hogy amikor Dániel Péter festőművész mégiscsak megjelenik, kezében a Félelmetes Flaskával, akkor a végén még cikk-cakkban kell futnia, mint a jólképzett egyesharcosnak hevenyészeti védelemben, rugalmas elszakadás okán. A főrendőr maffiázik, a középrendőr tétova, mint amikor a kamaszgyereket vadul erotikus tettekre bíztatja barátja fiatal anyukája, a kisrendőr meg inkább nem csinál semmit, mert ha intézkedik, hibázhat, oszt akkor kirúgják, és akkor mehet ezek közé a macskajancsik közé gárdáskodni, ami nagyobb szégyen, mint az átkosban, mikor egy hivatásost a Munkásőrséghez vezényeltek szolgálatot teljesíteni. Mindenesetre, ha legközelebb a koalíciós aktivisták mennek Horthyt szeretni, akkor gondoskodjanak a háromszoros létszámfölényről és a rendőri felvezetésről, de jobb lenne francba hagyni Horthyt meg ezeket a hibbantakat és azon tipródni, hogy a következő választást az egységes baloldal nyerje. Megmondta a Vezér: egyszer kell csak nyerni, de nagyon…
:O)))