Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Kontrát Károly, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára bejelentette: a tárca törvényjavaslatot terjeszt a Parlament elé az államhatár jogi védelmének megerősítése érdekében.
Az ember már tényleg nem tudja, hogy sírjon vagy röhögjön, a mi nyúlós állagú, csapkodó farkincájú Vezérünk a vasfüggöny felépítése után ismét be kívánja vezetni a határsáv fogalmát.
Hajdan létezett határövezet és létezett határsáv, a határövezetbe fokozott ellenőrzés mellett léphetett be az állampolgár, talán idősebbek emlékeznek még a polgári ruhás járőrökre a Győr-Hegyeshalom vonalon, akik végigmentek minden vonaton és bekukkantottak minden fülkébe, és türelmesen kivárták, ha valakinek sürgős dolga akadt a vagon legkisebb helyiségében.
Gyanúséktól megérdeklődték, hogy hova lesz a séta, és ha nem adott elfogadható és életszerű választ, akkor akár elő is állíthatták.
A határsáv szigorúbb intézmény volt, akárki nem léphetett be, csak azok, akik erre külön engedéllyel rendelkeztek, ők is csak meghatározott időre.
Még szigorúbb volt a nyugati határon a határ és az elektromos jelzőrendszer közötti területre való belépés, ott csak nappal, munkavégzés céljából lehetett tartózkodni, este mindenki elhagyta  a területet a szolgálatban álló határőrökön kívül.
Ennél már csak egy durcásabb hely volt, a Hegyeshalom és Nickelsdorf között húzódó közös út, ahol az út egyik oldala Magyarország, másik oldala Ausztria volt - itt kellett nekem egyszer vigyáznom a közlekedési jelzőtáblát javító karbantartóra, én meg, miközben vigyáztam rá, azon töprengtem, ha a létráról leugrik  Ausztriába, akkor mit is tudok én megakadályozni, aztán arra jutottam, hogy semmit, de a fenyítésemet végképp nem. A szerelő nyugodt ember volt, és én is az lettem, amikor visszaballagtunk a határátkelőre...
De ennek legalább volt valami értelme, hiszen a határt leginkább ideológiailag és szellemileg fejletlen honfitársaink kalandvágyától kellett védenünk, befelé alig iparkodott valaki, az adott évben azt az egyet is én fogtam el, - disszidens volt (negatív migráncs...), nem érezte jól magát az ígéret földjén, hiányzott neki az anyukája, hát elbujt a vagon tetőterében a víztartály mögött.
Aztán a következő évben is sikerült elfognom egy befelé igyevőt, - ő jugoszláv állampolgár volt - akit a szerelem hozott volna ide, de mindenféle anyagi természetű zűrös ügyei miatt kitiltották az országból. Úgyhogy én már akkor migráncsot fogtam, mikor a Vezér még ott szaladt mellettem, és kunyerált, hogy katonabácsi, adjon jelvényt.

Rég volt, azóta már elbontották az SZ-100-as jelzőrendszert, eladták vadászlesnek a magasfigyelőket, szétzavarták a Határőrséget, és most éppen a melegvíz újrafeltalálása folyik, miközben hálát adhatunk az Úrnak, hogy a szomszédos országok erre szakosodott szakemberei nem lövik időnként géppuskával a magyar határt őrző szedett-vedett népséget-katonaságot, mint Rákosi idején ez divatban volt..
A különbség abban áll, hogy a befelé igyekvő határsértőket legfeljebb átterelni lehet átmenetileg egy másik útvonalra, de lehet, ha mondjuk kiutasítják őket  Németországból, akkor majd hátulról jönnek, átmászva a világ összes kerítésén és szögesdrótján, hiszen mi még ebben a fertelmes állapotunkban is jobbak vagyunk egy olyan országnál, ahol - miközben mindenki lövöldöz mindenkire - a fejünkre bombák hullnak, és ha a fejünk megmarad, majd lecsapja a helybéli betyársereg... Hiába tömöd be a vödör fenekén a lyukat, ha a tetején akadálytalanul ömlik bele a víz, te meg nézegetheted  és csodálkozhatsz, ahelyett, hogy együttes erővel elzárnátok a csapot.
Na, ez az, amin nem munkálkodik Viktor, hiszen őt még saját népe is csak annyiban érdekli, amennyiben hozzájárul hatalmon tartásához.
Ennek érdekében semmitől sem riad vissza.
Legszebb példa erre a Nagy Körmendi Műbalhé, melyet a hajdani szovjet moszkvai vodkaosztogatás mintájára szervezett valamelyik nagyeszű választási guru, de olyan hülye módon, hogy még a volt (vagy még hivatalban van? - Na, majd reggelre...) körmendi rendőrkapitány sem engedhette meg, hogy örök életre szavahihetetlenné nyilvánítsák miatta, és rémhírnek minősítette az esetet.
Na, ő se fog november hetedikére jutalmat kapni...
A kormányt ez se hatotta meg, most éppen kivizsgálnak és hülyeségeket beszélnek, de utóbbi fel se tűnik, hiszen ezt hívják ők kormányzásnak.
Hogy ebből van a libamáj a kalácskára? Istenem, szemesnek áll a világ, a vaknak meg az apja faszamara.
Mindenesetre kezdjünk el spórolni, hiszen a be nem fogadott menekültek után fejpénzt kell majd fizetnünk, de ez még hagyján, hiszen te fizeted, nem Viktor.
Viszont Ferenc pápa a Károly díj átadása alkalmából (csak emlékeztetőül, két magyar kitüntetettje is van a tekintélyes ordónak: Horn Gyula és Konrád György...) nem éppen Orbán nézeteit visszhangozta, sőt...  
Rossz vége lesz ennek.
Vagy az országnak lesz vége, vagy Orbán rendszerének, és ha nem lesz szerencséje, hát lehet, neki is.
Ezt ma kevesen hiszik, de a többség nincs tisztában a tömegek viselkedésével, itt egyik napról a másikra jöhet olyan változás, mely elsöpri ezeket a bűnözőket.
Tanulhatott volna pedig az arab tavaszokból, hiszen oda járt akkoriban diktátorokkal bratyizni, láthatta, hogy élet és halál dúsgazdag urait hogy erőszakolja meg néhánytíz furcsa ízlésű szabadságharcos.
A helyében rohannék vazelint vásárolni...
:O)))