Megjegyzés helye: PuPu BLOGJA

[Image]Márpedig meleg van. Sőt: meleg márpedig van, ha tetszik nekünk, ha nem. Méghozzá meglehetősen sok meleg van, a tudomány mai állása szerint az emberiség átlagosan öt százaléka szexuálisan deviáns, azaz szexuális irányultsága eltér a többség szexuális beállítottságától. Ez – csak Magyarországon – félmillió embert jelent, akik itt élne, dolgoznak, szórakoznak, szeretnek közöttünk, sokszor anélkül, hogy ismernénk őket erről az oldalukról. De hogy végképp elkeseredésbe döntsem a homofóbokat, a kutatások szerint ez az arány az állatvilágban is fennáll, talán még a libák között is, - az Úr nem kivételezett. Konrad Lorenz, a neves etológus szép példákat hoz erre a viselkedésre az „Én itt vagyok - Te hol vagy?” című, a nyári lúd etológiájával foglalkozó munkájában, de arról nem számol be, hogy a heteroszexuális ludak árpádsávos zászlókat lengetve fizikai erőszakot alkalmaznának ellenük, - néha az állatnak van több esze, ugye… Szóval a homoszexuálisok száma a társadalomban elég magas ahhoz, hogy ne hagyhassuk figyelmen kívül létüket, a társadalomnak valamiféle viszonyt kívánatos kialakítani velük, hozzávetőleg úgy, mint ahogy a nyugdíjasokkal vagy a kismamákkal kapcsolatban is teszi. Akikről idáig beszéltünk, csak azok, akik hajlamaiknál fogva térnek el a többségtől, mert ehhez a számhoz bátran hozzá lehet adni azokat, akiket egy élethelyzet vezetett el a homoszexualitáshoz: a börtönök papás-mamást játszó elítéltjeitől a nőtől eltiltott papokig, vagy egy szexuális bűncselekmény kapcsán a férfiakat meggyűlölő nőkig. Kegyetlen játéka ez a sorsnak, hiszen az emberek jelentős része képtelen tolerálni a másságot. Gyermekkorában a szemüveges vagy a vöröshajú másik óvodást üldözi, felnőttkorára meg a melegeket akarja kiirtani, de olyan is előfordulhat, hogy a látens homoszexuális túlkompenzálva próbálja elhessegetni magától az állandóan benne bujkáló kísértést. Évszázadokon keresztül üldözték őket és rengeteg esetben lakoltak halállal, ha fény derült setét titkukra, ezért aztán természetes viselkedési formájuk a bujkálás lett. Aztán néhány éve, vagy tán évtizede néhányan úgy döntöttek, hogy nem vállalják tovább ezt a megalázó helyzetet és nyíltan a társadalom tudtára adják, hogy ők az emberiség azon részéhez tartoznak, akik saját nemükhöz vonzódnak. Esetleg, hogy ők olyan emberek, akik esetében egy férfinak született ember testében egy komplett nő lakik, vagy fordítva. Hozzájárult ehhez a világban végbemenő szexuális és párkapcsolati forradalom is, a valláserkölcsi alapon kötött házasságokon az élet túllépett és egyre többen választják az együttélés egyéb formáit. Sőt, még a gyermekvállalás is átalakult, független és öntudatos nők egyedül is vállalnak gyermeket, a válások száma a házasságokban mára olyan méreteket öltött, hogy a „holtomiglan-holtodiglan” kötött házasság lassan már nevetséges képmutatássá válik, a szexuális szabadság és sokszor a szabadosság aztán megkönnyítette a homoszexuálisok részére is azt, hogy végre megmutassák magukat és kiköveteljék helyüket a társadalomban, mint annak egyenjogú, egyenrangú polgárai. Ez persze nem tetszett és nem tetszik mindenkinek, mert a társadalom egy része ugyan hajlandó a szemét behunyni és úgy tenni, mintha a jelenség nem létezne, mert ez belefér egyébként is korlátolt és képmutató természetébe. Azonban, ha szembetalálkozik azzal, hogy valaki büszkén vállalja nemi identitását, akkor minden átmenet nélkül vad indulatok öntik el, buzizgat és köcsögözik, jóllehet nem kizárt, hogy ezenközben veri a családját és kiskorú gyermekeit szexuális szolgáltatásokra kényszeríti, de ez nem akadályozza meg semmiben. Ő a társadalom oszlopos tagja, míg az a művész, feltaláló, orvos vagy kazánkovács, akit ösztönei saját neme felé vezetnek, az egy pária, számkivetett és igaza volt Hitlernek… Azt hiszem, hogy a mai Magyarország még nem elég érett arra (sem), hogy értelmes felnőttként, felvilágosult európai polgárként kezelje a homoszexualitáshoz való viszonyát. Ennek talán az is oka, hogy a társadalom egy része képtelen magát verbálisan kifejezni, és aki egy vita során nem tud érvelni, az általában ütni szokott, ultima ratio, ugye… Lehet, nem leszek túl népszerű, de azért elmondom: véleményem szerint, ha összeomlana minden ház, melyhez a cigányok keverték a maltert vagy ők készítették a panelt a házgyárban, ha kitörölnénk a magyar tudományból és művészetből mindazokat az eredményeket, melyekhez zsidók hozzájárulásával vagy az ő munkájuk révén jutottunk, ha a homoszexuálisok művészete feledésbe menne, akkor a mai derék ellentüntetők egy nevesincs romhalmaz közepén csattogtathatnák a karikásostort, bánatos pofával szemlélve azt, ami rájuk maradt.   Magyarország jóhíre azon is múlik, hogy milyen a társadalom hozzáállása saját kisebbségeihez. Momentán ez a "jóhírűség" csak ábránd, vagy talán egy fundamentalista állam viselkedésével esik egy megítélés alá. Vannak dolgok, melyek csak az érintettekre tartoznak, ezek között jelentős helyet foglal el a szexualitás. Aki ilyesmibe üti az orrát és más emberek érzelmi élete felett tör pálcát, az amellett, hogy rettenetesen buta, valószínűleg érzelmileg meglehetősen sivár, emellett képmutató, korlátolt és hazug. Ma ott handabandáztak megint a Budapest Pride rendezvényén, jobb híján a rendőröket hajigálták meg paradicsommal. Hát, ha ez nekik kielégülést okozott, jobb sose jusson nekik.
:O)))