Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

Vége a karácsonynak.
[Image]Vége van talán a két ünnep között a vad politikai csatáknak is, beszéljünk talán kicsit elmélkedőbb stílusban a politikai és társadalmi élet egyik legneuralgikusabb pontjáról, a korrupcióról.
Talán szögezzük le bevezetésképpen, hogy a korrupció nem magyar jelenség, korrupció mióta az ember lemászott a fáról (elsőként természetesen a Vezér őse, a legagresszívabb majmok legagresszívabbika…) volt, van és lesz is, de talán már a fán is vittek az alfahímnek banánt a gyengébb egyedek és nem egy nőstény fordította felé érdeklődéssel a fenekét a védelem reményében…
Dúsgazdag királyok koldusszegényen kezdő kincstárnokai sajnálkoztak a később koldusszegényen tengődő király dúsgazdag kincstárnokaként a sors forgandóságán, mely a szegény királyt sújtotta.
Korrupció főként az állami szférában virult és virul, dugnak itt kenőpénzt állásért, zsíros megrendelésekért és információkért éppúgy, mint know-how - ért, pályázati pénzekért, vissza nem térítendő támogatásokért cserébe.
Van erre szakkifejezés is, - „visszacsurgat” valamennyit a szerencsés nyertes - vagy nem lesz nyertes.
A versenyszférában a korrupciónak nincs ilyen tág tere, itt a döntés a tulajdonosok kezében van, és ez azért más szemléletet takar, mint a szpáhi-mentalitású közigazgatási tisztviselő nézőpontja, aki addig akarja a jövőjét biztosítani, ameddig hivatalban van.
Ezért is számíthatunk az elkövetkező években arra, hogy a korrupció nőni fog, hiszen a Viktor által állandó bizonytalanság állapotában tartott hivatalnok nem úgy fog gondolkodni, ahogy azt a Viktorka elképzeli.
Nem attól fog rettegni, hogy erkölcsi nagyságán sebet ejt a kenőpénz, hanem attól fog rettegni, hogy valamelyik politikus gondol egyet, oszt kirúgja és ő ott áll majd kéthavi bérével meg a csupasz fenekével, plusz Viktorba vetett rendíthetetlen hitével az utcán.
S mivel nem hülye, hanem hivatalnok, - megnyitja az ő feneketlen zsebét az ügyintézői képességét méltányló ügyfelek előtt, és amikor a zsebében kotorásznak, akkor - mint illemtudó asszonyka az asztal szélén illetlenkedve - illedelmesen lesüti a szemét.
Emellett tudja, ha ő nem fogadja el, majd elfogadja más, és ezt ugyanúgy nem fogja senki rábizonyítani arra sem, mint ahogy – ha nem tökhülye – akkor rá sem tudja majd senki ráhúzni a vizes lepedőt.
A korrupciónak ugyanis ez a rákfenéje – meglehetősen intim műfaj, előbb lehet megtudni, hogy a főosztályvezető úr munkálkodik az Icukán az iktatóból, mint azt, hogy beletoltak a zsebébe egy akkora összeget, hogy két aktatáskával kellett hazavinnie…
Ami a speciálisan magyar sajátosság, az a korrupció intézményesítése.
Nincs még egy ilyen álszent ország a Földön, mint ez a megcsonkított szegény kis ország a Kárpátok bérceitől immáron meglehetősen távol, ahol a népek csapágyasra forgatják a szemeiket a nagyonostoba Zuschlag pitiáner ügyecskéjén, holott mindenki tudja, hogy a pártok finanszírozásának mai szabályozása szó szerint gerjeszti és folyamatosan újratermeli a korrupciót.
Nem elég ugyanis arra a pénz, amire a hajdani jogszabályalkotó szánta, ezért hát a pártok – ha nem akarnak menthetetlenül lemaradni a hihetetlenül éles versenyben - akkor bizony lopatnak pénzt maguknak vazallusaikkal.
Természetesen enne is meg van az ára, - a mindenható pártpénztárosok nem tilthatják meg a hatalmas kockázatot vállaló hűbéreseiknek, hogy ők maguk is megnedvesítsék a csőrüket, hogy a Keresztapából vett kifejezéssel éljek.
Merthogy aki megbukik, az halál fia, annak a kezét olyan gyorsan elengedik hajdani patrónusai, mintha tűzbe nyúltak volna.
Az se tévesszen meg senkit, hogy van párt, amelyik nagyban játszik és két-három, milliárdos nagyvállalkozóval finanszíroztatja magát -  természetesen szabálytalanul és fekete pénzekből, akik aztán majd a választási győzelem után benyújtják a számlát.
Így kezd aztán egyszerre kánonban butaságokat beszélni Kósa és Szijjártó, aztán ennek következményeként már csak mobilizálható tőke kérdése, hogy mekkorát kaszál az, aki ismeri a megfelelő szájakból előtekergő baromságok pénzromboló hatását és annak időpontját - az ezzel az egy húzással milliárdokat kereshet.
Ami ezen felül jön – például az ország nyugati részén a kaszinó-beruházások leállítása, - az a tiszta haszon lesz annak, aki arrafelé tervezi felépíteni a sajátját…
És aztán ők is visszacsurgatnak majd valamit a döntéshozó magánszámlájára, amiből aztán nem itthon képződik a haszon, hanem külföldi ingatlanokban, részvényekben vagy bankszámlákban realizálódik - a vaj a kenyérre még a dédunoka részére is biztos lesz…
Aki pedig azon csodálkozik, hogy a PSZÁF nem, vagy csak lagymatagon vizsgál bizonyos pénzmozgásokat, hát az bizony naiv.
Ez ellen egyedül Gyurcsány szeretett volna fellépni és ugyancsak ő méltatlankodott azon is, hogy a pártpénztárosoknak nagyobb a hatalma a párton belül, mint a párt elnökének, - persze ahol az elnök a főpénztáros, ott egyszerűbb a helyzet.
A szocialisták meg bolondok, hogy hagytak magukból majmot csinálni.
Rájuk tolták a tolvaj meg a korrupt állat szerepét, aki taligával tolja ki az államtól a pénzt, holott az egy Zuschlag  nagyon sovány ügyén kívül jogerős ítéletet, de még vádemelést sem tudnak felmutatni.
Zuschlag ügyéről összegszerűségét tekintve például az esztergomi expolgármester magántavának partján lenne érdemes összehasonlító elemzéseket végezni.
Ezzel persze nem azt mondom, hogy Zuschlag nem joggal üldögél, csak azt, hogy azért az lenne az igazi, ha ülnének mellette még néhányan, - konkrétan például Szijjártó, akivel az ifjúsági támogatások keretösszegét alkalmanként sportszerűen felosztották.
A szocik ostobasága ott nyilvánul meg legszebben , hogy ahelyett, hogy behúzták volna a derék szóvivőt az ügybe, futni hagyták.
Azt hitték talán, hogy a hála mégis politikai kategória.
Hát nem.
Szóval, ha valaki előront jobbról ezzel a mértéktelen és sohanemlátott korrupcióról szóló dumával, akkor nyugodtan kérdezzük meg a sazocialistákhoz köthető jogerős korrupciós ügyek számáról, meg arról, hogy miért is ítélték el jogerősen 300 000,- Ft pénzbüntetésre a Fidesz egykori pártigazgatóját, az ítélet kiszabásakor kulturális államtitkárként dolgozó Várhegyi Attilát, mikor bebizonyosodott, hogy Szolnok korábbi polgármestereként szabálytalanul, a város közgyűlésének határozatával ellentétesen kötött szerződést belvárosi telkek eladásáról.
A város ugyanis csak a készpénzes eladáshoz járult hozzá, ő viszont nem pénzért, hanem különböző szolgáltatásokért, infrastrukturális fejlesztésekért cserébe adta el az értékes telkeket.
És vessük össze a sorsát a már igen hosszú ideje előzetesben ülő Hunvald polgármester sorsával, vagy akár hagyó Miklóséval is, akire semmit nem bizonyítottak rá, csak a magát is bűncselekménnyel vádoló Nokia-doboz tulajdonos süketelése képezi a vád alapját, - vajon neki mivel kaphatták el a mogyoróit?
Merthogy ember szabad akaratából ekkora barom nem lehet, arra ciánkálit is ihatunk bátran…
Szóval én azt mondom, hogy ne hagyjuk magunkat manipulálni, nem rossz jogelv ez az ártatlanság vélelme, - várjuk meg az eljárások végét, hiszen annyi meglepetés érhet még bennünket, ha például egyszer beszélni kezd a szökésben levő alapítványi elnök, vagy a jókedélyű nyolcosztályos bróker, aki persze csak eszköz volt mások kezében…
A politika mocskos világ és a pénzvilág is csak kívülnézetből szép- ha ez a kettő összetalálkozik a szervezett bűnözéssel, akkor abból körülbelül a mai Magyarország alakul ki.
Kár értünk…


:O))))