Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Nagy gondban voltak ma a Fidesz-frakció tagjainak és rokonaiknak gyermekei, unokaöccsei, unokahúgai. Fel kellett borítaniuk a programjukat – a Vezér konzultálni akart a diáksággal, márpedig a diákságot nem az egyetemek auláiban összeverődött csőcselék képviseli, hanem a gondosan kiválogatott, állambiztonsági szempontból (az állam én vagyok!) is megrostált, megbízható, hazafias ifjak, akiket azért – biztos, ami biztos – testi épségük védelmében nem nagyon mutogatott a média. A találkozón hozzávetőleg húszan vettek részt, ebből egy volt maga a Vezér, tíz körül a TEK személybiztosítói - beleértve a főhadnagy asszonyt, aki a kávéfőzőt kezelte, továbbá a százados urat, aki felszolgálta azt, miután az őrnagy úr megkóstolta, megvizsgálta Geiger-Müller számlálóval, és az öt perc biztonsági idő után még életben volt. És volt ott néhány diáknak látszó tárgy is, akik a találkozóról készített kép tanulsága szerint olyan gyanakvással néztek a Vezérre, mint liba a piros kukoricára… Aztán ez a nyolc-kilenc diák öt perc alatt elintézte azt, amit a tüntetések résztvevőinek tízezrei nem tudtak elérni – a Vezér hátramenetbe kapcsolt és vad pávatáncba kezdett. A találkozót az Ötkert névre hallgató belvárosi szórakozóhelyen tartották, a kóbor vendégek ki lettek hajigálva, ember se ki, se be, légy sem zümmögött. Psssszt! A Vezér gondolkodik! A helyszín az utolsó pillanatban változott meg, eredetileg a Véndiák lett kijelölve a Kecskeméti utcában, de az utolsó pillanatban Habony a fejéhez kapott: francba, ez most, Gírosz szóvivő mondatainak fényében, melyek szerint némelyek tizenkét esztendőt is eltöltenek az egyetemek falai között – talán nem lenne túl politikus dolog – helyezzük át a találkozót! Izgatott kapkodás kezdődött, a sírköves, akinél a márványtáblát megrendelték az „Itt, a Hoffmann Rózsika utcában állt 2012-ben az a Véndiák Presszó, melyben A Nép Atyja egyetlen hétvége alatt megoldotta a felsőoktatás problémáit, örök dicsőség neki!” azonnal elengedte a tábla elkészítésének árát, mikor beígérték neki, hogy ő vésheti majdan „Az örök világosság fényeskedjék neki!” feliratú táblát is. Mire az Ötkertbe ért a konvoj, már ott várta a Vezért a kész tábla is, sőt, a túlbuzgó segédek már ki is véstek az épület falában egy urnányi mélyedést, melyet a megszeppent sírkövesnek a seggével kellett eltakarnia a Vezér éber szemei elől, merthogy a fülke kutyalábemelésnyi magasságban lett kivésve, - ki tudja, miért? Közben a Miniszterelnöki Hivatalban nagy volt az aggodalom, mindenki izgatottan várta a döntést, megteszi-e a Haza Görcse a pávatánc első lépését, vagy átmegy vídiába, aminek beláthatatlan következményei lehetnek, merthogy azt azért arrafelé minden vazallus tudja, hogy ha a Vezér megy a levesbe, akkor abban a levesben ő lesz a gyökér… Egyedül Gírosz ült a sarokban gondterhelten, csak az egyik lábán cipővel, mert megpróbálta összeszámlálni a saját egyetemen töltött éveit, és a kezén lelhető ujjak kevésnek bizonyultak. Hmm… – gondolta – a múltkor, mikor kezet fogtam a Vezérrel, előtte még öt ujj volt a jobbkezemen, most már csak négy, akkor még kell három lábujj is ahhoz, hogy helyes eredményre jussak… Aztán megkönnyebbült sóhaj szállt az ég felé, a Mi Reménységünk megtette a kezdőlépést – lépett egyet hátrafelé, majd a pávatánc kötelező elemeként elkezdett hülyeségeket rikkantani, miközben durcás száját mosolyra próbálta igazítani. Ezzel mély sebet ejtett a lelkemen, mert amint kinyitotta a száját, kiderült, hogy a fogorvosának juttatott pármilliárdos állami alamizsna kidobott pénz volt - jómagam is tudnék neki olyan fogorvost és technikust ajánlani, aki annak a pénznek a töredékéért rendesebb alsóhidat csinálna neki, merthogy amivel most rágja a kefét, az olyan, mint a Lánchíd a világháború végén… De hát ez csak esztétikai kérdés, és e tekintetben egy Salamon Lászlóval való összevetésben még mindig fogpasztareklámnak minősül… No, de a lényegre! A Nemzet Adú-ásza egy videoüzenetben közölte, hogy az oly sokat emlegetett keretszámok nem lesznek többé.
Azt is sejteni engedte, hogy az ingyenes tanuláshoz elég lesz a jövőben is a teljesítmény és a hűség. Az hangzott el a Leghatalmasabb Szájból, hogy akik elérik a felsőoktatási tanulmányokhoz szükséges követelményeket - ez ma 240 pontos bekerülési határt jelent -, és elszántak, hogy tanuljanak, majd Magyarországon dolgozzanak, "mindenfajta eladósodás nélkül továbbra is ingyenesnek kell maradnia az egyetemi és főiskolai oktatásnak". Hát igen, de mi lesz azokkal, akik úgy képzelik, hogy az Unió azért van, hogy kitáguljon a világ, és például ha dolgozni kezd, és egy multinál felfigyelnek rá, akkor nem akarja, hogy hazafiassági konfliktust okozzon, ha meghívják a vállalat – mondjuk - amszterdami központjába felelős beosztásba. Meg az is baj azért, hogy Egyeske látnivalólag őszintén azt hiszi, hogy ma Magyarországon ingyenes az egyetemi és főiskolai oktatás, ami – sajnos - egyszerűen nem igaz – a diákok túlnyomó többsége költségtérítéses rendszerben tanul, rengeteg pénzt költ tanulmányaira és bizony-bizony, eladósodik, mire befejezi tanulmányait. Ez a „nincs tandíj” duma egy komplett marhaság, népbutítás, merthogy Jani bácsi Bivalybasznádról csak ezt hallja, de ezt naponta tízszer - egyetemre meg mostanában már nem fog beiratkozni, hogy szembetalálkozhatna a lesújtó magyar valósággal. Ha nem lesz keretszám, majd lesz a költségvetési forrásnak határa, a rektorok meg beiratkozhatnak az alcsúti becsületsüllyesztő prímáshoz tanfolyamra, ő tudja ugyanis a legszebben mondani a kontrásnak, mikor az a gázsit követeli, merthogy az neki jár, hogy persze, hogy jár. Jár, de nem jut! Merthogy akkor lenne ennek a hazug dögnek igaza, ha holnap beadná a költségvetési módosító indítványt, melyben hozzárendelik a pénzt is a nagypofájú és gátlástalan ígérgetéshez, melyről azt képzeli, hogy az egyetemi diákok és oktatók, a középiskolások majd beszopják. Téved, ezek a gyerekek és fiatalok nem hülyék, ezek diákok. A fene tudja, azért annak én is örülök, hogy megtette a pávatánc kezdőlépését, remélem ezzel kezdetét vette az Orbán-rezsim haláltánca. Hosszú agónia lesz, sajnos.
:O)))