Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image]
Bolond világban élünk, lassan-lassan kicsit mi is megbolondulunk.
Ha valaki elmeséli, hogy létezik a világban egy olyan ország, ahol dühöng a rasszizmus, de cigány származású miniszterelnöke van, aki mellesleg mindent elkövet, hogy a népével kapcsolatos összes negatív előítéletet visszaigazolja - hát bizony, viccesnek találom.
Ha valaki azt meséli, hogy van egy ország, ahol az emberek rettenetesen elégedettek magukkal, igen különlegesnek tartják magukat, emellett erkölcsösnek és bátornak, de azon kívül, hogy oda születtek, ahová a gólya pottyantotta őket, másra nemigen tudnak büszkék lenni, emellett nyugodtan és kockázatmentesen szembe lehet köpni őket, azon is jókat mosolyognék.
Ha megtudnám, hogy van egy ország, ahol a kormány járványveszély idején ráereszt a társadalomra egy-két, diktátora által kedvelt tömegrendezvényt, mondván, kísérleti célból teszi, és a kísérleti patkánynak kiszemeltek ennek még örülnek is, hát bizony, aggódnék az ország lakóinak ép elméjéért.
Ha olvasnám valahol, hogy van olyan ország, ahol a kormányzati szinten gyakorolt korrupció, nepotizmus minden képzeletet felülmúl, ezért az ellenzék egyik vezetője elszámoltatást és a lopott holmi visszavételét helyezi kilátásba, mire az ellenzék hangadói nekimennek, hát leesne az állam, amiért nagy kár nem lenne, merthogy az állam nem én vagyok, hanem a tolvajok fejedelme...  
Sajnos van ilyen ország.
Hogy melyik?
A helyes választ beküldők között kisorsolok egy nyúljás pacalpörköltet.

Az is megvisel kissé, hogy bár a közkeletű bölcsesség szerint nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni, de ebben az országban ez sem érvényes, itt ugyanazt a gagyit ugyanazzal a rossz dumával számtalanszor el lehet adni, a nép pedig boldogan tapsikol az aranyként kínált, fényesre csiszolt rézkarikának.
Pedig még azt sem lehet mondani, hogy a hatalmon levők rengeteg energiát fektetnének hatalmi technikájuk csiszolgatásába, ami bevált már, azt erőltetik, mert jól tudják, hogy az aranyhal a magyar választóhoz képest memóriabajnok.
A magyar választó nem tanult a liberálisok agóniája idején a semmiből kivirágzott LMP példáján, nem gyanakodott akkor sem, mikor a liberálisok Fidesz-emlőről leszakított üdvöskéje a szocialistákkal karöltve megakadályozta egy új ellenzéki frakció létrejöttét - ellehetetlenítve szinte anyagilag is azt.
Nem gyanakszik ma sem, amikor a szintúgy a semmiből szárba szökkent Momentum erősen Fideszre hajazó rossz modorral rendelkező vezére minden gyakorlati megnyilatkozásával az ellenzéki egység ellen dolgozik, jóllehet szóban az egység mellett teszi le a voksát.
Nekem azért gyanús, hogy amikor szinte 2006-ot idéző lelkes támadás folyik Gyurcsány ellen, akkor egy szövetséges párt vezetője is beszáll a versenybe, ki tud jobban mocskolódni a DK megalapítójával szemben...
A legújabb bölcsessége, hogy Gyurcsány nem tudja kézben tartani a pártját, nem úgy, mint ő a sajátját, és fel sem merül benne, hogy a differenciát talán a pártok működtetésében fennálló eltérő demokrácia-értelmezés okozhatja. 
Bölcs népünk meg buzgón bólogat a romlatlan fiatalok dicséretét zengve, mintha az, hogy valaki, aki még nem volt a húsosfazék közelében, még nem lopott. 
Nem hát, még nem volt módja lopni.
Könnyű Julcsának szűzies életet élni, mikor még soha, senki nem kísértette meg.
És, hát valaha Orbánék is romlatlan fiatalok voltak - gondolom, a bölcsődében...
Sajnálatos, hogy ez a primitív sunyiság jóravaló embereket is megtéveszt, jóllehet nem csak a ló lába lóg ki, hanem lassan az egész ló.

Sajnos, semmi biztosíték sincs arra, hogy nem a választás hajrájában robbantja szét az együttműködést a csináltpárt, így olyan a helyzet, mintha az ellenzék a hóna alatt egy ketyegő időzített bombával vágna bele a mi kis diktátorocskánk megbuktatásába, miközben üdvözült képpel harsog gyönyörű jelszavakat.
Természetesen a Momentumot nem lehet kihagyni az összefogásból, hiszen az ellenfél érdeke is azt kívánja, hogy sikeres legyen, ha lehet sikeresebb, mint a DK.
Sok gyanútlan híve van, habár az azért nem derült még ki, hogy milyen elvek mentén szeretnének politizálni, de hát van még kis idő a választásokig.
Mindenesetre az ellenzék érdeke az lenne, hogy kizárja a kellemetlen meglepetések lehetőségét, erre pedig csak akkor van mód, ha létrehoznak egy ernyő-szervezetet, melynek jelöltjeként indulhatnak a képviselői stallumra pályázók, meg sem említve "anyapártjukat", hogy ne nagyon legyen mód a torzsalkodásra, az ellentétek élezésére, merthogy az egységet nem a duma szintjén kellene létrehozni.
Sajnos már látni, - ha így marad minden, akkor nem sok esély van a sikerre, mert a közös tűznél mindenki a saját pecsenyéjét akarja majd sütögetni, a mi kondérunk pedig, melyben az életünket könnyebbé tevő fogás főne, oda se fér a tűzhöz.
Merthogy a cél azért az lenne, hogy az átlagember, akit amúgy hétköznapiasan választónak szoktunk nevezni jobban éljen, a gyereke meg még a szüleinél is kicsivel jobban, és amikor az egészségügy a világjárvány idején romokban hever, akkor ne stadiont építsünk, hanem szervezzük meg az oktatást, adjunk ingyen internetet, tabletet, adjunk ételt, valamiféle jövedelmet.
És ha már járvány-kórházat építünk, akkor ne Bivalyborzasztón tegyük, ahová a madár is két napi hideg-élelemmel repül, , hanem ott, ahol a legtöbb beteg van és várható.


Hozzá kellene szoknunk, hogy a mai politikában semmi sem az, aminek látszik, főként, ha csak az látszik, amit a hatalom láttatni akar. 
Ha az ellenzék nem teremti meg a maga médiumait, akkor jelöltet sem érdemes állítania, a választó arra fog szavazni, akire a média rábeszéli.
Ez egy világos helyzet, de az ellenzék úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, jóllehet semmi sincs rendben, és az, ha azon folyik immáron fél éve a vita, hogy a Lánchíd oroszlánjainak van-e nyelvük, vagy nincs, az éppen egy politikailag haszontalan fél évet  - esetleg egy vesztett választást jelent.
Szervezetileg sincs előrelépés, nem szabadna hagyni, hogy a vidék a diktátoré legyen, és ehhez bátrabban kellene politizálni ott is.
A vidéki ember még a stadionok áldásait se élvezheti, kivéve Felcsúton, a vidéki ember számára szép dolog a disznótor magasztalása, de addig, ameddig ehhez disznó is kell, a mai világban van esélyük a demokratikus pártoknak.
És bizony a káder-kérdésekkel is kellene kezdeni valamit, mert az nem megy, hogy választások előtt néhány hónappal előhúzunk a kalapból valakit, merthogy arra a kutya sem fogja a voksát adni, különösen, ha az illető még kicsit sáros is ilyen-olyan tekintetben.
Jó dolog a fiatalok képzése, de még jobb lenne feladatokkal - értelmes feladatokkal - ellátni a politikusi pálya iránt érdeklődőket, mert a fiatal nem dumálni szeret, hanem tenni.
Ne áltassuk magunkat, a pacalpörköltes bohócok mögött okos emberek szervezik vagyonuk megtöbbszörözését, rájuk kellene figyelni.
És arra, hogy amikor Gyurcsány elszámoltatást ígér, akkor nem fintorogni kellene, hanem megígérni ezt helyi szinteken is, mert az emberek nem vakok és talán néhányuknak él még az igazságérzete is.


Nincs sok időnk, aki az időt lopja, az a jövőnket - gyermekeink, unokáink jövőjét lopja.
Nem kellene hagyni.

:O)))