Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image] Főbe lőtte magát a Nemzeti Védelmi Szolgálat munkatársa, a cselekmény oka állítólag családi tragédia volt.
Nem könnyű ezekben a dolgokban megtalálni az igazságot, hiszen lehetett az ok akár ez is, de az biztos, hogy egy normálisan működő szolgálatnál nehezen következhet be ilyen eset.
A nemzetbiztonság kényes terület, az itt dolgozók munkáját és magánéletét gondosan és pontosan figyelemmel kell kísérni, márpedig valaki ritkán lesz öngyilkos a Dunaparton hirtelen felindulásból, egy ilyen döntésnek vannak előzményei és előjelei.
Ezeket a szerencsétlen öngyilkos elöljáróinak észlelni illene, végtére is még egy ABC áruház boltvezetője is észreveszi, ha a pultosa családi problémákkal küzd.
Ilyenkor ugyanis munkája sem lesz hibátlan, a libamájat eladja disznósajt-árban, vagy fordítva, elvágja az ujját a szeletelőgéppel, kerüli a beszélgetést, összeszólalkozik a kollégáival, udvariatlanná válik a vevőkkel, türelmetlen, figyelmetlen lesz, de a változás mindenképpen szembeötlő.
A következmények itt is sérthetik az üzlet érdekeit, de a nemzetbiztonsági szolgálatok nem parízert árulnak, hanem az ország biztonságát kellene megvédeniük a kül és belföldi támadóktól - és itt ne Sorosozó meg migránsozó, politikai haszonszerzésre irányuló baromságokra gondoljunk, hanem olyan dolgokra, melyek fontos érdekeinket veszélyeztetik.

Egy országnak sokféle érdeke van, és ezek közül nálunk nem a katonai érdekek védelme a legfontosabb, hiszen katonailag jóformán értékelhetetlen a tevékenységünk, az erőnk, az eszközeink, a felkészültségünk.
Hogy sajnos, vagy hálistennek, ezen el lehet spekulálni, de ahogy belegondolok az alcsúti Napóleon mentális állapotába, talán jobb is ez így, hiszen senkinek se lenne kedve hadba vonulni Brüsszel ellen, bizonyára jobb a békesség.
De gazdasági érdekeink kétségkívül vannak, külpolitikai érdekeink is, és akkor még nem beszéltünk egy szót sem a belföldi idiótákról, akiket szintén szem előtt kell tartani, még mielőtt felrobbantanák magukat, vagy megmerényelnék szeretett Vezérünket.
Az se lenne baj, ha nem kerülne három évbe, mire a kísérletező kedvű diákok tudásvágyát társadalmilag elfogadható mértékűre redukálnák, ehhez pedig jól működő belbiztonsági szolgálatra lenne szükség.
Persze a mai viszonyok között illúzió ezt elvárni, hiszen ha valamit, hát a titkosszolgálatokat porrá rombolták a Hód sorozat kötetein szocializálódott fideszes fiúk, akik imádtak kémesdit játszani, vélhetőleg abból kiindulva, hogy a 007-es ügynökön csak javíthat, ha olyan bajsza van, mint a második hajdúnak Hajdú vármegyében...


Aki a nemzet biztonságával foglalkozik annak illik mentálisan is rendben lenni, ezt az állapotot folyamatosan ellenőrizni illenék, és a legapróbb jeleket sem lenne szabad figyelmen kívül hagyni.
Nincs helye a nagyvonalúságnak, akinek problémái vannak, az kiszámíthatatlanná, befolyásolhatóvá és megkörnyékezhetővé válik, de az is lehet, hogy például a kábítószerrel, vagy az itallal csak oldja szorongását, melyet tevékenysége szabályainak bűnös vagy gondatlan megszegése miatt érez.
Ördögi kör ez, aki mentálisan sebzett, az egyre sebezhetőbbé válik, erre pedig ha rájön, minden ellenséges szolgálat kihasználja.
A szolgálatok nemzetközi szinten is együttműködnek, az együttműködésnek pedig komoly gátja, ha a partnerek úgy ítélik meg, hogy a munka alacsony színvonalú, a személyi állomány pedig könnyen megközelíthető.
Kellene erre figyelni.



De kellene figyelni politikusainkra is, mert ugyan szép dolog KGBéla ellen hadakozni, de az sokkal komolyabb baj, ha az országot vezető politikusok küzdenek mentális problémákkal, vagy válnak zsarolhatóvá, kézbentarthatóvá.
Ezért is csodálkozom, hogy a politikai élvonal - annak dacára, hogy sokan és sokféleképpen felhívták már a problémára a figyelmet - a mai napig nem kezdeményezett olyan jogszabályt, mely legalább egy autóbusz-vezetőtől elvárható mentális állapot meglétét vizsgálná a stallumok betöltése előtt.
Nem elég elpoénkodni azon, hogy nem zavarják-e szeretett Vezérünket a ruhájára varrt szíjak és szalagok szabadsága zavartalan eltöltésében a grazi wellness-szanatóriumban, tenni is kellene valamit annak érdekében, hogy biztosak lehessünk benne, hogy a társadalom autóbuszát tízmillió emberrel a háta mögött  nem egy mentális kihívásokkal küzdő sofőr vezeti.


El kellene gondolkodni ezen...


:O)))